2013 Q1 & Q2: the planetdamage stats
I hesitated / before restarting P://D
that bound my personality together.
I'll need a bit of time before laying down new foundations. Until neoconcrete solidifies, I thought visual reminders and summaries would work well. They come from the Foursquare Time Machine, Xefer, Last.fm and Wolfram Alpha respectively. I'd appreciate behavioral pattern analysis softwares. Or jobs that land me with access to softwares like that. Yes, freelancers love experimenting.
On another note: if you see design glitches around, that's completely normal, I'll be trying to come up with new solutions for a HQ. Working with multiple content platforms with future shock speed can land you in a sad, fucked up port of cognitive dissonance with not enough caffeine or porn. Oh yeah. Jobs that land you with access to behavioural analysis software don't appreciate personal blogs about porn references. Or do they.
[Xefer]
[last.fm]
[Personalized Facebook Reports from Wolfram Alpha]
planetdamage.com: hard labour with the lovely paris
Hello. I am Damage, gonzo journalist, catalyst and an explorer of weird and futurologistic. A month ago I knew how to time travel. Now, only a few hours ago, to my best knowledge, I woke up while being abducted by space aliens and remarkably under the drills. It gives me great satisfaction, erection and self-confidence to conclude that ambassadors of superior civilizations warp time and space just to drill me. And I also think this was also the equivalent of a galactic job interview. Because we finished the new issue of The Dose magazine. About Paris. And you will buy this magazine. Because all the money I will hoard up from sales will go into new pancreas and a one-way ticket to Singapore. But more about this after the embed and the jump.
THE DOSE magazine - Issue 3 (Paris) TEASER
The Dose. For those who're late for class, it started as a free PDF mag targeting one city per issue to showcase its weird underdog talents: musicians, artists, designers with a focus on music, more music and great eyecandy. I had friends helping me out but it was mostly a solo project and it was a great thing to do, doing a pilot on Budapest and then two more issues, on Tokyo and London. Then three years passed. And we decided to go back to the original plan we liked, I quit being a full-time IT journalist and after long months of working in our free time, here's the Paris issue. If you were following up on what I did, I promised so many times that this will come that you probably didn't believe me. But it's here now.
Yes. The Paris issue. It has features on French steampunk, cyberpunk, netlabels (amazing stuff ranging from mad orgy freejazz to pumping warehouse techno), parkour, psytrance (a great comparison of chocolate and goa!) and fashion. And a great piece of infographics about French bands we loved. Features on LVA, brain hacking and Chinese underground music. Interviews with Clélia Altaïr, Punish Yourself, Lukas Zpira, Die Puppe, Foretaste, Miss Kittin, Scan X, the guys at Dejobaan Games and RJDJ, Nohno / Kibuka, Blue Stahli, Shiv-R and Black Nail Cabaret. And e-readers. And our recommendations for 2010. And lots of reviews.
So spread the news, enjoy the show, buy our mag, support the artists, don't steal this mag if you don't exactly need to, send us feedback and contact us if you think you could help us rock more. And here are a few music videos from these previous artists you gonna love!
recruiting the others
A journalist once asked Timothy Leary what people should do after they “turn on.” Tim said, “Find the others.” (david pescovitz interview, via technoccult)
the beardyman budapest live videos
Félájultan jelentkezünk a tegnapi, meglepően családias hangulatú Papírpárbaj után, amiről még nem jött vissza minden részlet, csak az, hogy kábelestül tépek ki @dawe_ műszerfalából ezt-azt (pedig volt I Need a Miracle DNB remix), helyikávé helyett a gyárilag szopogatott savanyúcukor ízű energiaital három óra csúsztatással üt be tíz percre, a felhozatal pedig hiába irigylésre-csettintésreméltó, ha a világ egyik legjobb beatboxereként számontartott Beardyman livejára csak saccra-szemmértékre kétszázan voltunk kíváncsiak, innen is üdvözlöm az első sorból a lányt, aki hangosan kiabált Beardymannek, hogy szépvagyszeretlek szeretlekszeretlek decsúnyavagybazmegszépvagyszeretlek. Aki már látott pár Beardyman liveot, annak az alábbi videókon semmi sem lesz új, max az, hogy sötét volt és a forgófénytől be fogtok állni egy idő után, a maestro meg láthatóan nem volt a legjobb formájában és tömegénekeltetés-hergelés-színpadishow helyett elment kísérleti ambient meg dub, az utolsó pillanatokban meg jött az Omkara Techichi-féle gabbaközeli veretés (hálaistennek), de isteni volt mindazonáltal, a videókat szeretettel küldjük mindenkinek, aki nem tudta megoldani, hogy eljöjjön, utólagos köszönet goes to @_moire @dawe_ meg a Valdi, én meg most segítségül hívom John Dee énoki mágiáját és lefőzöm vele az első ristrettot vénába, szevasztok. Többi videó a more után.Read more
synsepalum dulcificum: izgalmas tabletták, közel sem tudományos vaginateszt
Konyhai kísérlet egy medúza és több csomag koreai savanyúság között. Felfeszül a falra, karomgörcsbe feszülő tíz ujjal tartja vissza magát, hogy ne süllyedjen bele a betonba az izgalomtól, amíg a többiek megpróbálják nem felgyújtani a szomszéd szobát, türelmetlen nyögései elbújnak a Birdy Nam Nam felismerhetetlenségig széttöredezett, bohó scratch-hopja alatt. Mindezt a tudomány nevében. A mirakulint teszteljük, az anyagot, amitől papíron minden savas és savanyú édessé válik és aminek hatására, négy tesztalkalom is bizonyítja, mindenki üvöltve teszi fel ugyanazt a kérdést életkortól és józansági foktól függetlenül, miután derékig eltűnt a konyhaszekrényben. Izgalmas tabletták, közel sem tudományos vaginateszt, meglepő eredmények. A többi a sípszó után.
Read more
planetdamage.com: newsflash
Hello. I am Damage, gonzo journalist, catalyst and an explorer of weird and futurologistic. I also know how to time travel. Yesterday a Chomolungma sized bouncer asked me to ID myself or get shot in the face on the premises (of a 2000+ indietronic party but hey, this is Eastern Europe, anything can happen here) - which irrevocably means I look half my age. (I do.) And as in certain districts of filthy and fuckery-filled Budapest I am still better known as Too Much Coffee Man, caffeine, as it turns out, only makes me look younger. And I visit Skins parties because teenagers doze off pathetically after three beers and I can steal complete endocrine systems using only a pen, a lighter and a depleted phone battery. And nobody will ever notice.
This blog you found is infinitely funnier when I take a godly effort to write anything here and not just repost stuff about off-world and off-beat technology, underground music, heatwaves of any kind and tits. You receive this message because all my godly (and often ungodly) effort goes into finishing the new issue of The Dose, an underground magazine about great music, nice-to-collect info and cyberpunk. Which we denounced a long time ago but sum it up in one word and you get back to neon lights and Asian girls with a server room equivalent of a decent vibrator. I have a team behind me to finish up this magazine. We now all scream blood and listen to Dutch hardstyle in order to be able to wrap everything up. Which is hard. It is 40 centigrades in the shades here. All the parapluies made out of endocrine systems cannot save us. Mental note: no need to buy kitchen grills. Fling the shit outside on the asphalt, snap, instant steak. So we are busy.
I am also working on a book, on the lookout to sell rights to two animated series, doing groundwork for stuff you'll see later on this year (better to work on it than talk about it) and taking extreme steps to expand the mind of Too Much Coffee Man because this one isn't big enough anymore.
So hello, readers. This is the mind of a gonzo journalist who stopped aging. We will be back with you on the interwebs shortly.
hypersigil hvk 31
csak a zene: egy hangos kiállítás képei mellé (igen, majdnem írtam egy könyvet)
Damage, te írtál egy könyvet, hangzik el az irodában egy fáradt délután, amikor az egész jobb kezem egy gigantikus, szerves kávéscsuporrá változik és az ajtó előtt lesem, hogy a tetoválószalonból kisomfordáló fiatalok közül kit tudok egy bolával leteríteni, minden nap más harcnemet gyakorlunk. Dehogy írtam, mondom, meg amúgy is kurvanehéz egy kávéscsupor szélével millipontosan gépelni, de csak sikerül. Majdnem írtam, aztán elfeledkeztem róla, valahogy így kell lottót is nyerni meg Austin Osman Spare is így indítja elképzeléseit a sigil magickről, elvégre az írás is valahol varázslás meg az is, hogy egy órányi színuszhullámhallgatás után nem zselés púder jön ki a füleimen, de erről majd valahol később. Még 2009-ben keres meg Géczi "gitárral és egy üveg jó borral bármit elérek" Zoltán, hogy zenei lexikont ír de inkább szerkeszt, megírom-e neki a new wave fejezetet, nyilván megírom Cure-ostul, Neue Deutsche Welléstül, posztpunkostul, aztán megfeledkezek róla, a Magyar Posta a promópéldányokat elnyeli, ahogyan annyi minden mást is, a legszebb anno az volt, amikor egy amerikai kiadó óriási pakkjából kivették az illetékesek a CD-ket, de érezték, hogy az aláírt plakátokhoz erős érzelmi szál fűződhet, azt nem bántották. Szóval megfeledkezek, Gyí mondja az irodában, hogy háhá, könyv, én meg azon, hogy háhá, ez pont olyan, mint a festmények mellé tűzött feliratok, úgyis a képeket nézed meg, a feliratok gyorsan elkorhadnak és egyébként sem vagy már fiatal, ha azokat olvasgatod. Coffeetable könyvről van szó, amihez üvegezett kávézóasztalt veszel, hogy alatta látszódjon a szilikonról ívben visszacsillanó baszófény, a photoxolt pina meg ez a könyv, lényegi tartalom van benne, rengeteg képpel, hogy effektíve sokáig tartsd a kezedben, de szó mi szó, furcsa papírzenei lexikont a kezedben tartani 2010-ben, főként, hogy még ez a mondat is milyen hosszú. Jól és erős kézzel megszerkesztett könyvről van szó amúgy, reggaetől, soultól meg funktól bluegrassen és elektrón keresztül a rockig meg a new wave-ig, itt szeretném ezt a darabot annak a HVG printes ex-kollégának ajánlani, aki nem átallott munkaidő után felhívni és közölni velem, hogy a hard rock meg a rock'n'roll ugyanaz, azután jó egy hétig sírtam, amikor felállt. A bookline-nál most éppen leértékelve, aki akar családi műveltséget alapozni, az rendelje, én gyűrök a saját könyvre most már, ha az új Dose elkészül, és ha kiadják, annál is megírom, hogy ej de furcsa 2010-ben papírkönyvet olvasni, az iróniát matekozza ki magának mindenki azzal a tologatós japán abakusszal, a színuszhullámtól nem tudom abbahagyni az írást, minden helyes lányt üdvözlök így fél kettőkor, miközben hangosan éneklem a Veil Veil Vanish szomorúindiejét, úgyis ömlik most a gáz az utcában mindenhonnan, majd megmondom a szomszédnak, hogy hallucinált (és el fogja hinni) és most keresztülteszek valami síkosat és hegyeset a fejemen, hogy abbahagyjam, sziasztok.
a message of brian eno to my friends
If you walk around with the idea that there are some people who are so gifted – they have these wonderful things in their head but you’re not one of them, you’re just a normal sort of person, you could never do anything like that – then you live a different kind of life. You could have another kind of like, where you say, well, I know that things come from nothing very much and start from unpromising beginnings. And I’m an unpromising beginning, and I could start something. (via magicalnihilism via warrenellis)
This is a message to a selected few of my friends, they know who they are. This is a message to dispel all the doubt, the heartache and the question marks. This is a message to anyone else who can use this. Have a better day.
the wonderful end of the world
overwound chronograph in sniper's rear view. presses a hard stop in the escalating tension of the countless urban ambient scapes, sorts those blocks of bright concrete white, cherenkov blue and design grey against numbers, reasons, stereotypes. always waiting for that card to fall, unpacking a whole factory preset deck, shredding them on the floor. drinks morning's first coffee on the balcony, watching drills over asphalt membranes. this is construction porn. this is a mental note. this is actual porn. this is a note. re-sorts urban blocks into narrative glitch. grey and more grey. with green. and sick pink. drugs don't work. they never did. fifty pages of script in one sit. never standing up. not in years, really. concepts about how to change your perception in an urban environment with something anthropologists would call a tribal ritual. they would take photos, steal your soul. not that you had any. assess, re-assess, evaluate. repeat. too much diplomacy. too much noise in the head. stances against angles, angles within wheels. tracing the tracers, admiring the visual equivalents of traceuses. that is your future there. wide trail. with back against the wall, eyes on the skyline, sorting the blocks again. fighting like the midnighter, nihilist. foreseeing every move, giving the finger, walking away, their move failing. you knew what it was like. striking out from the shadows, using the empty fist. too much glue under mute.
ninjas, matryoshkas, leftovers
The past few weeks (and the upcoming one more month) is like trying to speed into five different lanes simulteanously. Challenging, to say the least. Not much more to share - yet, for the time being -, but here's one thing the cat dragged in during an idea-gathering session for a work I'm doing. And it has, apparently, a few things to do with ninja matryoshkas. Seriously, if I'm working with ninja matryoshkas during my day shift and writing music reviews by night, I really should light a few incense sticks in gratitude. Mental note to myself. On another note, though, any ideas or practical solutions for destroying writer's block will be appreciated.
porn spam from the sixteenth century
When a white boxe inverted be,tiny pills on
your tongue, a manne whose hart be clene yet
whose organ will mayk ladies ryght certaine
in their endeavoure of cleaning His phallus
with their tongues ye sharle be!Clene as willow yet stronge as stone ye sharle
be and no woman of no race shall rejecte ye
and everyone sharle testeth three inches of
victorious fornicating fleshe of yer body!Natural Gain Plus ad, the 1500s
Yes, I wrote that. Get over it.
the future that never was (zskf előadás prezi)
yes, yes, we'll have androids, 10% of population. will not be able to hump them, though. officially. stephen levy says 2050 is the year when you can throatfuck a dishwasher and get customer loyalty points for doing so.
Ha nem működik az embed valamiért, reloadoljatok egyet. (Automatán kiélesedős post, majd utólag hozzápakoljuk, ha kell mit.)
most a fele pornó
t:\ says (2:08 PM):
a cattle prod keresésre régebben csak mezőgazdasági témájú képeket adott ki a gugli
most a fele pornó
bme, this was a pleasure
Négy Richtercsúcs-erősségű kávé után nem lehet félrelőni semmit, huge grin, köszönöm a meghívást a BME/MOKK Szubkulturális Gazdaságok órájára a popkultúra hegyeit-mélyeit felfedő Kacsuk Zolinak és Vályi "One Man Army" Gábornak és főként minden egyes hallgatónak, aki szelíd vagy szigorú rockkal, de követte az egyórás helybenülős ámokfutást: I loved you all. A zenei aláfestés kedvéért: ami titokban végig a fejemben szólt. Szigorúan hallásküszöb alatt.
black metal is a form of cosplay
A kínai újév csodálatos volt, a Fehér Tigris első körmös pofonja egy utcai szamurájokra tervezett fogászaton ért, ahova hajnal ötkor is megérkezhetsz, hogy a küldetéseden a város felett egy hajtómű kiszakította a jobb felső ötöst és implantátumot kérsz, a váróban Bede Márton egy joviális vidéki fröccsöntő tévedhetetlen mégkétdecis modorában locsolja egymásra az összetevőket, a kettőezertizes büdzsé meg egészen jól tart, mert már szürke ing van rajta, nem elméretezett fehér kuktacouture. Tegnap aggódó tweet fogad, hogy a lakástűzben leégett-e a netkábel, hogy nem postolok nektek semmit, de igazából lakástűz sem volt, bár két osztag tűzoltó másfél óráig létrázott fel-le a ház előtt, de az is csak a jég miatt volt, viszont kaptok tartalmat, rengeteget küldtök is meg találok is, csak időnk nincs kirakni, be vagyunk szorulva egy belvárosi irodába, ahol csak kávé és gyá van, mértéktelen mennyiségben, ott gyártjuk a jövőt, esténként meg a fenének van kedve postolgatni, örülünk, hogy van lábunk, amivel formagyakorlatot tudunk járni, de néha még azt sem, viszont az elmúlt hetekből kiderül, hogy mindenki robotnak tart, amiben biztos van ötven százalék jó, viszont ötven százalék szomorú is, úgyhogy szembekacagjuk a világot, főként a cím tudatában, üdvözöljük azt a valakit, aki a mailjeink között turkált, legközelebb inkább csak kérdezze meg, amit akar, egy időre megint eltűnünk, az alagút végét viszont látjuk, ízekkel és illatokkal együtt és imádni fogjátok, meg mi is, ha kész van, we shall roar at the sky and then set it on fire. And then, guess what. Bírság, that's what.
gong xi fa cai 2010
(c) cory easter
Putting pedal to the metal, shifting gears. The year of the White Tiger is officially on, field medic dentist trips are almost over and if you guys believe even one single bit in Chinese horoscopes, here's two sites to check for fame, fortune or fuck. I know it sounds bad. Would have been too not-meish if I leave carnals out. Anyways. Hyperspace is awaiting. Brain is charred. You raise some hell while we regenerate the precious organ meat.
collateral damage 001: nootropiktól a vérromán pornóig
Románia több évszázada pettingel a popkultúrával, ha jobban belegondolunk, a 15. században Vlad „Drakulát belőlem írták” Tepes havasalföldi fejedelem biztosította a vámpírirodalmat mesterien középszerű szintre küzdő megélhetési írónők jövőjét meg a szombat esti dugást a szubkulturákba szorult, túlzottan érzékeny és olykor szociopata, de a fekete szemkihúzóval és tussal középhaladó szinten bánó fiataloknak. A vámpírirodalomra amúgy – ha már itt tartunk – ugyanaz áll, mint a buddhista egyházközösségre, a szanghára: Buddhától megkérdezik, hogy mi lenne, ha nők is csatlakozhatnának a közösséghez, amire a szent ember hunyorog, leveszi a szemüvegét, majd azt mondja: ha a szangha ezer évig állna, a nőkkel együtt csak ötszázig maradna fent. Itt eltörik azért jópár mécses, snitt, nők, lányok és asszonyok vegyesen lépnek be az egyházközösségbe, háztáji kaliforniai pornóban hangzik el az évtízezredes igazság: I have the pussy, so I make the rules. A szomorú igazság valószínűleg csak csicsókaszedés vagy jakfejés közben hangzik el a billegő lábú zsámolyok mellett, de mentségünkre legyen mondva, a magyar alternatív partiéletbe hasast dobott ex-kollégám, Levente szerint megdöbbentően bomba nőket a buddhista közösségek halkan hirdetett bulijain találunk.
Read more
automatic writing 001, the oubliette (parralox - hotter)
The oubliette has a body of Latvian crevice and sunshine blind, right across the portside café she sways in two bodies distinct but ultimately, unseparable, devilicious, an automaton of cellular attention-to-adhesive. Eyes closed, VI, XVII, as it rarely happens, a constellation of IV and a number of zeroes, neatly folded into accounts from Zurich to Macau, brokers intimately sharing the Christmas morning gift of embracing each last digit, the remains still elegant, enough for countries to pay their national attribution to the beacons on Mars, and at a later iteration, Saturn. On days, when the snowflakes draw an orgy of Sierpinskis across the highways of crimson and cinnamon fuckpale beige, she comes alone, like a virus she comes, with an intensity she seldom flickers to virility double, even treble. She comes first in a hotel room. The air smells like ozone and in the corner, Sibiu surplus stomp oil. The IV fades, III remains unsolved. The oubliette has a habit of imprinting memories, the locks that lead to those memory universes are tight. Ping them in certain patterns, certain timing. Take the wonderland vasopressine, thake the merriment cocaine. Memories go blank, rigid, the color of a dead dragonfly.
Bobby Quine flips the tarot, the deck says it is all in the oubliette. Quine cuts the decks, shuffles, cuts again. Always the same cards. But he is forgetting, he learns how to forget. And he is getting exceedingly efficient at it.
Médium - Hang - Esztétika: USB-csatlakozót az agyunkba a szemünkön keresztül
Nosztalgiaízű, gyomormozgató basszusokkal és kávé helyett használható ütemekkel teli gyerekkori kedvenc cukorka a Médium-Hang-Esztétika tanulmánykötet. A Batta Barnabás szerkesztette gyűjtemény ugyanis hiába kapta a "zeneiség a mediális technológiák korában" alcímet, az az átlagolvasó számára ez nem sokat jelent - ellenben nagyszabású ívet húz az elektronikus zene előtörténetétől az iPod designelméletéig. Hozzátesszük: egész stílusosan teszi mindezt.
Read more
karácsonyi kiárusítás: könyv, DVD, manga
UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2009 dec 09, 12:21
Elkezdem a ti kontótokra megszabadítani magam a felesleges könyvektől meg filmektől, ezzel szimultán válok egyre kevésbé értelmiségivé, könyvetnemadunkel, akönyvazörök, úgyhogy ha ti is szeretnétek hülyébben látni, vásároljatok tőlem ünnepek előtt zavart szemekkel.
Négy Öt kupacba csoportosítottam a dolgaimat: az elsőben az angol nyelvű könyvek és mangák, a másodikban a PR-reklám-marketing szakirányos könyveim, a harmadikban az egyéb magyar nyelvű könyvek, a negyedikben meg a DVD-k vannak, az ötödikben meg a vallással kapcsolatos anyagaim meg a tibeti szakról megörökölt, de nekem már érdektelen anyagok. Az ár utáni szám a könyv és a film minőségét jelzi. DVD-nél nincs nagyon értelme, max egyszer néztem meg ezeket a filmek, a régi CD-ken Budapest domborzati térképeket tárolok fény felé csillantásra, de ezek szűzek. Könyvnél az 5/5 perfect bolti állapot, a 4/5-nél meg van gyűrődve egy sarok vagy a könyv széle kicsit kopott, 3/5-nél látszódik, hogy olvasott, a gerincen vagy a szélén van valami kihajtás, esetleg a fehérnél kicsit használtabb és kopottabb bár a borító.
Alkudni lehet, de nincs értelme, kivéve ha egyszerre több dolgot viszel el. Átvenni csak Budapesten lehet személyesen, nem postázok. Az emailek sorrendjében (planetdamage kukac gmail) foglalom le a könyveket, aki gyorsabb, hamarabb, igét nem írok. Érdemes időről időre visszanézni, ugyanis itt törlöm, amit már megvettek és frissítem új könyvekkel is, ha éppen elkap a vérszem és eladom a régi tibetista szakkönyveimet (nem vicc, szótárak is vannak) lám, a tibetista anyagokat is kiraktam. Jó nézelődést!
Read more