think

delfin.

A sperma bálna még nem találtam, maximum 50 pont / másodperc. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a legnagyobb fogas veľrybotvarý lehet elküldeni egy második, nagyobb számú film. Használd a szonár veľrybotvaré képes megismerni a természet a környezetét, akadályozza az időben azonosítani, veszély stb. Precíziós munka hanglokátor szinte hihetetlen. Az elvégzett kísérletek azt mutatták, hogy, például, néhány delfin eléri állásfoglalása a távolság egy-két méter a 3-5 mm-t. Delfinek képesek különbséget tárgyak méretének több tíz centiméter távolságon legfeljebb három kilométerre!

Amikor már nem mehet mélyebbre, mélyebbre megy.

by damage

the vampire penis puppet torture is not here.

by damage

a thesis on gibson and cyberpunk, part 3

We are getting to the interesting part now - chapter three, the body. Kroker's postmodern panic theory, how Wired's ex-chief ed Kevin Kelly thinks about how our body is basically a giant chemical ramen and something I called the bureaucratization of the body into organs, all of which are theoretized around the body without the mind. You'll get even more interesting things when we get to idorus and robot sluts. Check out part one and part two - they're fun to read. I know, I wrote them.

by damage

the future belongs to me

(via warrenellis via wurzeltod)

by damage

death beat club 008, the noble eightfold bandwidth

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A nyolcadik részben: miért jók az alpha blending szentjei, hogyan karoljuk fel az amnéziásokat és hogyan itassunk három hétig állni hagyott tejet a céges megrendelőkkel. Ez egy ilyen nap ma, enjoy. (On the pic: Porphyria, photo by Reagan Lam.)

by damage

a thesis on gibson and cyberpunk, part 2

We need space but we're no longer bound by static, locally defined place. Spooky, is it not, like the way Desolation Jones talks about how cities are nowadays made to traverse them, not living in them, luxury flats the colour of airports. This is the second part of the thesis I wrote on the role of bodies in the works of William Gibson and here's the second part about cyberspace, something I called The approximation of location. Click here for the first part, click more for more. (woot.)

by damage

death beat club 007, keep fucking it up

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A hetedik rész véletlenszerű válogatás, több korábbi fejezetből, amiben nincsen sisakrostély, nem recézünk falat tányérokkal és a birtoklás nem büntetés, pedig így indult egy hosszú bekezdés. Ez az öncenzúra napja ma, enjoy.

by damage

a thesis on gibson and cyberpunk, part 1

The mind is a glorious thing to waste and I had five years to shred my gorgeous headmeat into mindflakes being an English major. English majors don't exactly do anything worth their while and their diploma is a strong proof that they speak English more or less, which is, by the way, a strong prerequisite. (So I really, really had to start doing radio shows and copywriting instead of becoming a.... yes, anyways.) And there's also a question of the thesis you have to write and everyone expects you either to write on Shakespearean tragedies, lesbian rapist literary theory (you wish) or postmodernism, this latter being something very trendy at the time. So me, wanting to be trendy and very unique all at once, stuck with cyberpunk, calling it postmodernist science fiction. And trust me, they were hooked. So much that my advisor thought that using a literary theory book on the homosexual white male body from the ancient Greek times to the 20th century could immensely fortify this thing I would write on, you know, hackers in hoodies, energy drinks and metal spikes that you jack into your slut body and you suddenly become an internet with eel porn and Cherenkov squirting videos.

So I actually decided to post this thesis in a few parts, firstly because I will seriously need to post some original stuff here and if it's not, nothing is. (Half of it is stolen, by the way, as it is with all literature theses, you just don't have the balls to admit that.) Secondly, the last part will contain two short parts that the advisor threw back as being pieces of journalism, not academic pieces of writing. I actually took them as compliments. Oh yes. When all that crap is posted, you'll get the scribd link.
Read more

by damage

gibson's bridge city could become real

In a detailed proposal for what they call The Bay Line, the architects suggest the bridge could be a series of public parks with neighborhoods hanging beneath the bridge. This is a more suburban version of what happens in William Gibson's novel Virtual Light, where squatters take up residence on the bridge after it is partly destroyed. (via io9)

by damage

death beat club 006: lay lady lay, drunken boxing style

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A hatodik részt egy részeg éjszaka oldalba vizeltük, fejenként másfél liter, a düh közönyös volt, aztán amikor lekapartam a sminket Sterlingért, kiderült, hogy a politikai és gazdasági irányultságú scifik nem tartoznak sexobjectbe. Felelősséget nem vállalok, enjoy.

by damage

we have raped a language, google and i (more neuromancer translations)

Oh. You probably remember when I've gone haywire and started re-translating William Gibson's Neuromancer via translationparty.com, feeding sentences into an algorhythm that tried to find a balance between a seriously mangled Japanese and an even worse sounding English version of the original? Right. Here's the second part and if the original devs or Google actually used this project to outsource bugtesting, oh, they are doing it so right. Check the first sentence of the second paragraph beginning BSE high social Darwinism - the original sentence begins like Now he slept in the cheapest coffins, the ones nearest the port, beneath the quartz-halogen floods that lit the docks all night like vast stages... numerals are really, really grains of sand in the Universal Translation clockwork. Still, have fun.

by damage

death beat club 005: need

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. Az ötödik rész eredetileg a végén született, az LD50 első promóanyagainak örültünk és Uplinken éltünk este tíztől hajnal egyig, az apró büszkeségek óráiban.Enjoy. (pic by Mathias Sander)

by damage

genesis breyer p-orridge: "we are an eccentric English person"

As a new generation discovers artist Genesis P-Orridge, he fulfills a quixotic long-term project: turning himself into his late spouse. (nymag.com via @eeahkaiju)

by damage

death beat club 004: death follows the enemy

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A negyedik rész egy recenzió alapján született, Intelligence and Sacrifice, életem egyik legkajánabb mosolya akkor futott végig az arcomon, amikor visszakaptam egy mondatot, "Alecnek nagyon tetszett, amit írtál." Aztán öt évvel később a saját hűtőjéből kínált meg egy fél Red Bullal, tornacipőben. Enjoy. (pic by Mathias Sander)

by damage

death beat club 003: k for kickstart, d for defense

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A harmadik rész [2002 07 07 2316CET], visszaolvasva olyan, mintha Livejournalre írnék, csak magyarul, oda mindig csak a sirámot sikerült, mások hétvégi kirándulós fotói közé. Enjoy.

by damage

death beat club 002: sm rounds

Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A második rész 2001-ben született, néha rájövök, hogy nyolc év az a hat, akkor az SMS még számított, kicsit sandítok, az Origónál is csak egyetlen fúró jutott el az agyamig: három nagybetűvel írjuk ezt, akármennyire is lógjon ki a szövegből. Az alábbi szöveg nem az erre szánt válasz, de azért kösz. Enjoy.

by damage

death beat club 001: here and now

Hat éve írtam egy könyvet ("könyvet"), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. Enjoy.

by damage

you are the doll: 2009 fall issue of h+ magazine released

Can bots feel joy? Open source medicine. Biotech enters a new phase. Eyeborgian filmmaker. Real virtuality. Erik Davis on Dollhouse. Tweaking your neurons. Will we eventually upload our minds? The neurology of spiritual experience. Cyborg Buddha: science and spirit. The genomic Bodhisattva. Transhumanism at play. How sports fans can help save the world. Sex and the singularity. And much much more. R. U. Sirius' new magazine H+ has a wonderful new issue out.

by damage

exactly the way we feel

by damage

tizenegymillióan ragadtak a világháborúban, üres csendben táncolnak

Az alábbi szöveg volt az eredeti, amit már csak azért is érdemes elolvasni, mert ebben tükröződik Ljubljana összes feszültsége, fülledtsége és vigyorgó szabadságérzete, amit össze lehet gyűjteni huszonnégy óra alatt, aki meg akarja, elolvashatja a folytatást máshol.

A virtuális valóság fogalmát Jaron Zepel Lanier amerikai geek hozta köztudatba, aki ennek megfelelően volt a messzemenőkig bizakodó jövőt átformáló koncepcióját illetően, miszerint félkilós sisakokat teszünk a fejünkre és így fogunk majd egy börtönviselt hatvanéves ukrán férfival szexelni, csak azt fogjuk hinni közben, hogy Jenna Jamesonnak hívják és nő. Lanierről kevesen tudják, hogy olyan modern zenei ikonokkal lépett színpadra, mint Terry Riley vagy Philip Glass és ez is billenti majd a világ végén pozitívra a mérlegét - a virtuális valóságból ugyanis Facebook lett, ami azt jelenti, hogy izzadó, öltönyös, hunyorgó férfiak adják ki magukat unatkozó tinilányoknak, mi pedig azt hisszük róluk, hogy tinilányok és randevúra hívjuk őket, majd cikket írunk arról, hogy a világ megromlott, az interneten pedig bármit szabad. (Mindezt természetesen nem Lanier hozta a világra, hanem az egyszerre szemtelenül fiatal és gazdag Mark Zuckerberg, az oldal pedig természetesen nem csak erre való, egy nemrégi jelentés szerint napi tizenegymillió játékos nyitja meg az oldalt azért, hogy virtuális lucernát, epret és karfiolt ültessen, traktort vegyen és fekete bárányt fogadjon örökbe, ami háromnaponta csokoládés tejet ad.)

Komolyra fordítva a szót, Lanier a nyolcvanas évektől sokáig küzdött azon, hogy a virtuális valóság ne csupán a köztudatba, hanem a nagybetűs életbe is bekerüljön. A Time, a New York Times és a világ vezető sajtóorgánumai a jövőről szóló mozfilmek hatásvadász látványvilágával vetekedve mutatták meg olvasóiknak a jövő internetezőjét az összpontosítástól pengeéles vonallá feszített vagy a cyberszextől kerek ó-ra tágult szájjal, aztán megérkezett a Second Life, a világ első virtuális világa, amiben nagyon sokan vannak, de mindenki nagyon hasonlóan néz ki, mert kevesen szánnak arra fél órát, hogy csúszkákon határozzák meg arccsontjuk járomcsonthoz mért szögének érintőjét. (A világ legnagyobb virtuális világa egyébként a World of Warcraft, amiben a játékosok vagy a Szövetség vagy a Horda oldalán gyülekeznek, szegregált városaik vannak, a kettő között pedig fegyvereket lóbálva szaladnak és mindent összegyűjtenek, amit találnak, azaz gyakorlatilag a második világháborút játsszák újra kardokkal meg tündérekkel.)

A Second Life pedig végülis olyan volt, amit a korabeli radikális sci-fi írók elképzeltek, voltak privát szigetek, japán neonhirdetésekkel teli metropoliszok és tengerparton szervezett bulik, amiken sokszor kevesebben voltak, mint egyes író-olvasó találkozókon, viszont mindenki kereskedhetett a világban, büntetlenül mondhatott a másiknak bármit és vehetett magának ruhát, valamint elfelejthette, hogy van családja és harminc kiló súlyfeleslege. Ezzel gyakorlatilag be is fellegzett a virtuális valóságnak, pedig kezdetben még nem is sisakokban nézték a Second Life-ot, hanem akkora monitorokon, amekkora dobozokat a sarki közért mellől hozunk el fogcsikorgatva költözés előtt, a Wachowski fivérek pedig háromszor is megrendezték a Mátrixot, a virtuális valóságról, mint zseniális átverésről szóló filmet és ezzel biztosítottak minket arról, hogy az irodai munka rossz, a fétispartik viszont jók, nyolc óra alatt pedig megtanulunk egy harcművészetet, de először meg kell halnunk ahhoz, hogy használhassuk. (Az pedig nyílt titok, hogy a Mátrix alapötleteit Grant Morrison LSD-ből és újhippizmusból gyártott képregényéből, a The Invisibles-ből nyerték ki, csak nagy műgonddal kivonták belőle a jóskártyákat.)

Az emberek pedig felsóhajtottak: van Facebook, MySpace (itt több a tépett hajú lány) és iWiw (ahova a magyar rendőrök feleségei töltik fel a nyaralási fotókat, a magyar rendőrök pedig joggal lesznek idegesek ettől), netről begyűjthető tőzsdei információ, gasztroblog és pornó, a nap legnagyobb izgalma a bolti megjelenés előtt egy hónappal illegálisan letöltött Madonna-album, amit természetesen a kiadók szellőztetnek meg, mert már ők sem bírnak saját gépezetükkel, a világ pedig üres szemmel nézett a jövőbe, hogy ugyan most vajon mi következik.

by damage

neuromancer, the translationparty mashup

Passing this on as information free, lucid and hal lu ci no genique. Yet another proof for the apparent lack of the linguistic common denominator, Translation Party turns your English sentences to Japanese and back again, continuing the cycle as long as it doesn't reach a sorrowful equilibrium: a point where Jap-Eng-Jap translations invoke a change of zero. So there, a few lines of the classic cyberpunk textbook turned into something horrendously postmodern (if the term still applies, I thought I've evaded that and the lesbian gender studies professors with flying colors after graduating). Continue translating, feed it into a voicebox and dub it over some harsh noise, Kenji Siratori-style. (I evoke you, Kenji Siratori, let us mashup anything with anything and then dub this over!)

Giving it some thought, I actually made some changes in the text - every now and then I decided not to choose the translation end result but made do with some intermediary phase instead, whichever sounded nice. If you come across some sentences that appear to have come from the original text, they probably did and they probably don't exceed the critical limit of three words. Or maybe four. Come, procrastinate wonderfully with us. (And also, read what Gamesradar has to say about the past 25 years where Neuromancer has been a textbook. It has been for us. Look where we ended up.)
Read more

by damage

worthless and weak

Work it out for yourselves. (Originally from boingboing, and yes, it really is a game over screen.)

by damage

spacebook: seeing everything. or nothing.

The papers we read and the TV we watch, the internet we browse and the products we consume. An almost-manifesto of the zeitgeist that's founded upon geographic data visualization, however ugly and uncool it sounds. I had the honor of meeting Carlo Ratti back in Brussels a few months ago where he held a presentation on his project Senseable City Lab - if you check out the videos on YouTube, you'll basically come across the wet dreams of the 80's geeks - how does a city's information sea ripple when an event causes people to communicate?

Spacebook is a project to design an interactive house whose walls gradfually change in transparency with changes in local environmental conditions and the presence or absence of people inside and outside the space. The project uses a new type of glass that was recently patented at the SENSEable City Lab. (spacebook @ mit.edu)

Watch the video. It is like Anonymous meeting Byron frock intelligentsiya with a smirk. We build glass walls, not spaces. Spacebook is our first real glassbox, all surfaces in every direction molded from transparent glass with uninhibitive 360 degrees views. It allows us to see everything. Or nothing. We can choose.

by damage