think

the bukkake carpet

Pierre Temporaire thinks you all gonna understand this. Whatever this means to you. (via digitalyn flickr)

by damage

unblinking, cynical, clinical.. the golden age

A wonderful piece of short essay on the classic heydays of cyberpunk: from Rucker to Gibson and Sterling and all the other Mirrorshades members, the Semiotext(e) SF anthology, Hakim Bey and Ballard. Awesome, also with classic photos on the great gurus of the neon age. (via ballardian)

by damage

synsepalum dulcificum: mert nem bírunk magunkkal

Nézem két hete a naga sabi videónkat, a belőlem feltörő nyáloszlop és az azt követő ordas-üvöltő röhögés szépen belekarcolta magát az amygdalámba, csak éppenséggel nem szedtünk be eleget, nem elég vörös a fejünk rajta, nem szenvedünk tőle eléggé és nem is sikerült annyira honest jó angolsággal, hogy kirakjam, úgyhogy most ülök egy hetvenmegás, 7 perces avin, ez nem a mazochizmus azon formája, amit youtubeolnék.

Van helyette jobb.

A TheHippySeedCompany volt az a pont, ahol inkább úgy döntöttem, hogy teljesen új alapokra kell helyeznünk a tervezett podcastunkat: Neil ugyanis púpozott evőkanállal eszi azt az üvegenként 12 darab bhut jolokiával feldúsított chiliszószt, ami nyitás azonnal őszinte spriccként lövell ki az üvegből (és mar, és mar!, mondja Neil), de minden mást ugyanilyen lelkesedéssel, tej és enyhítés nélkül, a naga jolokia is egyben csúszott le.

Nála fedeztük fel azt a miracle fruitként is ismert synsepalum dulcificum nevű növényt, amelynek bogyói megváltoztatják az ízlelőbimbók érzékelését: a keserű és fanyar ízeket édesnek érezzük tőle példának okáért. A nagy trükk benne a mirakulin nevű, kilógó szénhidrátláncokkal terhelt aktív glikoprotein, ami az édesítőipar egyik nagy fekete báránya, izgalmasabb az a világ sarkaiból kiforgatott időtartam (fél órától két óráig tarthat), ami alatt az ízek teljesen megfordulnak-változnak az ember szájában, nem csoda, hogy alakultak már mirakulin köré bacchanáliák, mi meg nem hisszük el azt, hogy Ázsián kívül ezt nehezen lehet beszerezni (főként, hogy ebből már van tablettás változat is), úgyhogy rendelünk és már gyűlik az aktív csoport, akik forgó szemekkel akarják bármelyik pesti luxusétterem rendjét szilánkosra törni, mert az azért valahol még mindig élmény, ha totális, LVA-val ellenőrizve is totális, sziklaroppantó bizonyossággal állíthatjuk, hogy a libamájtortának konkrétan pepperonival és festékoldóval díszített iparilúg-íze van, gyárilag szopogatott citrom- és pármaisonka-utóízzel. 

So stay tuned. (És közben tökre elfogadunk podcast-making tippeket is. Ha kiszedem a fél szervezetemet a kínai orvostudomány fogságából, mértéktelengluttóniás naga sabi mérgezés snuffot forgatunk.)

by damage

ian mcdonald's brasyl to run for warwick

Ian McDonald's novel Brasyl has already won a British Science Fiction Association award, and now it's in the running to cross boundaries and win a mainstream literary award, the £50,000 Warwick Prize for Writing. (via io9)

by damage

and inertia xiii begins here

1, Industrial angst. Truecolor anger. A one-note bushido of blind leet rage.
2, Hong-kong retro, 0615, neon ad chopsticks. Steel rice bowls.
3, Go multimedia. Go for the atmosphere. Go film.
4, Gib mir mein destillat.
5, What do TGV and Tao have in common? Hi-pressure orgasm, that's what. 
6, We glide in the vast k-rad nonspace like swans on liquid concrete.
7, Budapest panorama clusterfuck. Ever seen this before?
8, Military chopper, rotorblade polka, chemical halo fandango.
9, Skyhigh on adrenaline.
10, Eat junk. Be franchise. Sell your soul. Do us this favour.
11,  A toilet full of Sterling. What a site. Out of mind.
12, That which does not kill us only makes us stronger.
13, Make accidents happen. Cyborgization should not be undervalued.
14, No compromise - no remorse. Radical preaching.
15, The sky above the port was the color of television tuned to a dead channel.
16,  New world order deceit shows. Eat them, feed them, devour them.
17, Slavery is happiness. Happiness is ignorance. Ignorance is slavery.
18, Man-machine interface for president. Why vote for lesser evil?
19, My girlfriend's a #00FFFF Lyapunov set. Say tentacle sex for life. 
20, Feed us manic street pixelz. Especially the neon glow ones.
21, We're the smartest thing in a woman's mouth after Einstein's cock.
22,  Our daily routine, coffee embolia.
23, Implant the bioelectrodes into the funeral nation. 
24,  Stalking the retro nightmare we do the speed freak blues.
25, Suicide 20180 times. In a fortnight. That's breathing.
26, Excuse me. But. I'm kind of dying.
27, Religions must involve spanking and Coca-Cola. 
28, Mindless destruction is okay if it's for kung-fu training.

If any of these one-liners ring a bell, you're either a fan of Das Ich (4), Nietzsche (12, but being a Nietzsche fan is not something we'd love to digress upon and it's 1PM, anyways been quite hard after the lobotomy and I'm off the hook with half a day), William Gibson (15), Killing Miranda (23 & 24) or for all the rest - you've been hanging out with the LD50 crew during the early days. Up until 2004-2005, 'cause that was when we finally revamped the design and buttfucked the whole randomtext header concept. Dug through the LD50 FTP, decided this was some good material to post with all the other memory-heavy anchors that stay hidden in a folder until I either make longish blogposts out of them to induce sad-sad nostalgy.

Or I write a book on it. Which is pretty obvious, come to think of it.  (The pic, that's Jaime Winstone on a promo shot of BBC's cheesy kungfu weirdness Phoo Action that's just been cancelled. But she's gonna remind you, all you long-time ldfiftyers, of the girl in our old logo. That's just for the memory, the keepsake, the shared grins. And grab some PA screenshots here.)

by damage

this is for you, this is the next want

by damage

búcsúlevél egy otthontól

Eljött az ideje, hogy hét év után búcsút mondjak annak az oldalnak, ami így vagy úgy, de az otthonom volt. A döntés - az igazi döntés - gyors volt és fájdalommentes. Hét évig voltam alapítója, mindenese, néha szíve, néha agya, a legtöbbször ízlése és szűrője ennek a falunak, beletettem lelkesedést, szakértelmet, időt, pénzt, feláldoztam magánéletet, néha még egészséget is azért, hogy a rendszer továbbgördülhessen és ne veszítsen tempót. Egyetlenegy percet sem bánok, amit beleforgattam, egyetlenegy forintot sem sírok vissza, amit a partyszervezésben elvesztettem, mindenből lehetett tanulni. Ha a szerkesztőség nem bővült volna azokkal az emberekkel, akikkel bővült, akik közül sajnos már sokan ilyen vagy olyan indokból, de nem tagjai a csapatnak, még ma is napi-háromszáz-egyedi-látogatós blog lenne.
 

by damage

愛着

愛着

by damage

a hetedik

Valami furcsa, szomorú, szelíd mosoly suhant át rajtam, ma hajnalban már sokadjára. Az este tökéletesen megírt, apró, de gond nélkül kikerülhető problémákkal tarkított ívvel mutat a halmazon kifelé, a Voodoo People Eskimo remixével az Inkubus Sukkubus tagjait is a parkettre csaljuk, érezzük is az ívet meg nem is, a ládák gyönyörűen adagolnak, a háromszögleadek gyönyörűen üzennek a harmadik szemeknek, a közepek a gyomrokba harapnak, a basszusok egyre közelebb rángatnak titeket és ahogy benneteket figyellek a deck mögül, a pult mellett, közvetlenül melletted, minden szempár ugyanazt mondja:

I like it with all you girls and guys. But not here. Not like this. This is not our village anymore.

Most leszünk hét évesek. Másodjára élhetem át az évben ugyanazt az élményt, amikor azt mondhatom azoknak, akik körülöttem vannak: most ne üljünk születésnapot, ez nem az az alkalom, amikor ünnepelni kellene. Akik ott voltak, eljöttek, velünk voltak, kitartottak melletünk: köszönöm nektek. "Ugye már nem lesz folytatása ennek többször?", kérdezi a leglelkesebb fiú, ő az új generáció, a szemén látszik, hogy tud építeni, csak kell mellé egy programszervező, aki azt mondja, "neked adom a péntekeket és kezdj velük azt, amit akarsz, szerintem megoldod". A szubkultúra most úgyis hullámvölgyben van, pusztít a recesszió, nem csoda, ha nem állnak meg a bulik a helyükön.

"Szerintem már nem", mondom neki. (Eközben egy monstrumnyi baldachinba kapaszkodom két térddel. Furcsa egy éjszaka.)

A jó bulik mindig furcsán vagy rosszul indulnak, egyébként, valahol átfordulnak, az energiák onnantól tudják, mi a dolguk. Hatkor a Blahán sikongat egy srác mellettünk a metróban, hogy csöpög az arcára, az orrára, a kezére a vér, de honnan, de honnan, a száraz plafonra mered. Két órára rá a servo.hatred baráti körrel meredünk hitetlenkedve a vietnami étterem sarkába, ahol ázsiai népzene mellett pörög a lehalkított magyar tévé, szuperhősök - Robin Hood és Sobri Jóska - futnak az avarban, aztán söröskrigliből iszom valahol a hajnal folyamán forró gyümölcsteát, ebből még akármi lehetne. Mindenki múltköszönteni jött, múltraemlékezni, hátha megragadunk valamit úgy, ahogyan az A38 tetőteraszán sikerült legutoljára, amikor még igazán a miénk volt a világ, a péntekek és a szombatok közösen teltek, a csillagokat meg leharaptuk az égről, ha úgy akartuk.

A jövőt nézem, furcsa, szelíd mosoly suhan át rajtam. Visszanéz.

by damage

norihito nakatani, tangled up in green

Norihito Nakatani a Japán Waseda Egyetem Építészkarának docense. Előadásának tengelyében Japán modern kori történelmének és a japán építészet fejlődésének állandó kölcsönhatása áll. Nakatani előadásában áttekintést nyújt a 16. századi modern Japán állam születésétől kezdődően, a 19. századi ipari forradalom és 20. századi modernizmus kialakulásán keresztül egészen a II. világháborút követő gazdasági fellendülés építészeti terméséről.  A Min-Gei mozgalomtól kezdve Sutemi Horiguchi építészetén át a metabolizmusig és Kenzo Tange építészetén túl kitekintéssel napjainkig.

Az előadás japán nyelven, magyar tolmácsolással történik. A részvétel ingyenes. 
Az esemény a Japán Alapítvány együttműködésével és támogatásával jött létre. (link)

by damage

the atlas of cyberspace

The Atlas of Cyberspace illustrates graphically, the shapes, structures and complex forms of the Internet, the World-Wide Web and other virtual media. Drawing on five years worth of research, and divided into four key sections - infrastructure and traffic, information navigation, community and communication, artistic visions - the best and most interesting maps of cyberspace have been compiled into this unique atlas for the Internet age. (link sent by Dawe, thx!)

by damage

naga sabi. túléltük.

22:10 - alsó ajak out the window, 22:30 - nyállal kimartam ágiék mosogatóját, szép tiszta, valahol itt kezdődnek a tegnap esti emlékek, negyed órára rá a fogaimon éreztem, hogy mar az ínyem, 22:46 percnél pedig egy még mindig azonosítatlan mondat lapul a telefonomban, idézem, szállá húzott angyalkönnyből szőtt vécépapírral ha simogatnák, de szép lenne! Ezt nem feltétlenül akarom érteni.

Két állásból van videónk rögzítve, ha sikerül higgadt állapotban nekifutnom, jövő hét elejére lesz is belőle podcast, amin egy kiskanálnyi Naga Sabi szószon kérődzünk, majd vérmérsékletünk szerint kezeljük a fájdalmat tova.  A képeket csak azért kapjátok, mert proofot akartatok sokan, ami viszont mind a videón van, screenshotot viszont sem e! (Fent a chili con carne, szűz állapotban. Note: egy kisebb lime csodákat tud tenni az ízével.) Siralmasan gyors enumeráció, aztán elhúzok videót vágni üvöltő metállal össze.

Tommy,  amint éppen kérdezzfeleleket játszunk, a devil's cock chilit kell kitalálnom, nem véletlenül kaptok csak fekvő képet álló helyett. Huszonnégy órával a kísérlet után még mindig nem mer a vécére menni, pesti lakos.

Skin, aki videózott nekünk és okos volt, mert csípős (és rívás) nélkül harcolta végig az estét. Különleges képessége a tolerancia és a tökéletes ízű lime beszerzése, valamint delej van az ujjaiban, lásd az illusztrációt.

Balee, a másik kamerafraumann. Legjelentősebb mondata az este folyamán a nenenenene.

Dawe, akinek nemcsak azért dedikáljuk az állóképet, mert ekkora arca van (van), hanem mert ő ette a legtöbb Naga Sabit. Huszonnégy órával a kísérlet után még mindig lángol az arca belülről. Pár perccel a kiskanálnyi szósz után pont olyan színű volt a szeme, mint a zsarátnok, amúgy kedves fiú.

Jelenthetjük: működik a hőhullám (bár egyesek szerint csak klimaxolok) meg az adrenalinroham, belőlem konkrétan a röhögőgörcsöt hozta ki, az alsó ajkaimat nem érzem, a gyomromban egy felrobbanthatatlan kőszikla tart fitness-edzést. A szósz maga nem erős annyira, mint mondjuk a sárga habanero-paprika, ami annyira csípett, hogy felvágás előtt megnyitotta az elmémet, amikor ránéztem és azt mondta, "én nem merném". (Mertem és már megkérdőjelezném, hogy arra ott és akkor miért is volt szükségem.) Hamarosan lesz videó kakaskodással, nyáloszloppal és vigalommal.

by damage

this is an emergency broadcast

by damage

superstruct: build our future in 2019

Humans may have just twenty-three years to go.

Miss A. sent me a link the other day about SuperStruct, the world's first massively multiplayer forecasting game. Gamers help to chronicle how we will live in 2019 and how we might solve the problems we have to face sooner or later. The game is played on forums, blogs, videos, wikis, and other familiar online spaces and although I'm just researching myself into it, not spending serious time with it, this looks progressive, challenging and smart. (And is backed by the Ten-Year Forecast team at the Institute for the Future, a not-for-profit think tank based in Palo Alto, California.)

To play the game, you first need to invent a future self, then familiarize yourself with one of the five superthreats - Quarantine, Ravenous, PowerStruggle, Outlaw Planet and Generation Exile -, then adopt one, base a story around, search for team members (allies) and then design the future around your story. Bad public PR: The Ten Year Forecast team at the Institute for the Future will analyze the player-created game content. We'll prepare an official Superstruct Report featuring our top collective insights about the year 2019, and the best tactics for superstructing society. No more, no less. (superstruct wiki, superstruct facebook group, community outpost)

by damage

naga sabi: the bombs are in place

Körülbelül kétezer oldalnyi Frank Herbertet kéne átnéznem egyetlen idézetért, ami ebbe a posztba illik: amikor az embernek halnia kell, a saját két lábán járul a végzete elé, fremenek mondták vagy zenszufik, de a lényeg ebben is benne van, csak nem tudom kurzívval jobbszélre szedni így, pedig kéne. 

Nézem az asztalon feszítő Tabasco Habanero szószt és a flow gyönyörű, selymes finomságával sugallom neki, hogy apafej, lófaszt sem érsz már. Kisebb is az üveg, az ereje halványbordó, alig látható szálakban suhan ki az ablakon és olvad bele a pesti fogyóholdas, amúgy fagyasztottgecihideg éjszakába. Túlütöttük ugyanis az ingerküszöböt megint, megérkezett az újabb kulináris kés a térdkalácsunk alá köszönöm Pierre, pont ide passzolt, a Naga Sabi Bomb.

Naga jolokia, vörös habanero, wasabi, fokhagyma, lime, ecet és só keveréke alkotja ezt a valamit, amiről a hotsauceblog csak azt írja, hogy ez az a szósz, ami annyira csíp, hogy beleharapsz az utcán és a következő útkereszteződésnél rogysz térdre, kezdesz el sírni és játszik puzzlet a világ egy óráig legalább az arcod előtt, bár a wasabi-íz nem jön ki, talán csak ha szusira locsolod, akkor.

Vakmerőségem minden egyes cseppjére szükségem van ahhoz, hogy megkóstoljam, joghurttal fogom bélelni a gyomromat és lehet, hogy videóra vesszük az IT/Tudomány rovat másik örökbecsű tagjával életünk utolsó pillanatait. "kicsit felek, csiposkaja-fetisunk veget vizionalom gyomortajeki elszenesedett sebekkel", írja Dawe és ez így is van jól, megugorjuk az újabb lécet is. Kaptam három kilónyit, azóta már nem gyűjtök bélyeget, mondja a gyermekvers, a Naga Sabi ugyanez chiliben.

Kicsit félek.

by damage

cyberpunk/transhumanism pdfmag h+ released by r.u. sirius

Cyberpunk/transhumanist icon R.U. Sirius (you remember The Real Cyberpunk Fakebook?) just released his new free PDFmag H+, brimming with implants, human enhancement, robotics, human engineering, science fiction funding and a bit of Stross and Ellis. SF/cyberpunk PDFmags are on the rise and I'm so sad I can't release more info on that. (via technoccult)

by damage

doktor sleepless: the first trade paperback

Engines of Desire, the first trade paperback of Warren Ellis' new cyberpunkish-biopunkish comics series, Doktor Sleepless is on the shelves for the taking. Will write more when I receive that in my mailbox, although I've read the issues many times and after the first initial shock, it is smart, arrogant and violent as most of Warren's stuff always is.

by damage

Klikk 4.0: baseball-ütővel balettre tanítani

Két perc múltán már bántam, hogy újságíró lett belőlem. Ott álltam a Science Museum ipari forradalmi vívmányokat felsorakoztató termében, gondolatban heveset maszturbáltam a világ első gőzmozdonyára (az elsőre, pendejo, az elsőre), velem szemben a Deep Blue kávézó Blade Runner-t idéző neon-mélykék oldalsávja és fogaimat összeszorítva próbáltam nagyon nem rossz példát mutatni a pakisztáni iskoláscsoportnak. Őrült tudós akartam lenni, neuronfoltos köpenyben, nagyfeszültségtől szétálló hajjal és ugyan egy helyes asszisztenssel is, de most nem megyünk félre a témától.

Ha a brit anyabirodalom vérlázító adagnyi adrenalint lőtt belém tíz perc alatt, akkor a Nyócker emlékeitől füstölgő Király utca Bodies kiállítása újfent meggyőző erejű: vérszagú, fekete miazma lesz a dohányos tüdőből, öregkorunkra elzöldülnek a belső szerveink, rosszabbfajta gombamezőként duzzadoznak a ráktumorok, a limbikus idegrendszer pedig padlószőnyegként legalább annyira izgató szexuálisan, mint teljes falat beborító ornamentumként. Hathetes magzatot akár még nyakban is lehetne hordani, ha az etikai gyorsrendőrség nem büntetne érte, a lényeg azonban már átfolyhatott: nem akarok biológus lenni, de tisztességgel végigjártam legalább két órát, felelevenítettem Kovács Október abszurd humorba folyó biológiaóráit és felfogtam a szervezőgárda elrejtett rosszindulatát, nincs annál humorosabb dolog, amikor paranoidok arról képzelegnek, hogy miként rothadnak el élve.

Két perc múltán már bántam, hogy újságíró lett belőlem. Ott ültem a Millenáris sajtóbemutatóján, a digitális játszótérnek keresztelt Klikk rendezvénysorozat negyedik etapján és én magam voltam az ország fájdalmas értetlenségbe meredt kérdőjele, gondolatban érfalban lassan lebomló koffeinpirulákat csomagoltam ki magamban, velem szemben pedig Béres "Ujjongó Banshee Vagyok" Alexandra rugózza ki jólábmozgással a 258 méteres összesítettet a sáncugrásban, csúcsmondata azonban valahogy úgy hangzik: "figyeljétek, mert most én vagyok a golyó!".

A Klikk 4.0 a 7-18 éves fiataloknak akarja bemutatni azt, hogy az egészség mennyire fontos, mindezt pedig számos támogatóval teszi, ezerszer kihangsúlyozva azt a kiállítás weboldalán, hogy a kutatások szerint a fiatalok egyre egészségtelenebbül élnek, egyre kevésbé tudatosan, egyfajta követendő társadalmi szerepvállalás tehát, hogy a Millenáris a B épület teljes testével beáll a fiatalok meg a világ közé, mindenféle riogatás nélkül (ezt kiemelve), ismeretterjesztés gyanánt. Ez az a pillanat, ahol a precíziós légkalapács kicsorbul, bármennyit is agyalhattak a rendezvény kreatív koncepcióján, bajos a brainstorming. A Nintendo Wii és az ottlétemkor irigyelésreméltóan nagy sikert arató Dance Dance Revolution a digitális játszótér igazi tengelye.

Lehet, hogy régen voltam gyerek, de telibevert ötlet olyan információs pultot adni kölykök kezébe, amin sok olvasnivaló van, a gyerekek nem olvasni jönnek ide, hanem szórakozni. Szkeptikus énemet elég jól blokkolja a Millenáris oktatási vezetője, aki kérdésemre elárulja, hogy ide délelőttönként gyermekcsoportok járnak tanulni, az oktatási anyaghoz szereznek itt extrákat a Jövő Iskolája projekt pedagógusainak felügyelete alatt. Hagyom elnyomni a fröcsögő szkepticizmust, elvégre is rengeteg lelket megérint a takaró, amivel burkolóznak: ha a gyermekeket akarjuk megvédeni sajátmaguktól, mindegy, hogy hogyan csináljuk, csak csináljuk. Emögé a takaró mögé rengeteg gyengeséget, amatőrizmust és hozzánemértést lehet söpörni, a "hadd csináljam én szarul, ha már senki más nem csinálja" megint virágkorát éli.

A legfőbb fájdalmam valahol ott fakad fel, hogy az egészségtudatosító játszóház (aminek eddig nem említett részeiben ügyességi, erőnléti és egyéb fizikai játékokat gyúrnak, nyúznak, emelgetnek és pusztítanak el a fiatalok) egyfajta modern digitális játszótérként adja el magát, a kölykök meg hiába kölykök meg hiába magyarok (mi meg kicsi ország vagyunk, nincsen pénzünk, blabla), nem ezt érdemlik. Nem kell a riogatás, mondja a Klikk weboldala, de azért visszamennék megkérdezni a gyerekcsoportokat, hogy értik-e azt, hogy miért lesz nekik szar igazából harminc év múlva. Nem fogják. Nincsen semmi "aha!-élmény", ami a Science Museumban és a Bodies-on alig pár perc alatt építette át az agyamat, nincsen semmi egyedi a Klikkben, az animátorlányok szomorúan álldogálnak a sejtek mellett, ahol Zsolt, a megfáradt akármilyentanár élettörténetét kell átkattintgatnom egy sanyarúra tervezett háromgombos interfészen és gyanítom, a tócsaszemű iskolásoknak nem mond semmit  egy előző évszázad igényeire tervezett oktatási rendszer által megnyomorított, kilátástalan tanár helyzete, a DDR kipróbálható a plázákban, a Wii meg remélhetőleg ismeretségi körben van már. You people, you just never learn.

by damage

void manufacturing interviews gibson

"The limitation to what you can find on Youtube is basically your own imagination. When I think of something, if I don’t automatically think of searching for it on Youtube, I will never see it. When something comes to mind, I try to train myself to google it and then look on Youtube, often with the most amazing results. I think, in the end, if we just kind of run this technology out to its logical conclusion, we will end up with something like a single retina that covers the entire inner surface of a sphere, looking at itself, being quite self-sufficient, and made completely of Youtube videos."

There's a new Gibson interview out on Void Manufacturing by Ulrich Gutmair, focusing on YouTube, AR, marketing, American politics, voodoo and many others. Great stuff, gz!

by damage

the glorious planetdamage hvg promo campaign

And it starts like this. 
HVG (Weekly World Economics) Háló IT add-in publication, thanks to my colleagues who were probably very, very bent on emphasizing the fact that I'm desparately crying for help in Japanese. Anyways, sidegrin. 

by damage

The London Trip, day 1

Hello there, filthy readers. We're currently at the Lebanese neighborhood on Central and this is Ramadan AND full moon. So, as you can gather, we've arrived to London. Girl Wonder is getting extremely efficient in blocking my amok runs into Viet and Jap restaurants and also, reducing my shopping frenzy to bits. Luckily, she's not that efficient, although in Chinatown, she didn't really need to be, because the sheer quantity of stuff to buy just slapped me in the face and I broke down and started crying. (Chinese people actually loved that.) Brain is monkey custard now. The Paki hotspot downstairs doesn't really work, so I'm using the 3G card and it's wonderful. And I'll also post random stuff more randomly. B12 is legal here, by the way, stashing up is fantastic, I can now give people DNA tests just by looking at them. Not to mention Zen Revolution that I'll be pouring right onto my eyeballs.  And we have a design festival here this week, which means we'll be basically rushing around from exhibitions to galleries all day long. All in all, mission of rock.

by damage