Month: May 2011

negyedéves jegyzet, magánhangzó-harmóniák

Legendás vowel harmony jegyzet negyedévből, csak azért rakom ki ide, mert a Facebookon nem látszódik teljes méretben és semmi sem kiolvasható belőle. Szóval péntek délután öt, ELTE angolszak, ülünk a Polgárdi magánhangzó-harmónia óráján, amin olyanokat tanítanak nekünk, hogy absztrakt síkon (itt már elvesztettem az olvasóim felét) miért jó az pl. a magyar nyelvben, hogy asszonynak, de az már nem, hogy asszonynek (itt a többi olvasót is elvesztettem). Leosztja a táblát két félre, felírja ugyanazt a szót kétszer, azt mondja, szóval ha ezt a szabályrendszert vesszük alapul, akkor kinéz ennek a szónak a belső hangzóstruktúrája így, de egy másik szabályrendszerrel meg teljesen máshogy néz ki és akkor máshogy is tudnánk toldalékolni, ez hatalmas probléma. Egen, mondom, a probléma az inkább az, amikor lángol a ház, anyád bentég, te meg lentről nézed és nem tudsz segíteni, AZ probléma, a táblán az a szar az sehol nem közelít a problémához. (Tudod, idegeskedő olvasó, egészen addig, amíg valakinek nincs veszélyben az élete, addig nem éri meg rajta idegeskedni, akkor oda kell menni és meg kell oldani.) Filmes jelenet, mert a hirtelen beülő csendben minden jobban hangzik hetven decibellel. Ez is. Bill átment a félévin, én méteres karóval, mondom a tanárnak, ezt miért? Azt mondja, szerinted? A jegyzet a lelkiállapotunkat ábrázolja, a tisztelt tanárnőnek meg innen is, hogy a probléma még mindig ott kezdődik, ahol emberélet van kockán. Viszont megnyugtathatom, hogy nem lett belőlem nyelvész. Ennek a világ női hangosan és egyszerre örülnek mind. További kellemes napot a város szívéből mindenkinek.

---

by damage

so i bought myself an original sinred (yes, a bike)

Life begins outside your comfort zone. So I went out after years (decades, more like it) and bought myself an original Sinred. Which is a bike. Which was hand-crafted by a friend of mine who's also called Sinred, now there's a loop for you to get out of. Re-hacking my brain and dropping down shackles of a few years (decades, more like it) is fun. I should do this more often. Thanks to Sinred, Tlvlpierre, Miss Toyclouds and Amelia Arsenic. You helped hack the universe! Again! (Contact Sinred. He will make bikes of pleasure for you.)

Jaigen, csak hogy magyarul is kint legyen. Szóval, az élet nyilván a komfortzónádon kívül indul el igazán, a jó történetek, az igazán emberi és mosolykeltő és limitbréker (ezt most találtam ki egy kávé után, úgyhogy elnézed, nincs más esélyed) történetek akkor jönnek. Szóval évek (dehogy, évtizedek) után mentem és vettem magamnak egy eredeti Sinredet. Ami egy bringa. Amúgy. (Itt az ismerőseim elnyújtottan üvöltenek. Jól teszik. Én is azt tettem.) Amit egy régi barátom szerelt össze. Aki szintén Sinred. (Ugye itt nyilván ki kell kerülni a logikai hurokból. Hehe.) Úgyhogy újrahúroztam az agyam és ledobtam pár évnyi (évtizednyi) limitet. És imádtam. Gyakrabban kéne valóságot törni. Köszönet Sinrednek, Tlvlpierrenek, Miss Toycloudsnak és Amelia Arsenicnek, akikkel könnyebb volt meghackelni a világegyetemet. Megint. (Beszéljetek Sinreddel, szerel nektek vanderfult.)

---

by damage

Chromaroma: when locative looks really good, for a change

Chromaroma's a London-based locative game based around your daily travels by Tube and other notable means of transportation - similar to a Foursquare leaderboard, only with more missions and achievements and ways to get points. It also feature area capturing (so it obviously has competing groups signified by red, yellow, green and blue) and Pat Cadigan is also a major player. How better can this get? (Thx to Antal Solti for sending this over!)

---

by damage

Fisting Utopia

So I'm talking to this girl and she tells me how she's stuck in a rut - she knows what she wants but she doesn't have a chance to ever achieve it. She's totally, very doomed, she says. So I ask her, Why don't you use the trick? "The what?" The reality hacking trick. When you do the unexpected twist to solve the task at hand. She doesn't quite get it. I explain.

Don't bury yourself in the head, I tell her, if you say you're doomed, you think you're doomed - if you think you're doomed, you won't see any other way to get out. So the key to find a vector of liberty is basically in your head. And it's not even mysticism, it's just how you deal with your shit. It's very much like sitting with D in the ambulance car with him bleeding and looking very much out of any picture you can think of. And the ambulance guy tells me, "Hey, we see dozens of people every day who look worse than that. Those who want to live, survive. Those who don't want to live that much anymore, they die. It's that simple.

So I tell her, don't bury yourself in the head. You - and you there, reading this -, you're all into books and movies and protagonists and superheroes and people who effectively deal with their stuff. So make yourself into one of those people. Make up an ideal character. Make up your own superhero. A positive projection. Whatever the name is, just imagine the kind of person you really want to be. How would that person solve that problem the book/movie way? Imagine that and then make that happen. It is creation. A sheer force of will. Magick, if you will, quite close to how Crowley described it. However you call it, that's what actually makes stuff happen.

She's silent for a second and then she goes like And do you usually work things out the same way? And I tell her, No, I was never really forced to do it. And then I realize I just lied. The mindpower that was put into that trick was used, twice, I think, invested into spells of something like ten years. And when the discussion ends, I realize, the tricks don't work anymore. And that explains a fuck lot about my life at the moment. And the first sentence I wrote ends the whole post. So I started to be a superhero, again.

---

by damage

...and it will be given to you

imag0666 dot jpeg. Papa Legba ouvre baye pou mwen, Ago eh! Papa Legba Ouvre baye pou mwen, Ouvre baye pou mwen, Papa, Pou mwen passe, Le'm tounnen map remesi Lwa yo!

---

by damage

drinking the piss of our friends, eating the ashes of our enemies

THIS IS HATE SPEAKING.

silent fucking silhouettes. silhouettes silently fucking. Összkomfortos tundra a világ tetején, LEDprizmákkal megköpött kártyavárfalakkal, néha felébredek, ha egyedül és körbe kell néznem, hogy tudjam, rossz helyen vagyok, mielőtt visszaaludnék, a kártyák zöld árnyékában figyelem az árnyékomat, de nem változik, nem nő, nem sokszorozódik, ez így unalmas, ez még az utolsó, amire gondolok, mielőtt a tudatom aknafalak között pattogó fémsikolyokba bomlik le és porolja le magát a másik oldalon, szép, vallatáshoz használt tükörüveg fedi azt az egészet, alig hozok vissza valamit belőle, néha megmarad valamelyikőtök arca, írok neki olyankor, álmodtam veled, ez legalább olyan rossz poke, mint az SMS, hogyaztmondja, Terhes vagyok, de legalább garantálom, hogy azok nem fognak velem beszélni, akikkel álmodom. Reverzmágnes, hűtőn csorog.

Szanálok. Ahogy egy szamurájelegenciával oldalradőlt, nyolc évnyi magánéletemet halk csattanással magávalvivő HDDre kimentem és ittam egyet, nyugtázva köztük és köztem feszes biccentéssel, hogy szopjatok le, úgy emésztette fel az entrópia az aktív huszas évtized jegyzeteit, könyveit, lemezeit, a konzumerista negatív négyzetgyök alatt képzett pina határozott flapflappal záródott búsra három teli konténer után, pedig valahol van egy univerzum, ahol a bal felső fiókban még megvolt a komplett, 2600akkal bérelt zárnyitó szett. A feedeket egymás után ütöm ki, a legtöbbje értéktelen, hazug vagy még túl korai, ha valaki szembejön sparktól tág mangakerek szemekkel, hogy hallottad-e, akkor nem lepődöm meg, miért tenném, a fejemben lebontott Midnighter-gráf már rég annyira unott, hogy azt nézi, lehet-e Moebius-szalagra úgy maszturbálni, hogy utána törtdimenziója legyen. Az ananász a titka.

A gráf előnye (hátránya), hogy egyszerre él benne az összes lehetőség, karnyújtáson természetesen távol, akarok egy olyan születésnapi ajándékot, hogy mutathassak egy középső ujjat a Földnek, mielőtt becsapódnék a Marsba, hogy utána Minecraftozzak a kellően invizibul szabadkőművesekkel. Sötéten habzó traumaebek, gyorsriposztos automata írás, szevasztok. Rég nem látott kurvák a hátam közepén, jó öt éve nem írtam már így vagy több is volt talán, ablakba kirakott webcampislantásokból és az így elkapott fénypászmákból számoltam még ki a világ igazmondását kellően remegő vasárnap estéken. Azt hiszem, meg is fogalmaztam hangban mindezt, a tehetségtelen, rejtett szögekben forgatott háromszögekkel terhelt okkulthipszter witch house túl erőtlen mindehhez, az űrgárdistákra komponált hardcore túl statikus, a darkbient túl morajló, a black metal túl szétszórt.

A csend azonban örök.
Sikoltok.
És senki sem hallja.

---

by damage