szimbiózisok, bottleneck-ben élünk

Ezt a tipót sem 500 pixelre tervezték, szevasztok. Pénteken Kacsuk Zolival (BME MOKK) és Kodaj Mondo Dániellel tartunk kisebb kerekasztal-beszélgetést a cyberpunk jelenéről meg jövőjéről, elmondjuk, hogy a jövő már a jelen, az űr- meg időutazáson kívül gyakorlatilag nincsen más a tech visionaryk jövőképében (Stephen Levy azért még pikírten bevágja, hogy 2050-ig biztosan lesznek használható szexdroidok, a szexdroidot akarom az elkövetkező két hónapban látni a Google Analytics top searchwördjei között, naszóval), Dani valószínűleg beajánlja az új havi Mondot, amiben pont a Vexille-lel kapcsolatban írok a japánok haláláról (vagy fordítva), Kacsuk kolléga pedig feltehetően tologatós kórházi ágyra fektetett lovedollal mutat be páros koordinációt, én meg savat köpök. (I have practice. I have the acidy spit.)

Mindez negyed nyolctól lesz pénteken a Néprajziban, héttől viszont tényleg lényegi frankó van, Vitos Botond fotókiállítását nyitja meg Kacsuk Zoltán kultúrakutató (aki ugyanaz, akit fent emlegettem, csak a két bekezdés között eltelt ezer mikrogrammnyi porított redbull), ahol elég harapós anyagok lesznek bemutatva, ízelítő és szövegek alább. Gyertek.

2008 folyamán megvalósítandó szakmai programom kulcsszavai: technotudomány (és annak társadalmi implikációi), képi irónia, pszichedélia. A projekt vizuális és ideológiai háttere elsősorban a sci-fi műfaji kereteihez kapcsolódik. Ezt a keretválasztást az alábbiakban röviden indoklom. A kultúratudomány vizsgálatai szerint a tudományos fantasztikum központi témái a kortárs technológiával és annak szociokulturális vonatkozásaival kapcsolatosak.

A technológia folyamatos változása egyfelől a sci-fi fluiditását vonja maga után, a vizuális műfajokat tekintve pedig ez az egyes művek gyártási technológiára is kiemelten érvényes. A mozgókép esetén pl. a technológiák vizuális megjelenítésének aktusai, valamint maguk a különleges effektusok is oly módon kerülnek előtérbe, hogy ezáltal a műfaj, látványos módon, önnön gyártási technológiáira reflektál. Másfelől pedig, a szociális vonatkozásokat tekintve, a sci-fi a világ technologizációjának kiteljesedéséről kínál szimbolikus, ikonografikus térképet. Ez a technológiai zeitgeist a kortárs társadalom azon elvárásaival és szorongásaival áll szoros kapcsolatban, amelyeket a tudományos fantasztikum gyakran felerősítve tükröz vissza. Mindezek a folyamatok és társadalmi attitűdök képezik a projektem vizsgálódásának tárgyát is, ezért a fotográfiai vizualizáció során a sci-fi motívumainak felhasználása hasznos eszköznek bizonyul.


Este nyolctól az Avimpulse rak mindenkit helyre (ezt más idősávokban audio-vizuális projektnek hívják, sounds promising), magát a kiállítást december 21-ig lehet megtekinteni a múzeum Muzbo galériájában.

bowls within bowls, a bowl restaurant

A literally bowl-based bistro in Tachikawa, western Tokyo, according to Tokyo Times.

"Monkey Jazz" : BEARDYMAN & mr_hopkinson

Combining the talents of 2 times UK Beatbox Champion Beardyman and master of the edit mr_hopkinson, this is a one take performance by Beardyman using live looping technology that has been visually explained and augmented by mr_hopkinson's edit and animation. Filmed at The Cube Cinema, Bristol UK. (via

digestive system as subway map

Infographics is becoming a virus with gorgeous aesthetics. Above, obvious in its purity, this is your digestive system as a subway map. (Note: this is not mine, the Red Line, that runs with habanero now, the Green Line with twists of lime, yerba mate and green watt, no gallbladder, no esophagus. None.) Check some more infographics, especially this extinction timeline and this one about risk perception and actual hazards. (via gerry canavan)

filip dujardin's resampled spaces

Every montage, says Dujardin, is one project. It begins with an idea for a specific image. Often he starts off by building a model of the form he is trying to achieve – at first in cardboard, but he has recently discovered SketchUp. He then goes on a photo safari, often just around the corner, to find suitable buildings "with a lot of the same things," so that they can be cut and pasted and serve as building material. In fact most of the fictional structures are buildings in Ghent, just resampled. (Philip Dujardin Photography - from Mark Magazine, via bldgblog)

ian mcdonald's brasyl to run for warwick

Ian McDonald's novel Brasyl has already won a British Science Fiction Association award, and now it's in the running to cross boundaries and win a mainstream literary award, the £50,000 Warwick Prize for Writing. (via io9)

a beauty who withstands a hydrogen bomb

Bahnhof, one of Sweden's largest ISPs publicized a few facts on their high-style high-endurance military-bunker-cum-wonder-data-center. 30 meters below Stockholm City, the Pionen White Mountains center houses the Network Operations Center for the company and is designed to withstand a nearby hydrogen bomb hit (which, you know, obviously brings out the devil in me: 1, why use an H-bomb on Sweden instead of just amping up Surströmming? 2, why nuke out an ISP indirectly?). 

For the tech guys: two Maybach MTU diesel engines support the backup power - originally these monstrosities were used in German submarines, so the designer guys just took out the sound horns and added those as well. For the design-hearted: the center has simulated daylight, greenhouses, waterfall and a giant (2600 liter) salt water fish tank. (via royal pingdom

yang li sounddress (kretakor company feat. ion)

If you're into Japanese cyberpunk - especially the works of Shozin Fukui (Rubber's Lover, 964 Pinocchio) and Shinya Tsukamoto (Tetsuo, Haze), you'll love this - a co-operation of Hungarian experimental theatre group Kretakor and Balazs Temesvari, musical mastermind behind the Hungarian romantic biodark (don't ask) project I.O.N., The band is quite known locally for their tendency of continuously re-working their songs for the concerts, sort of leading to not having a CD/DVD to release even after a few years, they're so not content with the sounds and songs they produce. But I digress. This is oldschool industrial aesthetics turned sizzling into aetheric, harsh rock. (via

and inertia xiii begins here

1, Industrial angst. Truecolor anger. A one-note bushido of blind leet rage.
2, Hong-kong retro, 0615, neon ad chopsticks. Steel rice bowls.
3, Go multimedia. Go for the atmosphere. Go film.
4, Gib mir mein destillat.
5, What do TGV and Tao have in common? Hi-pressure orgasm, that's what. 
6, We glide in the vast k-rad nonspace like swans on liquid concrete.
7, Budapest panorama clusterfuck. Ever seen this before?
8, Military chopper, rotorblade polka, chemical halo fandango.
9, Skyhigh on adrenaline.
10, Eat junk. Be franchise. Sell your soul. Do us this favour.
11,  A toilet full of Sterling. What a site. Out of mind.
12, That which does not kill us only makes us stronger.
13, Make accidents happen. Cyborgization should not be undervalued.
14, No compromise - no remorse. Radical preaching.
15, The sky above the port was the color of television tuned to a dead channel.
16,  New world order deceit shows. Eat them, feed them, devour them.
17, Slavery is happiness. Happiness is ignorance. Ignorance is slavery.
18, Man-machine interface for president. Why vote for lesser evil?
19, My girlfriend's a #00FFFF Lyapunov set. Say tentacle sex for life. 
20, Feed us manic street pixelz. Especially the neon glow ones.
21, We're the smartest thing in a woman's mouth after Einstein's cock.
22,  Our daily routine, coffee embolia.
23, Implant the bioelectrodes into the funeral nation. 
24,  Stalking the retro nightmare we do the speed freak blues.
25, Suicide 20180 times. In a fortnight. That's breathing.
26, Excuse me. But. I'm kind of dying.
27, Religions must involve spanking and Coca-Cola. 
28, Mindless destruction is okay if it's for kung-fu training.


If any of these one-liners ring a bell, you're either a fan of Das Ich (4), Nietzsche (12, but being a Nietzsche fan is not something we'd love to digress upon and it's 1PM, anyways been quite hard after the lobotomy and I'm off the hook with half a day), William Gibson (15), Killing Miranda (23 & 24) or for all the rest - you've been hanging out with the LD50 crew during the early days. Up until 2004-2005, 'cause that was when we finally revamped the design and buttfucked the whole randomtext header concept. Dug through the LD50 FTP, decided this was some good material to post with all the other memory-heavy anchors that stay hidden in a folder until I either make longish blogposts out of them to induce sad-sad nostalgy.

Or I write a book on it. Which is pretty obvious, come to think of it.  (The pic, that's Jaime Winstone on a promo shot of BBC's cheesy kungfu weirdness Phoo Action that's just been cancelled. But she's gonna remind you, all you long-time ldfiftyers, of the girl in our old logo. That's just for the memory, the keepsake, the shared grins. And grab some PA screenshots here.)


There actually is a separate DVD-release for the CG-enhanced version of Ghost in the Shell, aptly named Ghost in the Shell 2.0 (it's more like thank you, anything that's ever been reworked is now 2.0, please move on). The original Japanese version is released on the 19th of December via and here's the pre-order link for it, in case you need it. (I do need it, I've just pre-ordered one.)

the t-shirts of kitsch and doom

Promiszból, de tényleg kirakom, hadd robbanjon szét az office melletti ház a röhögéstől. Minden héten érkezik weird film valakitől, szombaton éppen a McCann ostora terhel fel sorozatokkal (az új csatatáska ütéstől, rúgástól, rakétától is véd, memóriaszövetes, cserébe bármit, de bármit, csak lapjárahajtva), aztán megáll a mozdulatban, röhög és mutatja a pólót, valahol az agyérgörcskeltő giccs és a neonharisnyáralolicipő közti résben, ahol minden szem egyszerre tikkel, azt mutatja, reflexből jön a fotó. A lakásban időről-időre mindent ellopó kínaimanók viszont visszahozták a Camdenes pólóimat (kösz), úgyhogy méltó kultúrgiccset mutathatok fel érte (ezt a kreáknak légyszíves, hadd remegjen tőle minden dendrit), választhattam, hogy a távolba meredő szamurájt viszem-e el, a hasfájásos buddhát vagy ezt. Ez lett. Még nem tudom, fel merem-e venni.

g-speak: gestural interface technology

g-speak: another gestural interface technology done with a dlp projector, gloves embedded with reflective beads and infrared cameras. a couple of sites say it's another minority report reiteration, not deviating far from the truth (via fubiz)

búcsúlevél egy otthontól

Eljött az ideje, hogy hét év után búcsút mondjak annak az oldalnak, ami így vagy úgy, de az otthonom volt. A döntés - az igazi döntés - gyors volt és fájdalommentes. Hét évig voltam alapítója, mindenese, néha szíve, néha agya, a legtöbbször ízlése és szűrője ennek a falunak, beletettem lelkesedést, szakértelmet, időt, pénzt, feláldoztam magánéletet, néha még egészséget is azért, hogy a rendszer továbbgördülhessen és ne veszítsen tempót. Egyetlenegy percet sem bánok, amit beleforgattam, egyetlenegy forintot sem sírok vissza, amit a partyszervezésben elvesztettem, mindenből lehetett tanulni. Ha a szerkesztőség nem bővült volna azokkal az emberekkel, akikkel bővült, akik közül sajnos már sokan ilyen vagy olyan indokból, de nem tagjai a csapatnak, még ma is napi-háromszáz-egyedi-látogatós blog lenne.
Aki igazán figyelte az oldalt, láthatta és érezhette, hogy jó ideje félszemmel, félfigyelemmel követem csak azt, ami itt történik. Nem az lett az oldalból, ami az álmom volt - túlhaladtunk már azon a kicsi álomképen, mások csatlakoztak mellém, más álomképekkel, egyre többen lettünk, a kontrollt pedig kísérletezésből, pontatlanságból, néha még döntésképtelenségből is ki-kiadtuk a kezünkből, ki-kiadtam a kezemből. Az utóbbi pár évben minden egyes LD50 születésnapon be akartam jelenteni, hogy vége, F8at ütök az adatbázison, szálljon a széllel mindenki, de valahogy sose jöttek a mondatok a számra, sokan voltatok itt, jó volt rátok nézni. Kezelni energiám nem volt titeket, kitörölni meg szívem nem volt. A hetedik születésnap adta meg az utolsó előtti bizonyosságot, hogy lépni kell: mindenki nosztalgiázni jött, várt egy olyan időt, ami már régen elmúlt vagy tisztelegni jött egy olyan emlék elé, ami még akkor is szép, ha mára már teljesen szétfoszlott.  

Az irányítást átadom Ninthnak. Sokáig gondolkodtam ezen a poszton, a döntésen, Tibor minden egyes hibáján és erősségén, mindegyikből kijutott neki. Ha viszont ránézek, még mindig azt az embert látom benne, aki a Marco Polo Clubban indult, a lelkesedése pedig átsütött mindenen. Akárhogy változtunk az elmúlt években, akárhová is jutottunk, még mindig azt hiszem, hogy ez a kétperces kis vallomás rengeteg dolgot megváltoztat majd, új lendületet ad sokatoknak, új lendületet ad majd neki is, az új kezdetből pedig születik valami teljesen más. Hiszem azt, hogy neki kell átadnom az egészet, ez a lehetőség és ez a prés kell neki most.

Álljatok Ninth mellé, csináljatok a siteból valamit együtt. Magatokért. Hozénak is üzenem azzal a blogbejegyzésével kapcsolatban, amit azóta talán már törölt: amit tervez, ingyen is meg lehet csinálni, keresni sem kell annyira sokat, ha pontosan tudja, mit akar elérni. Van a világon Wordpress MU, Ning, Twitterből felépíthető tematikus fórum, rengeteg API, az előbbiekhez kódolni sem kell tudni nagyon, technikailag ezeket elindítani könnyű. Van egy oldalatok, van egy közösségetek, ott van az ujjaitok előtt az összes lehetőség, csak össze kell kombinálnotok őket. Elegen vagytok hozzá.

Én elindulok, másfelé. Az, ami itt felszabadul, lendületet ad egy másik irányba, ennek pedig itt és most, ma kell elkezdődnie. Nem száműzöm magam innen, de nem is leszek itt gyakran, ismerve magam, egyre kevésbé. Aki akarja, az a blogomon ugyanazt olvashatja, amiből az LD régen elindult, aki el akar érni, elér.

A Music for Airports, Brian Eno klasszikus, ambientstílusteremtő albuma szól most, szólt akkor is, amikor kristálytisztán láttam, hogy ezt itt kell elengedni és egy nagyon őszinte mosollyal, békével eltelve mondhatom azt, hogy köszönök nektek mindent.