h+ magazine is on hiatus
Friends, h+ magazine is going on an extended hiatus due to the desire of the Publishers to spend more time and resources on other projects. Editor-in-chief R.U. Sirius can be contacted at... (h+ blog, via @klintron)
web 3.0 - kate ray's documentary on the future of the web
Information overload is a harsh reality for all of us. How do we find what we are looking for amongst the ever growing mass of information? How do we filter out the junk and get to the stuff we really need/want to see. Even if we do at times successfully filter the information around us down to the really important stuff, we still find it to be an overwhelming amount.
In a short 15 minute documentary titled Web 3.0 NYU Journalism/Psychology major Kate Ray explores the future of this information explosion. Ray’s documentary is not an earth shattering piece of work, but it is definitely worth your 15 minutes. Check out the video after the break. (via singularityhub)
VR veteran FSK1138 talks new low-tech lifestyle
Electronic musician and artist Donald Baynes, aka FSK1138, spent 10-12 hours a day exploring 3D virtual worlds in 1996 and 97. But now he spends less than 3 hours a week online. He spent an hour of his weekly Internet time chatting with me from a park to tell me why he decided to unplug. (via technoccult)
Fellow arcane mindwarpers @technoccult released this some time ago, an interesting tidbit about how addicted we all are. Addiction is quite a strange concept that kept stabbing me in the face during the past weeks and we've worked our way into the chapter of our book we want to release this year or next year, whenever we wrap it up and have a book company or releaser or an evil gnome of fulfilling wishes ready. But still. Cyborgs on our own, reaching functional status with a tool, any tool, how can we ever get unaddicted the symbiotic nature of humanness? Must drink another coffee now to drench the morose aftertaste.
the damage report 005 teaser: parkour, avagy a srácok, akik nem torkozták le a tehetetlenséget
A hólyagod annyira elnehezedett tizenkét órányi formagyakorlatozás után, hogy saját neve és IP-címe is van már, te meg csak annyit veszel észre az egészből, hogy jobban be kell hajolni a térdsöprés előtt, na ez a flow, a pozitív pszichológia legnagyobb vívmánya. Hiába motollázik vele a magyar öntudatban a fogalmat elhíresítő Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a legtöbben itthon büszkén letorkoztak ötszáz évnyi tanult tehetetlenséget és nem értik, hogy miért lehet belefeledkezni boldogan abba, amit csinálunk, a párizsi fiatalok inkább izzadtak egy kicsit, eltörtek párszor kart meg lábat, aztán elindították világkörüli útjára a parkourt.
Hamarosan az újságárusoknál a júniusi Mondo magazin, aminek a címéből hiába dől az orális fixáció, igazából a parkourról szól, arról a sportról, amivel három másodperc alatt le tudsz jönni az Árkád tetejéről úgy, hogy közben virágot veszel és öltözködsz is, a jobbak ilyenkor meghódítják a lányok szívét (vagy stílszerűen rögtön az IMAX 3D terembe szaltózták be magukat a légbefúvókon keresztül), a rosszabbaknak meg egy hónap fekvő- és tizenegy hónapnyi járógipsz MEG a sztori, hogy megpróbálták. Július elsejétől olvasható a blogon, de vegyétek meg, mert amúgy egészen serere.
alan e. nourse / williams s. burroughs - pengefutár
21. századi Amerika egészségügyi rendszere összeomlott, a törvénykezés az ellátást az állampolgárok teljes és végleges sterilizálásához köti, a kórházakban pedig az orvosokat komputerek és robotok váltják föl. Mindezzel a kormányzat a vérengzésbe torkolló Egészséglázadásokra keresett megoldást, de a helyzetet némiképp túlreagálta. A rendszerből kikerültekkel illegalitásba menekült orvosok foglalkoznak csak, akik ha kell, műtenek a konyhaasztalon is. Ám az egészségügyi készleteket a hatóságok szigorúan felügyelik, rendelkezéseik kijátszása csupán alvilági módszerekkel sikerülhet. Billy az ellenálló orvosok köré szerveződött földalatti mozgalom tagja, „pengefutár”. Az életét kockáztatja azért, hogy mások megmenekülhessenek. A rendszer ellensége ő, mégis az amerikai nép egyik utolsó reménysége.
E könyv utóélete legalább olyan izgalmas, mint maga a történet. Alan E. Nourse 1974-es regényét Hollywood leopciózta, és meg is kezdődtek az előmunkálatok. Az élő legenda William Burroughs egy irodalmi forgatókönyvig jutott, a film azonban sosem készült el. A forgatókönyv végül Ridley Scott kezébe került, akinek nagyon megtetszett a cím, így megvásárolta a jogokat… hogy egy egészen más filmet készíthessen el, a Szárnyas fejvadászt. (via galaktikabolt.hu)
dylan moran: the etapes of the irish genius of hate
This is Dylan Moran, Irish stand-up comedian with a vengeful boyish glee and hate. Back in 1997 when he still looked Bono, only with more sheepish hair and the kindness of a genetically tailored king viper. He is also one of the rare stand-up comedians and funny people we approve of. The second, in fact. (The first one was Dane Cook, Harmful if Swallowed-era. His humor got more American on his way to grandiosity.) Moran appears in a few movie roles (Shaun of the Dead, for one, or A Film With Me In It, here's the trailer), but you really have to go for his live DVDs (Monster, Like, Totally Live and What It Is) to get the real flavour. And for pure and sheer genius, two series: Black Books and How Do You Want Me. If you've ever tasted joyous, cackling-inducing hatred, misery and destruction, he has it all with gorgeous sarcasm and irony. We approve of this man. Go buy his stuff. Especially that he looks like Trent Reznor with a Mozart haircut.
cunningham után natali rendezheti a neurománcot
Igen, köszönöm, ne kérdezzétek meg többször, hogy hallottam-e és ne küldjétek át a linkeket se, hallottam, megkaptam, azért van a Google Alerts, hogy realtime kapjam a híreket azokról a kulcsszavakról, amik tényleg érdekelnek, beleértve a Neurománcot, a fehérorosz mezőgazdaságimunkás cosplay bukkakét és Warren Ellis heti három új mailcímét is. A Dose új számába megírtam két napja a cikket erről, de füstölök tőle, hogy úgy jöttök a hírrel, hogy már csak a hullócsillag hiányzik a fejetek mögül, úgyhogy inkább ide is.
Sorban az ötödik rendezőjét kapja meg a Neurománc projekt, az elmúlt huszonöt (huszonhat) év legjelentősebb sci-fi regényéből tervezett moziadaptáció húsz éve húzódik, gyakorlatilag már geciszagúbb Reichstag, mint a PC-s játékipar legnagyobb égése, a Duke Nukem 3D. 1990 körül Chuck Russell (The Mask, Nightmare on Elm Street 3, The Scorpion King) vitte volna vászonra, nem vitte és szerencse, hogy a neten terjedő, általa szignózott szövegkönyvek egyike sem igazi, mert igazán sok vér folyna Pierre szeméből meg az enyémből is, ha azzal kéne zárni a gépi tudatosság és metafizika határait feszegető filmet, hogy "szeretni és szeretve lenni minden", igaz, amikor Mario Salieri 1994-ben pornóváltozatot csinál a Drakulából, akkor is valami ilyesmivel zárja. Snitt, Robert Longo jön a képbe 1995 környékén és ki is kerül, ahogyan kiírja magát a pánglobális filmművészet összes könyvéből a Johnny Mnemonickal (baszottul utálok ragozni magyarul, el kéne törni ezt a nyelvet), amit az általam több éve nem triplecheckelt sztori szerint az összes európai filmmagazin 25 százalék alá értékelt és én vagyok a bolygón az egyetlen ember, akinek ez a film még mindig tetszik. (A japán változata hosszabb meg érthetőbb, alább a majdnem tíz percnyi extra részlet az amerikai változathoz képest.)
Chris Cunningham az egyetlen rendező, aki jót tud tenni ezzel a könyvvel, mondja maga Gibson, aztán hiába várjuk, nem készül el 1999/2000 környékére a film, egyes források szerint nem sikerül rendesen együttműködni, mások szerint maga Cunningham dobja vissza a felkérést hónapokkal később, hogy mégsem elég jó hozzá. Aki látta az Aphex Twin-, Björk-, Leftfield- és Squarepusher-munkákat, az ebben kételkedik, a production hell azonban szépen ki van kövezve a jószándékkal, több évre eltűnik a film, főként, hogy a Wachowski testvérek összedobják a Mátrixot a popkultúra tányérszélére száradt kétmichelincsillagos cafatokból. Snitt. 2007, a Torque-rendező Joseph Kahn lesz a film rendezője, a főszereplő meg Christian Haydensen, aki meg következő nap is szeretne egyenes gerinccel tükörbe nézni és nem feketét hányni, az dzsihádot indít az internet ellen, nem csoda, hogy az IMDB-ről Haydensen lekerül a bejelentést követő egy hónapon belül, aztán bejelentik, hogy lesz Tron 3D, amiben van cyberpunk sok meg motor még több, Kahn meg egyébként is csak metroszexuális bárokban, lánylucskosító sörtés férfiakban meg motorokban tud gondolkodni, úgyhogy őt is kispadra rakják. (Lentebb az általa rendezett George Michael Freek-klip, a Coilhouse csapata ezzel próbálta meg ellensúlyozni a geekek fröcsögő utálatát, félig-meddig sikeresen.)
Így kerül ötödik esélyesként a képbe Vincenzo Natali, akin őszintén megdöbbenhetünk, mert eddig jóként cyberpunk/hard SF körökben jól ismert filmeket (Cypher, Cube, Splice) gyártott, nem is akármilyeneket, ráadásul még kanadai is, mint a cybertér pápája, azt kottyantja el, 2011-2012 körül már lehet valami a filmből. Dőljünk hátra. Húsz évet vártunk, várhatunk még többet is. Többet a quietearth.us cikkéből, katt.
csak a zene: egy hangos kiállítás képei mellé (igen, majdnem írtam egy könyvet)
Damage, te írtál egy könyvet, hangzik el az irodában egy fáradt délután, amikor az egész jobb kezem egy gigantikus, szerves kávéscsuporrá változik és az ajtó előtt lesem, hogy a tetoválószalonból kisomfordáló fiatalok közül kit tudok egy bolával leteríteni, minden nap más harcnemet gyakorlunk. Dehogy írtam, mondom, meg amúgy is kurvanehéz egy kávéscsupor szélével millipontosan gépelni, de csak sikerül. Majdnem írtam, aztán elfeledkeztem róla, valahogy így kell lottót is nyerni meg Austin Osman Spare is így indítja elképzeléseit a sigil magickről, elvégre az írás is valahol varázslás meg az is, hogy egy órányi színuszhullámhallgatás után nem zselés púder jön ki a füleimen, de erről majd valahol később. Még 2009-ben keres meg Géczi "gitárral és egy üveg jó borral bármit elérek" Zoltán, hogy zenei lexikont ír de inkább szerkeszt, megírom-e neki a new wave fejezetet, nyilván megírom Cure-ostul, Neue Deutsche Welléstül, posztpunkostul, aztán megfeledkezek róla, a Magyar Posta a promópéldányokat elnyeli, ahogyan annyi minden mást is, a legszebb anno az volt, amikor egy amerikai kiadó óriási pakkjából kivették az illetékesek a CD-ket, de érezték, hogy az aláírt plakátokhoz erős érzelmi szál fűződhet, azt nem bántották. Szóval megfeledkezek, Gyí mondja az irodában, hogy háhá, könyv, én meg azon, hogy háhá, ez pont olyan, mint a festmények mellé tűzött feliratok, úgyis a képeket nézed meg, a feliratok gyorsan elkorhadnak és egyébként sem vagy már fiatal, ha azokat olvasgatod. Coffeetable könyvről van szó, amihez üvegezett kávézóasztalt veszel, hogy alatta látszódjon a szilikonról ívben visszacsillanó baszófény, a photoxolt pina meg ez a könyv, lényegi tartalom van benne, rengeteg képpel, hogy effektíve sokáig tartsd a kezedben, de szó mi szó, furcsa papírzenei lexikont a kezedben tartani 2010-ben, főként, hogy még ez a mondat is milyen hosszú. Jól és erős kézzel megszerkesztett könyvről van szó amúgy, reggaetől, soultól meg funktól bluegrassen és elektrón keresztül a rockig meg a new wave-ig, itt szeretném ezt a darabot annak a HVG printes ex-kollégának ajánlani, aki nem átallott munkaidő után felhívni és közölni velem, hogy a hard rock meg a rock'n'roll ugyanaz, azután jó egy hétig sírtam, amikor felállt. A bookline-nál most éppen leértékelve, aki akar családi műveltséget alapozni, az rendelje, én gyűrök a saját könyvre most már, ha az új Dose elkészül, és ha kiadják, annál is megírom, hogy ej de furcsa 2010-ben papírkönyvet olvasni, az iróniát matekozza ki magának mindenki azzal a tologatós japán abakusszal, a színuszhullámtól nem tudom abbahagyni az írást, minden helyes lányt üdvözlök így fél kettőkor, miközben hangosan éneklem a Veil Veil Vanish szomorúindiejét, úgyis ömlik most a gáz az utcában mindenhonnan, majd megmondom a szomszédnak, hogy hallucinált (és el fogja hinni) és most keresztülteszek valami síkosat és hegyeset a fejemen, hogy abbahagyjam, sziasztok.
the damage report 003: vaskos, nyálas közhelyek az a-bomb kapcsán
2k10mar24: az anime a legjobb példája annak, hogy Japánnak miért nem volt elég két taktikai atomtöltet, szólja el magát Nick Levasseur amerikai demokrata képviselő a Facebookon. A továbbiakban: a Hecq és az Access to Arasaka által megtámogatott, stimulánsbűzös kérdőjelek arról, hogy miként sikerült ellopni Berlint, mit tesz egy bomba az emberi aggyal és “a szó elszáll, az írás megmarad”, ami sokszorosan valid az új évezredben, igaz, most is vaskos, eres, nyálas közhelyekkel csapdosom az arcotokat.
Az áprilisi Mondo magazinban megjelent savköpésem arról az amerikai demokrata képviselőről, aki szerint Japánnak nem volt elég két atombomba, de valahogy oldalról bekerülnek a színpadra a környezettudatos bringások, az óriásrobotok és valahol lassan vörös ünnepi szőnyegen szaladnak el iskolások légyszíves ilyeneket ne, elfonnyad az arcunk transzparensekkel. Azért kattintsd.
Read more
a message of brian eno to my friends
If you walk around with the idea that there are some people who are so gifted – they have these wonderful things in their head but you’re not one of them, you’re just a normal sort of person, you could never do anything like that – then you live a different kind of life. You could have another kind of like, where you say, well, I know that things come from nothing very much and start from unpromising beginnings. And I’m an unpromising beginning, and I could start something. (via magicalnihilism via warrenellis)
This is a message to a selected few of my friends, they know who they are. This is a message to dispel all the doubt, the heartache and the question marks. This is a message to anyone else who can use this. Have a better day.
the damage report 004 teaser: nejlonharisnyás asszony szaga volt a jövőnek. elmúlt.
Egyes gazdasági elemzők az új ázsiai kistigrist olyan nemzet kloákájából várják, akik egészen addig nem voltak hajlandóak kilépni az űrbe, amíg nem tudták legyártani a zérógében is harapható erjesztett, csípős káposztát. Ami felmelegítve, előre szólok, olyan ízű és illatú, mint egy régóta hanyagolt jómellű negyvenes felsővezető asszony. Nejlonharisnyában. Dél-Koreáról beszélünk, egyértelműen: parkolókamerás KIA, Wonderful Days, kimcsifagylalt, tévében közvetített Starcraft-meccsek, Seo Taiji, örökwifi meg az Oldboy, ebből pár Red Bull után már össze is rakhattuk, miért a szöuli popkulturális holdudvar az új Tokió. Rövid válasz: mert kellően messze van.
Május közepétől az újságárusoknál, június elsejétől olvasható a blogon.
the wonderful end of the world
overwound chronograph in sniper's rear view. presses a hard stop in the escalating tension of the countless urban ambient scapes, sorts those blocks of bright concrete white, cherenkov blue and design grey against numbers, reasons, stereotypes. always waiting for that card to fall, unpacking a whole factory preset deck, shredding them on the floor. drinks morning's first coffee on the balcony, watching drills over asphalt membranes. this is construction porn. this is a mental note. this is actual porn. this is a note. re-sorts urban blocks into narrative glitch. grey and more grey. with green. and sick pink. drugs don't work. they never did. fifty pages of script in one sit. never standing up. not in years, really. concepts about how to change your perception in an urban environment with something anthropologists would call a tribal ritual. they would take photos, steal your soul. not that you had any. assess, re-assess, evaluate. repeat. too much diplomacy. too much noise in the head. stances against angles, angles within wheels. tracing the tracers, admiring the visual equivalents of traceuses. that is your future there. wide trail. with back against the wall, eyes on the skyline, sorting the blocks again. fighting like the midnighter, nihilist. foreseeing every move, giving the finger, walking away, their move failing. you knew what it was like. striking out from the shadows, using the empty fist. too much glue under mute.
the damage report 003: az áprilisi teaser
2k10mar24: az anime a legjobb példája annak, hogy Japánnak miért nem volt elég két taktikai atomtöltet, szólja el magát Nick Levasseur amerikai demokrata képviselő a Facebookon. A továbbiakban: a Hecq és az Access to Arasaka által megtámogatott, stimulánsbűzös kérdőjelek arról, hogy miként sikerült ellopni Berlint, mit tesz egy bomba az emberi aggyal és “a szó elszáll, az írás megmarad”, ami sokszorosan valid az új évezredben, igaz, most is vaskos, eres, nyálas közhelyekkel csapdosom az arcotokat.
Levasseur demokrata (ha a Deák téri Gödör lenne az USA, akkor a demokraták a mosolygó, melegbarát, környezettudatos bringások a lépcsők előtt), az anyaméhből pedig New Hampshire-ben botlott ki, ami meglehetősen sokat bonyolít a látszólag egyszerűnek tűnő lejáratókampányon. Amerika ötven csillaga között ugyanis hiába NH a negyvenhatodik legkisebb, mégis egyike a tizenhárom alapító államnak, ahol minden rendszámtáblán kötelezően ötlik a szemedbe, hogy live free or die, ráadásul ellopták maguknak Berlint (N44° 28.1202', W071° 11.1046') és Libanont (N43° 38.5376', W072° 15.1054'). És Manchestert (N42° 59.7384', W071° 27.2873') is.
Április közepétől az újságárusoknál, május elsejétől olvasható a blogon.
the damage report 002: szubmisszív lányhangok, tavasz van
Tavasz van. Tudom, mert végre centipontosan lőhetem be a kosárméreteket a romkocsmákban, a város felett enyhén orrfacsaróan terjeng a márciusi dugás fülledt, meleg szaga, a lányokból elmúlik a savanyúság és háztetőig csap a vigyorkeltő albuminbűz, ahol okkult figurákkal díszített netbookkal ülök és még egy jó ideig azt firtatom, hogy miért örülnék jobban egy féltucatnyi hőkövető marokkőnek, mint egy két és fél kilométerig is gond nélkül elhordó McMillan TAC-50-nek, aztán elrángatnak inni, én meg hagyom magam, de ezt majd beküldöm a traumatológiáról. Most zenélek inkább, fejben.
A márciusi Mondo magazin gonzója a slágeripar jövőjéről, Hatsune Mikuról és társairól, virtuális énekesekről meg az autotune-pluginekről. Ugyan nem teljesen könnyen és gyorsan fogyasztható, de rózsaszín designba helyezték, úgyhogy már ezért megéri elolvasni.
Read more
planetdamage 2010/1: a myoelectric arm belonging to teengirl
Látogatókban erős, szórakoztató keresőszavakban siralmas negyedévet zárok, lassan csorduló vércseppet törlök ki a szememből, szolidarítva azzal a szeszkommandóval, akik szabadnapot vettek ki mára, csak azért, hogy kellőképpen berúgva készülhessenek fel a szerda délutáni műszakra, nekik valószínűleg nem csak a szemük vérzik tíz óra után pár perccel. A hangosan élvező lovak, lányok, majomkéz kombinációt két ponton előzitek le: a lengőborda teremtést még értem, azzal viszont váltanék egy magánlevelezést, aki a damage haja kombinációval talált be hozzám.
More visitors, less fun searchwords. Apart from a few selected Hungarian pieces of devilicious wisdom, I still have a photo of a vampire penis on the plate, together with a myoelectric arm belonging to teengirl (since when did I start posting mech guro?) and the slightly frustrated question of what is the point of daybreakers? And that's a good one, haven't found the answer to that myself. More than 27500 unique visitors in the past three months, according to GoogAnal, by the way.
THE TOP FIVE ENGLISH POSTS
Atari Teenage Riot is back!: See the peak above on March 18th? That's when Alec Empire himself referred to this post on Facebook and a few other guys on Twitter started retweeting as well. (Yes, click it again. The new single rocks.)
Exaella: a new anime: Blue, black and a Russian take on cyberpunk with a new anime that's coming to our retinas sometime during the second half of this year.
The Marionette Unit: steampunk ballet torture film: Steampunk trailer in 163 seconds. And that's long. You could conceive an army of dinosaur babies in less time and sell them to Ukraine.
hAngry & Angry: Japanese pop duo turned into gothic lolitas for fun and profit, but more like profit. Pink and blue never looked so good together.
Porn spam from the 16th century: I might not have been able to pass my university final exams if my teachers knew about this. Still. It is about fucking and Viagra pretty much in the vein of how we talked half a millennium ago.
A LEGOLVASOTTABB MAGYAR POSZTOK
Médium-Hang-Esztétika: USB-csatlakozót az agyunkba a szemünkön keresztül: Akadémikus tudománykötet a technokultúra környékéről, amennyire ijesztően hangzik ez, annyira vannak benne érdekes és tényleg elolvasandó anyagok, és ha már én mondom ezt, akkor tényleg, egyetem után felgyújtottam az összes jegyzetemet és a Dürer-kertet is elkerülöm a szemináriumi emlékek miatt, úgyhogy a dícséret duplán számít.
Collateral Damage 001: Nootropiktól a vérromán pornóig: mindig mondom, hogy áááá könyvet kéne írnom, annyian mondják már, ez egy nagyon, nagyon rövid rész belőle. Úgyis átírom, nincs benne elég nindzsa. Se.
Dawe goes mental: mennyire bírjuk az erőset?: a beígért majd halkan elshyolt Naga Sabi-videó helyett fogadjátok szeretettel azt, ahol a Life Network kedvéért (reklám, reklám, pay up) Dawe betol a Hathi étteremben a rendőrpalota mellett egy adag igazán csípős valamit. Én két órával később talákoztam vele, akkor még szivárgott a vér a szeméből és halkan nyöszörgött joghurtért. Embriópózban szögelték a priccsre.
The Damage Report 001: már régen meg kellett volna halnotok: Havi csúsztatással posztolom a Mondo magazinban megjelenő rovatomat, itt a keleti oldal-nyugati oldal (itt lesütöm a szemem, eszembe jut, mi történt Autechre-re menet a villamoson, aki érti, érti és rákezd, aki nem, jobb is) végromlása és pusztulása a téma, hogyan pusztul el a világ Japán szerint. Azt bele sem írtam, hogy kiírnak mindenkit egy év szabadságra, belecsúszna az egész szigetország az óceánba az unalomtól.
The Future That Never Was: Haha, ez is angol, de magyar vonatkozással, március elején tartottam előadást a ZSKF-en arról, hogy miért nem működik a jövő úgy, ahogy elképzeltük, ez a háttéranyaga, aminek a felét sikerült csak kb elmondani, a második sorban ült egy helyes lány, akinek minden elképzelését sikerült összezúznom a boldog és biztonságos élettel kapcsolatban, rázta a fejét, hogy nee nee csak ezt ne. Büszkén húzhatom ki magam, hogy nem meséltem a gyógyszeripari és neural induction link-kísérletekről, akkor valószínűleg a szendvicse szélén metszette volna el a jelentősebb ütőereit.
william gibson's new book "zero history" arrives in september
ZERO HISTORY, William Gibson's tenth novel arrives on the 7th of September, as advertised in the Putnam Fall 2010 catalogue. As a matter of fact, happy 62th birthday. (via zerohistory blog)
Whatever you do, because you are an artist, will bring you to the next thing of your own. . . .
When she sang for The Curfew, Hollis Henry's face was known worldwide. She still runs into people who remember the poster. Unfortunately, in the post-crash economy, cult memorabilia doesn't pay the rent, and right now she's a journalist in need of a job. The last person she wants to work for is Hubertus Bigend, twisted genius of global marketing; but there's no way to tell an entity like Bigend that you want nothing more to do with him. That simply brings you more firmly to his attention.
Milgrim is clean, drug-free for the frst time in a decade. It took eight months in a clinic in Basel. Fifteen complete changes of his blood. Bigend paid for all that. Milgrim's idiomatic Russian is superb, and he notices things. Meanwhile no one notices Milgrim. That makes him worth every penny, though it cost Bigend more than his cartel-grade custom-armored truck.
The culture of the military has trickled down to the street--Bigend knows that, and he'll fnd a way to take a cut. What surprises him though is that someone else seems to be on top of that situation in a way that Bigend associates only with himself. Bigend loves staring into the abyss of the global market; he's just not used to it staring back.
porn spam from the sixteenth century
When a white boxe inverted be,tiny pills on
your tongue, a manne whose hart be clene yet
whose organ will mayk ladies ryght certaine
in their endeavoure of cleaning His phallus
with their tongues ye sharle be!Clene as willow yet stronge as stone ye sharle
be and no woman of no race shall rejecte ye
and everyone sharle testeth three inches of
victorious fornicating fleshe of yer body!Natural Gain Plus ad, the 1500s
Yes, I wrote that. Get over it.
the future that never was (zskf előadás prezi)
yes, yes, we'll have androids, 10% of population. will not be able to hump them, though. officially. stephen levy says 2050 is the year when you can throatfuck a dishwasher and get customer loyalty points for doing so.
Ha nem működik az embed valamiért, reloadoljatok egyet. (Automatán kiélesedős post, majd utólag hozzápakoljuk, ha kell mit.)
most a fele pornó
t:\ says (2:08 PM):
a cattle prod keresésre régebben csak mezőgazdasági témájú képeket adott ki a gugli
most a fele pornó
the damage report 002 teaser: szubmisszív lányhangok, tavasz van
Tavasz van. Tudom, mert végre centipontosan lőhetem be a kosárméreteket a romkocsmákban, a város felett enyhén orrfacsaróan terjeng a márciusi dugás fülledt, meleg szaga, a lányokból elmúlik a savanyúság és háztetőig csap a vigyorkeltő albuminbűz, ahol okkult figurákkal díszített netbookkal ülök és még egy jó ideig azt firtatom, hogy miért örülnék jobban egy féltucatnyi hőkövető marokkőnek, mint egy két és fél kilométerig is gond nélkül elhordó McMillan TAC-50-nek, aztán elrángatnak inni, én meg hagyom magam, de ezt majd beküldöm a traumatológiáról. Most zenélek inkább, fejben.
Hamarosan az újságosoknál a márciusi Mondo magazin, amiből látható már a valóságot és címet nem teljesen pontosan tükröző previewn, hogy érinti a szebbik nemet, a gépi torkokat minden értelemben, a virtuális énekeseket és az algoritmikus zeneírást. Áprilistól olvasható a blogon, de inkább vegyétek meg, pay your tribute to the evil chief editor who is not me!
bme, this was a pleasure
Négy Richtercsúcs-erősségű kávé után nem lehet félrelőni semmit, huge grin, köszönöm a meghívást a BME/MOKK Szubkulturális Gazdaságok órájára a popkultúra hegyeit-mélyeit felfedő Kacsuk Zolinak és Vályi "One Man Army" Gábornak és főként minden egyes hallgatónak, aki szelíd vagy szigorú rockkal, de követte az egyórás helybenülős ámokfutást: I loved you all. A zenei aláfestés kedvéért: ami titokban végig a fejemben szólt. Szigorúan hallásküszöb alatt.
the damage report 001:már régen meg kellett volna halnotok
Hollywood szerint tizenhárom éve meg kellett volna halnod, 1997-ben ugyanis a Skynet mesterséges intelligencia nukleáris holokausztot és géphadsereget szabadít a világra. Aki dolgozott már telemarketingesként vagy technical supportként, itt ledobja az újságot, rágyújt, kinéz az ablakon és lassan rábólint: az emberiség körülbelül ezt érdemli és sem Beethoven, sem pedig a dupla anál nem mozdít a fajunk nettó javára semmit. Ugyanebben az évben hálóba, csáprágóba és rasztába öltözött földönkívüli vadászok lepik el Los Angelest és méltó kihaénnem-vérengzést tartanak a jamaikai drogkartellbe tömörült testvérek ellen, New Yorkból pedig biztonsággal és robbanószerekkel körbekerített börtönvárost gyárt a helyi rendőrség, ahová csak Kurt Russell tud beszökni, hogy kiszökhessen onnan az USA elnökével. Ahelyett, hogy otthagyná.
A februári Mondo magazin első savas gonzója, a Már régen meg kellett volna halnotok, eddig az újságárusoknál, tárgyhónap utáni következő első munkanapján online kerülés, úgyhogy katt beljebb, ahol Dubai-Mars-Berlin háromszögből nézzük a világot, a sarokban hányó tinédzserek mellett pedig egész földnyelvek pattannak ketté és még Warren Ellist is megidézzük, mert a lovak segglyukából is kolbászt gyártanak.
Read more
black metal is a form of cosplay
A kínai újév csodálatos volt, a Fehér Tigris első körmös pofonja egy utcai szamurájokra tervezett fogászaton ért, ahova hajnal ötkor is megérkezhetsz, hogy a küldetéseden a város felett egy hajtómű kiszakította a jobb felső ötöst és implantátumot kérsz, a váróban Bede Márton egy joviális vidéki fröccsöntő tévedhetetlen mégkétdecis modorában locsolja egymásra az összetevőket, a kettőezertizes büdzsé meg egészen jól tart, mert már szürke ing van rajta, nem elméretezett fehér kuktacouture. Tegnap aggódó tweet fogad, hogy a lakástűzben leégett-e a netkábel, hogy nem postolok nektek semmit, de igazából lakástűz sem volt, bár két osztag tűzoltó másfél óráig létrázott fel-le a ház előtt, de az is csak a jég miatt volt, viszont kaptok tartalmat, rengeteget küldtök is meg találok is, csak időnk nincs kirakni, be vagyunk szorulva egy belvárosi irodába, ahol csak kávé és gyá van, mértéktelen mennyiségben, ott gyártjuk a jövőt, esténként meg a fenének van kedve postolgatni, örülünk, hogy van lábunk, amivel formagyakorlatot tudunk járni, de néha még azt sem, viszont az elmúlt hetekből kiderül, hogy mindenki robotnak tart, amiben biztos van ötven százalék jó, viszont ötven százalék szomorú is, úgyhogy szembekacagjuk a világot, főként a cím tudatában, üdvözöljük azt a valakit, aki a mailjeink között turkált, legközelebb inkább csak kérdezze meg, amit akar, egy időre megint eltűnünk, az alagút végét viszont látjuk, ízekkel és illatokkal együtt és imádni fogjátok, meg mi is, ha kész van, we shall roar at the sky and then set it on fire. And then, guess what. Bírság, that's what.
gong xi fa cai 2010
(c) cory easter
Putting pedal to the metal, shifting gears. The year of the White Tiger is officially on, field medic dentist trips are almost over and if you guys believe even one single bit in Chinese horoscopes, here's two sites to check for fame, fortune or fuck. I know it sounds bad. Would have been too not-meish if I leave carnals out. Anyways. Hyperspace is awaiting. Brain is charred. You raise some hell while we regenerate the precious organ meat.
