collateral damage 001: nootropiktól a vérromán pornóig
Románia több évszázada pettingel a popkultúrával, ha jobban belegondolunk, a 15. században Vlad „Drakulát belőlem írták” Tepes havasalföldi fejedelem biztosította a vámpírirodalmat mesterien középszerű szintre küzdő megélhetési írónők jövőjét meg a szombat esti dugást a szubkulturákba szorult, túlzottan érzékeny és olykor szociopata, de a fekete szemkihúzóval és tussal középhaladó szinten bánó fiataloknak. A vámpírirodalomra amúgy – ha már itt tartunk – ugyanaz áll, mint a buddhista egyházközösségre, a szanghára: Buddhától megkérdezik, hogy mi lenne, ha nők is csatlakozhatnának a közösséghez, amire a szent ember hunyorog, leveszi a szemüvegét, majd azt mondja: ha a szangha ezer évig állna, a nőkkel együtt csak ötszázig maradna fent. Itt eltörik azért jópár mécses, snitt, nők, lányok és asszonyok vegyesen lépnek be az egyházközösségbe, háztáji kaliforniai pornóban hangzik el az évtízezredes igazság: I have the pussy, so I make the rules. A szomorú igazság valószínűleg csak csicsókaszedés vagy jakfejés közben hangzik el a billegő lábú zsámolyok mellett, de mentségünkre legyen mondva, a magyar alternatív partiéletbe hasast dobott ex-kollégám, Levente szerint megdöbbentően bomba nőket a buddhista közösségek halkan hirdetett bulijain találunk.
Read more
automatic writing 001, the oubliette (parralox - hotter)
The oubliette has a body of Latvian crevice and sunshine blind, right across the portside café she sways in two bodies distinct but ultimately, unseparable, devilicious, an automaton of cellular attention-to-adhesive. Eyes closed, VI, XVII, as it rarely happens, a constellation of IV and a number of zeroes, neatly folded into accounts from Zurich to Macau, brokers intimately sharing the Christmas morning gift of embracing each last digit, the remains still elegant, enough for countries to pay their national attribution to the beacons on Mars, and at a later iteration, Saturn. On days, when the snowflakes draw an orgy of Sierpinskis across the highways of crimson and cinnamon fuckpale beige, she comes alone, like a virus she comes, with an intensity she seldom flickers to virility double, even treble. She comes first in a hotel room. The air smells like ozone and in the corner, Sibiu surplus stomp oil. The IV fades, III remains unsolved. The oubliette has a habit of imprinting memories, the locks that lead to those memory universes are tight. Ping them in certain patterns, certain timing. Take the wonderland vasopressine, thake the merriment cocaine. Memories go blank, rigid, the color of a dead dragonfly.
Bobby Quine flips the tarot, the deck says it is all in the oubliette. Quine cuts the decks, shuffles, cuts again. Always the same cards. But he is forgetting, he learns how to forget. And he is getting exceedingly efficient at it.
the damage report: már régen meg kellett volna halnotok
Hollywood szerint tizenhárom éve meg kellett volna halnod, 1997-ben ugyanis a Skynet mesterséges intelligencia nukleáris holokausztot és géphadsereget szabadít a világra. Aki dolgozott már telemarketingesként vagy technical supportként, itt ledobja az újságot, rágyújt, kinéz az ablakon és lassan rábólint: az emberiség körülbelül ezt érdemli és sem Beethoven, sem a dupla anál nem mozdít a fajunk nettó javára semmit.
Februártól savas spermát fröcskölök Budapest felett, ahova hullik, gonosz újságírók bújnak ki a repedések közül. Elindult a THE DAMAGE REPORT a Mondo magazinban, pengessetek a februári számért az újságárusoknál. Vagy fenyegessétek meg a felnőtteket és vegyétek el tőlük, úgyis csak hazudni tudnak.
Médium - Hang - Esztétika: USB-csatlakozót az agyunkba a szemünkön keresztül
Nosztalgiaízű, gyomormozgató basszusokkal és kávé helyett használható ütemekkel teli gyerekkori kedvenc cukorka a Médium-Hang-Esztétika tanulmánykötet. A Batta Barnabás szerkesztette gyűjtemény ugyanis hiába kapta a "zeneiség a mediális technológiák korában" alcímet, az az átlagolvasó számára ez nem sokat jelent - ellenben nagyszabású ívet húz az elektronikus zene előtörténetétől az iPod designelméletéig. Hozzátesszük: egész stílusosan teszi mindezt.
Read more
the first post of 2010: the machine that turns itself off
Instructables has instructions for building this Claude Shannon-style box that turns itself off. (via boingboing)
2009, missing post #4: seeing science through fiction
You've heard the physicists speculate on parallel universes, space travel, and time travel. Now come and hear a physicist interview the real experts in these subjects: a bestselling science fiction writer and pioneer of virtual reality discuss what you get when you look at science through fiction. Featuring Lee Smolin, Jaron Lanier and Neal Stephenson. (via q2cfestival.com)
coilhouse, issue 04
The fourth issue of the love letter to alternative culture is for sale. From the 22nd of December. Fuck you, time zone difference. For a moment I wanted to write "if there was only one mag I would buy, this would be it" and then I had to realize this is just the case. (shop.coilhouse.net and some extra info on that )
ten good habits for learning japanese
image of the harajuku girl comes straight from zonjineko.com
Repetition works. Avoid writing romaji (transliteralized Japanese) from day one. Focus on pronounciation and annotate words with pitches and accents. Use Japanese when you can and do it with common sense and avoid people who encourage you to speak English instead. Repetition always works. These are but a few language learning tips for Japanese by Eido Inoue who runs his wonderful blog Nippon: until Death us do part. If you've learned a few languages in your life or at least tried to with a strong but fading amount of dedication, you'll see the truth behind that: learning languages is actually arduous work, however gratifying and you'll need a few extra steps with Japanese (would need to take extra steps with any Asian language, I had my fair share of battle with Tibetan and Mongolian). If you don't want to go and live in Japan, these same rules apply just as much. Oh. And the basic rule that actually worked quite well with me all these years: if you really want to learn a language and feel like you've progressed a lot: two hours of learning each and every day is a must. More like three, if you can afford that. Watch movies. Real ones, not anime flics - those are just as good to get to the pronounciation right but you'll confuse everyone with the slang you've learned (or just memorized, for that matter). Write your kanji a lot, otherwise they'll just slip past your brains. Get a teacher, a tough one. You won't actually get anywhere with a nice person who'll forgive you your missed classes, unfinished homeworks and stuff without a slap on the wrist. If you wanna be fast and efficient and bulldog about it, do it like you mean it. Hah, sorry, got carried away. Read that article, that's amazing. (Below, that's Hiroko teaching you a few things about job hunting and alike.)
top 10 science party tricks
Magician/Psychologist Richard Wiseman shows you how to perform 10 (count 'em) science-based stunts. You now have no excuse for awkward pauses in conversation this holiday season. (via boingboing)
planetdamage webstat for 2009: schwarzenegger is love doll
Az Analytics szerint az olvasóim több mint háromnegyede nem itthonról jut el a posztjaimhoz, ezért köszöntöm Japánt, Brazíliát és a keleti partot, maradok az angolnál. Az előzetest is csak azért, hogy zsírozott anyanyelvi jobbhorog legyen az elmúlt év legszebb keresőkifejezése, amivel rámakadtak, érkezik, figyelj, MIBŐL KÉSZÜL A RÉZ. Az idegrendszer ilyenkor kirobban, mint a neoncső, de ezt is lehet szokni, Zürichben még ott indult folyásnak a jobb szemem, amikor a Google fejlesztői megmutatták, hogy több mint 11 millióan kerestek rá arra, hogy how to make babies. Tényleg. Köszönöm a türelmet.
Hullo, faithful and filthy readers. More than 55K unique visitors and 200K+ pageviews with a 24% bounce rate, by people who mostly speak English, use Firefox and are mostly interested in loose women, edgy futurism and according to the tag statistics, [cyberpunk, parkour, infographics, concept art, fetish] makes them tick. This is the past 50 weeks, almost a year's entirety of planet://damage and I'm thankful to you [yes, YOU] for following the rant. Whenever I log into GoogAnal to check the stats, it's always good to see you haven't lost interest in the flow that's for the most time a tumblr with a separate domain and an archive for proof that there actually was a time when I could write my own sentences and didn't blockquote half the known universe. But I digress.
I take the liberty here to express my sincerest, most heartfelt sympathy to one of my fellow human beings, who, by a blinding misstep of fate, found p://d by asking how to have a blowjob in montreal 2009. The list of funny search keywords and expressions shortened to a handful of pub jokes, with schwarzenegger is love doll being on top. I'm very much thinking about starting a porn blog (adult blog? erotica blog? is it how you PC stamp them these days?), too many hits about love dolls (the second most frequent searchword after my nickname), real doll masks, serial bukkake, slut training, how to make a human sex doll and how to do business with love dolls, which sounds something like an elusive piece of writing Warren Ellis would refer to in a creative stupor on the bottom of a Chinese opium sailboat. And for something completely different, the list of the most read articles of 2009, without the loose women:
14 sec: too short to live, too long to suffer: we released a cyberpunk short movie in June 2009 with film director Tamas Mesmer, a classic and clichéful first-generation story with Japanese hitmen, mutants and some kick-ass musical accompaniment by First Aid 4 Souls and BAAL. Check the movie here with some on-site tweets and photos.
A thesis on Gibson and cyberpunk: part 1: that's a project coming from way back. I was an English major a couple of years ago at the uni and wrote a thesis in 2002 called The representation of the Body in the works of William Gibson, this is the first part of the serialized version. You can find the rest either via the search function or the tags when I have the time to backtrack and retag some fifteen hundred posts.
[HUN] On Hungarian cyberpunk part 1 and part 2: A brief introduction into the Hungarian cyberpunk subculture I had the luck of experiencing it firsthand and developing it later with a few select bloggers and individuals into something completely different. Personal stuff, not that much, recommendations, more like.
[HUN] The seven hardest Thai action movies you haven't seen: Hungarian readers tell me it's fun to read but if you're nowhere near the language, click it anyways, it features seven Thai action movies from Ong-Bak to Raging Phoenix and you're almost as good with the youtube embeds and the titles, Google will tell you the rest.
[HUN] Cyberpunk in Mexico: watching the videos and following the links will be enough for you, this is about two Mexican cyberpunk movies, 2033 and Sleep Dealer and also a few bands from that area, most notably Hocico.
The best iPhone apps part 2: aural LSD and junior bondage: this comes from a time when I was pretty much hooked onto my iPhone and bought all apps that looked even a bit intriguing (and thankfully there were only a few, during the past few months I haven't actually purchased any apps) - this includes Zen Bondage, RjDj and Nine Inch Nails Tap Tap Revenge, to name a few.
[HUN] A post on REZ: I know even Rez HD is an artsy old piece of a console game to use with LSD and shrooms, but even being all straight edge, it is all splendour and love.
[HUN] The book called Death Beat Club: Six years ago I wrote something like a book tasting like bittersweet blogger ego. I posted its highlights and my favourite sections in ten separate parts. Search for death beat club and satanic wisdom shall be yours.
Penfield's Electrode: I love coming across amateur materials that look intriguing and creative enough and I had this great luck finding Penfield's Electrode. Will have a longer post on amateur cyberpunk shorts and I have quite a list - and this will also be mentioned at greater length. Great stuff.
Neuromancer: the translationparty mashup: How to run through cyberpunk's biggest achievement through a Japanese-English-Japanese translation engine and come up with something bloody, garbled and schizophrenic? That's how.
after the long goodbye: 2010-ben fémízűt harap a mondo
Klausztrofób, intelligens és állatbarát. Két dolgot mondhatsz erre: zavarbaejtő vagy japán, mindkettőt kipipálhatod, továbbmehetünk. Yamada Masaki 2004-ben publikálja regényét, az Innocence: After the Long Goodbye-t, ami hálás részét alkotja annak a ragyogó és kaotikus egésznek, ami a Ghost in the Shell univerzum egyszerűre és fényesre polírozott, agyhackerekkel és külpolitikai villongásokal teli világát böffenti át egy metafizikus, érthetetlen, de ugyanakkor gyönyörű valamivé. A könyv az Innocence anime előzményeként szolgál (Batou elveszett kutyáját, értsd, addig sem létező emberségének utolsó elveszett szikráját keresi, hogy Twitterre optimalizált maradjak), teljesen ellent is mond minkettő a manga techszleng-orgiájának, cselekményének és annak, hogy változatlanul a jómellű-kékhajú Motoko a főszereplő (csak éppen Aramaki és nem Kusanagi, de legalább családban marad). Ha láttad az európai cyberpunk vízválasztóját, a Gibsonból rendezett New Rose Hotelt, tudod: szomorú hangulatból, dekadens lányból, vécében lerendezett dealből, kék fény alatti gruppenből meg okostelefonból lerendezheted a jövőt, ilyen sokelemes fazetta lett az After the Long Goodbyeból is, csak itt természetesen jön mindaz, amiért a dilettánsok hada huszonöt éve vérzik el az LSD-mámorban, mégse jön nekik össze. Yamada természetellenesen szenvtelenül magyarázza a cyberagy felépítését, jó színházi rendezőként építkezik: ami megjelenik, az szimbólum, szerepe van és több tíz oldallal később köszön vissza, minden kutya, minden takarításra, szexre, telepresencere termesztett robot emberibb az embernél, te pedig szomorú árvaként dobod a könyvet a sarokba, konstatálod, hogy először rendelsz úgy könyvet az Amazonról, hogy nem olvasol utána, mégse bánod meg, szívtelen vagy és magányos, szomorú a jövő, te pedig jegyet veszel a maglevig Budapestről, csak oda.
2010.01 - Ghost in the Shell, 4chan, ball-jointed dollok meg amit még nem szégyellnek: szívmelengetővel indítja az új évezredet (ha jól számolom, új jön) a Mondo magazin.
karácsonyi kiárusítás: könyv, DVD, manga
UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2009 dec 09, 12:21
Elkezdem a ti kontótokra megszabadítani magam a felesleges könyvektől meg filmektől, ezzel szimultán válok egyre kevésbé értelmiségivé, könyvetnemadunkel, akönyvazörök, úgyhogy ha ti is szeretnétek hülyébben látni, vásároljatok tőlem ünnepek előtt zavart szemekkel.
Négy Öt kupacba csoportosítottam a dolgaimat: az elsőben az angol nyelvű könyvek és mangák, a másodikban a PR-reklám-marketing szakirányos könyveim, a harmadikban az egyéb magyar nyelvű könyvek, a negyedikben meg a DVD-k vannak, az ötödikben meg a vallással kapcsolatos anyagaim meg a tibeti szakról megörökölt, de nekem már érdektelen anyagok. Az ár utáni szám a könyv és a film minőségét jelzi. DVD-nél nincs nagyon értelme, max egyszer néztem meg ezeket a filmek, a régi CD-ken Budapest domborzati térképeket tárolok fény felé csillantásra, de ezek szűzek. Könyvnél az 5/5 perfect bolti állapot, a 4/5-nél meg van gyűrődve egy sarok vagy a könyv széle kicsit kopott, 3/5-nél látszódik, hogy olvasott, a gerincen vagy a szélén van valami kihajtás, esetleg a fehérnél kicsit használtabb és kopottabb bár a borító.
Alkudni lehet, de nincs értelme, kivéve ha egyszerre több dolgot viszel el. Átvenni csak Budapesten lehet személyesen, nem postázok. Az emailek sorrendjében (planetdamage kukac gmail) foglalom le a könyveket, aki gyorsabb, hamarabb, igét nem írok. Érdemes időről időre visszanézni, ugyanis itt törlöm, amit már megvettek és frissítem új könyvekkel is, ha éppen elkap a vérszem és eladom a régi tibetista szakkönyveimet (nem vicc, szótárak is vannak) lám, a tibetista anyagokat is kiraktam. Jó nézelődést!
Read more
007 on a personal note, freqwensiz detjund
My blog is a true and honest kin of Cthulhu now. It is HUGE and sleeping and when it rumbles, it makes people weep and castrate themselves, drowning in gentle flows of urine and Ukrainian mail-order bride brochures. To translate Damagetalk back to English, I am not lost, just busy with everything else. The admin board is full of half-finished articles about violence, splendorous eyecandy and loose, loose women. I'm leaving the wondrously prestigious but otherwise completely deadpit place I've called my job for two and half years and I'm back to sharpening my freelancing and other mad mind skillz I was told to neglect. Two of my three storage drives have siphoned themselves through with arduous work to a Nirvana where you have clouds of porn, porn and wu shu. Those two terabytes also included eight years of photographs, creative writing, scripts, ideas. Basically I've lost most of my past. The people who know about this are concerned that I have not yet kicked cute animals into blood jellies. Instead, I'm now working on occult methods to retrieve data from thin air and old acquaintances' mailboxes. The admin board is full of half-finished articles about violence, splendorous eyecandy and loose, loose women.
újabb cikk a magyar cyberpunkról
A magyar SF-et – ugyanúgy, ahogy a teljes magyar irodalmat – mindig egy különös kettősség jellemezte. Egyszerre volt elmaradva a Nyugati „trendektől”, és mindeközben mégis tűntek fel olyan írások, melyek megállták a helyüket a külföldi művekkel szemben, sőt, előfordult, hogy bizonyos aspektusukban túl is léptek rajtuk. (...) Az információs társadalom, a számítógépek, a globálissá váló világ, a Távol-Kelet dominanciája – akár technikai, akár kulturális téren – csak a kommunista rendszer fölbomlása után valósulhatott meg, amikor szabadon áramolhatott – kezdetben még kontrollálatlanul – az információ. Ugyan már a nyolcvanas években is jelentek meg elvétve cyberpunk felé tendáló írások – pl. Gáspár András novellái a Galaktikában –, igazán a kilencvenes évekig kellett várni a „klasszikus” magyar cyberpunkra.
Via Csordás Attila/Galaktika érkezik az új tipp arról, hogy a spektrum másik oldaláról hogyan tekintik át a magyar CP-t, szigorúan irodalmi oldalról, Gáspár Andrástól László Zoltánon keresztül Csepregi Tamásig. A fictionkulton most úgyis a CP a kiemelt téma, fűrészporízűen, de gerincesen átrágják magukat Gibsontól Ruckerig, az Appleseedet következetesen Applesheadnek írják, ahol már vérzik a szemem, de több is veszett már, úgyhogy tovább, Csepregi Tamás-interjú, még egy SF meetupos videón gyorsajánlóként is megjelenik az új nagy reménység, a szerzővel készített interjút elolvasom kétszer, az éjjelnappaliban kezembe gyűrt blokk is izgalmasabb annál, amit a potenciális olvasó elé (elém) tár, a könyvet már meg sem merem venni, abban mi lehet, de hogy is kell ezt iskolásan, nyálgőzös-diplomatikusan lezárni? a kezdőknek és a témával ismerkedőknek viszont hasznos információk tömkelelegével szolgálhat, itt megint megindult a vér a szememből, kénytelen vagyok visszavonulót fújni. Itt a link, harapd.
death beat club 010: ringz
Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A tizedik részt a NIN/Bowie-klipközös I'm Afraid of Americans hirdette és valami, amire már nem emlékszem, de nyolc éve négy kávétól se írtam volna ilyet, de lassan nem is számít ez már. Életemben nem írtam novellát, ez a második. Enjoy.
Read more
commemorating the berlin hardcore
In Berlin until the end of this week on Tech Ed 2009. The hotel smells like wonderful lady staff, wabisabi sterility, coffee that's generally considered to be mouthwash by both the journalistic and the intelligence community and expensive but non-functional WiFi. Sorry as it is, very few updates this week from the city of techno and gangbang revolution. If any readers are out on a spree to headlock or headscan the editor of the upcoming The Dose mags, take me out on a wardrive. Be seeing you all.
death beat club 009: you know we fake tonight
Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A kilencedik részben: mi történt megint Witheringgel, mit kell tudni a függőségről és mit kell tényleg tudni a függőségről. (More about hush on opusunderground and cargo-london.)
Az előző részek:
008: the noble eightfold bandwidth
007: keep fucking it up
006: lay lady lay, drunken boxing style
005: need
004: death follows the enemy
003: k for kickstart, d for defense
002: sm rounds
001: here and now
Read more
the matrix has a cunt: a thesis on gibson and cyberpunk, part 6
Cyberpunks, riot people, disturbed intellectuals, thesis dealers, horny hi tech lo life speedfreaks - The Representation of the Body in the Works of William Gibson is coming to an end with the works cited. (Seriously, Cyberpunked really wanted to know if the thesis really is a thesis with all the MLA works cited standards - yes, it is. Back in the days when it actually compelled me enough to get really meticulous about it? Nowadays, not that much.) In this part I'm closing it up but before that comes the part that was the hardest to write, I guess, writing about gender and technology. I know that the American literary criticism crowd is very hell-bent on sexual and gender issues, me, I was more drawn to interface and eyecandy and I truly didn't care if the Matrix had a cunt or not. But it probably has, as it turned out during a few lessons of movie aesthetics - oceanliners are giant cocks and the ocean is nothing but... I think that was the point where I stumbled out for the second coffee of the day. Never to return. If someone actually tries to explain that to you again, bottle him in the neck. (You can find the previous thesis parts here: part 1, part 2, part 3, part 4 and part 5.)
Read more
dolls, girl meat and the idoru: a thesis on gibson and cyberpunk, part 5
"The body as sexual and informational commodity: dolls and the idoru. Fashion industry, advanced capitalism and panic memes. In Gibsonian terms it’s the addendum what counts, the implant, the boost, the surplus. Automatic Jack is determined by his detachable myoelectric arm, Molly gains her place and mystique in society by her wired skills and nailblades, hackers become meaningful if and only if they are hardwired to cyberspace. Solitariness, singleness, purity is inferior in this universe." One more part and this whole cyberpunk thesis thing is over but if you were in for some gender-specific stuff, go no further. We will plow your head with sex meat fertilizer. If you're really missing out on all the fun, read part 1 and then proceed on to part 2, part 3 and to part 4.)
Read more
time traveling the multiverse
Weekend is here and I just hoarded up more than 200+ links into a Google doc with all the stuff I wanted to post here and the whole idea of a multitude of weird, black eccentricity of roasted bat delicacies, Moe, all-encompassing infographics, boobs and Duncan Jones is staggering. Knees and brain shattered, I will leave you here with the expectation of the things to come and the amazing video of What You Ought to Know.
the rza - the tao of wu
It was thirteen years ago that I met The RZA in a message of scratched plastic, street theology and a code of honor you rarely dig up in contemporary music culture, apart from the dizzifying amount of material that's put out by the Wu-Tang Clan. I was all-encompassed in the industrial subculture by that time, if it wasn't about Funker Vogt, yelworC or Leaether Strip, it was hard to handle. I don't love happy stuff and I'm really not up for Ice-T, even though he was sampled for Wedlock's The Tower and all the pimps in Dutch gabber culture were just instant gratification, so give something real hardcore to me, says young me to a body-building brother of an ex-girlfriend. Then enters Liquid Swords, an album from 1995, credited on the cassette side as GZA/RZA, ominous, gritty, well-versed, leaving a young kid with the thought of Oh. You can always rework anything you haven't liked into something you can just fall for. Thirteen years later, RZA releases his second book (the first being The Wu-Tang Manual) called The Tao of Wu. And I'm so buying it. (via @boingboing, also check a little interview with RZA in The Colbert Report.) Back to another lengthy vigil into Cilvaringz and Moongod Allah.
a thesis on gibson and cyberpunk, part 4
What happens, when the body becomes the commodity? I say the body is not impregnable, Susannah Breslin would actually believe and blog otherwise, but hey - this is going to be a nice prequel to part 5 about idorus and dolls. Whenever we get to the point, we were, and still are, incomplete. Anywhere. (Moodsetters inside are Experiment Haywire and Android Lust.) If you're interested in the previous chapters, please head over to part 1, part 2 or part 3.
Read more
infrared headshot, lick it up
The Dutch may know world-class weed, but they sure don't know shit about coffee. (This leaves a SXE blogger seriously stranded on the shores of the Devil's asshole.) Welcome back, gorgeous thrillseekers, this night finds us all behind the wheels again with the seatbelts responsibly sawed off and cauterized. The past few days found me in the Maastricht headquarters of EJC on a conference with speakers like the charming Ingrid Hu Dahl (left) or Prof Anne Balsamo who still rocks the academic crowd with her hardcore gender-specific cyberpunk stuff, suitably tailored to the 2000s (without the Mondo vibe, that is). (And I actually love her idea about how they experiment with the concept of the future classroom in Los Angeles where they have Google Jockeys who actually spread realtime web searches during the lectures on four separate giant screens. She is a huge harvester of the essence of ROCK.)
In related news, Death Beat Club (the collection of my previous writings in Hungarian) will continue with the series of my thesis on the representation of the body in the works of William Gibson, just spare me some time and I will post all the relevant content you guys have kindly offered me. I'll be implementing a separate feed for you as well, just got the technical specs for that. I'm busy working on a new bilingual community site project right now that's going to be launched sometime this year and no, that's not The Dose. So for all of you, it's on.
kode9 published sonic warfare book cover
Kode9, one of the most massive dubstep artists of our times that's been often played during zoneruns (and the Ljubljana travels) is writing a book called Sonic Warfare: Sound, Affect and the Ecology of Fear. Kode9 (born as Steve Goodman) has a philosophy PhD from the University of Warwick and he's been working as a media production lecturer and also a course tutor for a sonic culture master's program. For a further insight into his book, read his blog on sonic weapons, the contagious nature of noise and much more yet to come.