listen – Page 21 – planetdamage

Forty kilos of afro, a lineage of good karma and sadness. Heaps.

It was actually Alec Empire who recommended Zan Lyons to me, the God of Sadness comprised of forty kilos of afro, a lineage of good karma and sadness. Heaps. Zan, he said, was something of a new breed of entertainers. Every time you pay the 10 euros at the entrance and hear the first 10 seconds, you know you're in for 6 more hours like that every single time. Zan tweaks his shit, he's got this violin and feeds it through distortion pedals and it is so strange at a party, we have to see it. The sheer absurdity of a distorted violin at an electro party and the small chance of both Alec and Nic Endo turning up at a party is something that makes you walk through a smaller district of similar streets and knee-deep puddles of rain that come to greet you every few steps.

So we've been walking for like 20 minutes and it's finally a small Japanese dude under an alcove who asks if we're there for Blade Runner or the other party. The "other party" seems to sound like fun but we end up paying 8 euros at a ragged black counter, a hidden hand-written scribbling giving us the right hint, "Zan Lyons vs. Blade Runner".

And then we enter.

A huge factory interior. To the left, a gigantic projection of Blade Runner without sound. Under that, under glittering blue light, forty kilos of afro, a lineage of good karma and sadness. Heaps. With a violin, a Mac and some extra equipment. To the right, some four hundred people, in silence. Listening.

And then it's almost like crying. Right there, some four hundred breaths that never seem to come out totally, a Polaroid of you being alone in the middle of the crowd, very alone, any crowd. This is Friday night. And it all comes back now with two years of dreams every night, all of them shattered and force-fed back again with the emotional equivalent of the universe's biggest power driller on vasopressine. Vasopressine makes you remember. And we are the violin. (It's a hellish and painful thing to be a violin, guess you haven't heard that one before.)

`You gotta hate somebody before this is over,' said the
Finn's voice. `Them, me, it doesn't matter.'
`Where's Dixie?'
`That's kinda hard to explain, Case.'
A sense of the Finn's presence surrounded him, smell of
Cuban cigarettes, smoke locked in musty tweed, old machines
given up to the mineral rituals of rust.
`Hate'll get you through,' the voice said. `So many little
triggers in the brain, and you just go yankin'~ 'em all. Now
you gotta _hate._ The lock that screens the hardwiring, it's down
under those towers the Flatline showed you, when you came
in. _He_ won't try to stop you.'
`Neuromancer,' Case said.
`His name's not something I can know. But he's given up,
now. It's the T-A ice you gotta worry about. Not the wall, but
internal virus systems. Kuang's wide open to some of the stuff
they got running loose in here.'
`Hate,' Case said. `Who do I hate? You tell me.'
`Who do you love?' the Finn's voice asked.
He whipped the program through a turn and dived for the
blue towers.

by damage

Hidrogénkarcolta babafejek, the drum is the most important instrument.

Kickstart az una tama don környékén. Két órára rá meg a precíziós jazzdobos Jojo Mayer koncertjén talál minket az este Teryallal, a hazai support Loop Doctorsért már megéri, mondogatjuk, a felriglizett négy képernyőre vetített videokollázs elég hatásosan helyez át minden hangot téren és időn keresztül valami teljesen más konstrukcióba, a vigyorgást csak addig hagyjuk abba, amíg nem teszünk pár kört az A38on (megfáradt kékharisnyák, zeneértő szemüvegesek és ködös szem, hangosan kiabáló és/vagy kubai szivarral táncoló fejek jól kiszámítható tömege, hogy a pókinváziót ne is említsem.)

A Nerve (Jojo Mayer, Tacuya Nakamura, ~~John Davis~~ Janek Gwizdala, Roli Mosimann) contemporary freestyle-ja aztán egybemossa a pszichedéliát, a hetvenes évek ürességét, a törtritmus-kultúra feszültségét meg a bamba mosolyokat eredményező session jamet, két számig van csak időnk, de amit eddig is láttunk a YouTube-feedeken, az írd és mondd lófasz ahhoz képest, amit ezek a zenészek képesek nyújtani. Nerve CD-vel távozunk, a Loop Doctorsra nem futotta (hacsak lett volna egy ATM a hajó gyomrában, pfrzt!). A fényképek sorra félresülnek (a quickshotgép tényleg csak quickshotra jó és semmi másra), viszont a videó meglepően jól szól és azt a szándékosan torz és erőszakos dinamikát sem adja vissza, ami olykor még menekülésre is késztette a közönséget (egészen a színpad mértani közepéig). Kettő harmincötnél apró szerelési brilliansz, ami önkéntelen kiabálást okoz az első sorokban, ezt a videot pedig egészen egyszerűen csak ajánlani tudom összes zenész ismerősömnek és kontaktomnak. Lehetőleg így. (Tommy, thank you.)

UPDATE: Bass player Janek Gwizdala had kindly reminded me that it was him playing on the stage that night and not John Davis, quickly changed the names here and in the YouTube tags. Check his website here, by the way, it rocks!) - June 27, 2007

by damage

Gucci snake skin goggles and respirators.

Székesfehérvári meg hódmezővásárhelyi olvasók, szevasztok. (The same i-know-you're-there applies to my readers in good ol' London and High Wycombe.)

Bújjon belém a ferde gyász, de csak kihagytam a top 10 cyberpunk album közül a Forma Tadre dolgait, a héten kellett erre rájönnöm. Andreas Meyer meglepő arányérzékkel keveri a FSOL-féle ambientet a Haujobb feszült, intelligens, suttogó elektrojával, tipikus OffBeat-hangzás a kilencvenes évekből, a Lo Rez Skyline, a Snake Charmer vagy az FX on a Human Subject kifejezetten a hideg art-cyberpunkot hozza, Andrea és Marly duóját Párizs kellős közepéből. A Navigator és az Automate után érkezik az új FT-anyag is egy idő után. (Imádkozzatok, hogy Meyer válaszoljon.)

The Daily Read. Richard Kadrey - Metrophage. Drogdealerek az alienek földiekkel kötöt alkujának nyomában. Speedeseknek és erőszakhullámokkal küszködő művészeknek tökéletes olvasmány, a fele Gibson-koppintás, amit nagyon hangsúlyozottan próbálnak nem érzékeltetni, ettől (is) bájos.

Fent pár percnyi anyag Veqtor barátom pénteki Strandstampos szerepléséből, Abletonba ágyazva, Voodoo People Pendulum-remixxel, egy perc tizenhatnál indult a gappelt szeretet. Összerakva azt, amit MSNen beszélünk, azzal, hogy a pult mögött mit csinál, elég hamar Stockholm lesz a Dose következő városa. (Akinek megtetszett, olvassa el az interjút vele a legutóbbi DOSEban.)

by damage

ANGELSPIT: Budapesten

Igazából ott kezdődik a nap, amikor felhívom a NegativeArt nagybecsű ezmepusztítóját, hogyasszondja, "az ajkaiak 10%-ért cserébe nyomják meg a névjegy hátulját feketére, milyen ez már". Erre ő meg azt mondja (görcsösen szorongatod a bal kezedben az erectust, tudom), azt mondja, "A határon vagyok. Az Angelspit meg publikus."

Pic by Solange Helbling

Öt éve volt ilyen húzása, akkor csak annyit mondott a telefonba (akkor még egy randa piros plasztiktelefonról - Batmaaan, dinnerdinnerdinnerdinner - hívtam fel egy sarokban gubbasztva egy randa házinövény alatt), "a Severe Illusion mellett a Sepiaék is átjönnek játszani, rajtuk nem törtek el úgy sörösüveget, mint a svédeken", ekkor jött az eufóriaroham meg ott, amikor Julesék a nyakamba omlottak a régi Süss Fel Nap közepén, az ilyen pillanatokért éri meg az LD50et üzemeltetni, mondtam én, amikor még nem a pénzen járt az eszem. (Most sem, sajnos.)

Szóval az elmúlt két év legnagyobb cyberpunk zenei húzása Pesten szaggat majd az LD50 hatodik születésnapi partyján, itt indul a történet. Két hét múlva ilyenkor, ha minden igaz, a Mitte valamelyik vietnami éttermében fogunk terpeszkedni a Zoog-DestroyX duóval és megváltjuk a világot, útinapló, fényképek, YouTube embedek érkeznek hamar.

nail one more angel head to your door
pin another demon’s arm on to the wall
death and knowledge verses bliss and bland
which part of fuck off don’t you understand?

by damage

SISTER Q: csak üveg meg fém.

A pair of predatory-looking Christian Scientists were edging toward a trio of young office techs who wore idealized holographic vaginas on their wrists, wet pink glittering under the harsh lighting. The techs licked their perfect lips nervously and eyed the Christian Scientists from beneath lowered metallic lids. The girls looked like tall, exotic grazing animals, swaying gracefully and unconsciously with the movement of the train, their high heels like polished hooves against the gray metal of the car's floor.Before they could stampede, take flight from the missionaries, the train reached Case's station.

Ilyen pillanat a Sister Q Working Girlje is, óvatos ajaknyalogatás egy teletömött metrón, az agyalapot barátian karcolja a két óra alvás és a hitogomiból (emberszenny, mondja a japán a tömegre, vonjon konklúziót, aki mer) áradó kristályos unalom, aztán jön egy részlet, amit félig lesütött szemekkel nézel és vigyorogsz magadban nagyon, az eseményhorizont felfénylik, mindennel, ami egy kortynyi koktél mögött két másodperc alatt megeshet egy metropolisz legmozgalmasabb kereszteződésében, indulhat a zonerun. Pedig, fiú, ez a kibaszott Gloria Estefan szégyentelen koppintása és nem sokkal több, mint egy két év után önmagától beomló lánybandára számolt pár oldalnyi könyvelés mellékterméke. Pedig meghallgatod-megnézed.

by damage