Négy Richtercsúcs-erősségű kávé után nem lehet félrelőni semmit, huge grin, köszönöm a meghívást a BME/MOKK Szubkulturális Gazdaságok órájára a popkultúra hegyeit-mélyeit felfedő Kacsuk Zolinak és Vályi “One Man Army” Gábornak és főként minden egyes hallgatónak, aki szelíd vagy szigorú rockkal, de követte az egyórás helybenülős ámokfutást: I loved you all. A zenei aláfestés kedvéért: ami titokban végig a fejemben szólt. Szigorúan hallásküszöb alatt.

A Hellgateról az NDA miatt nem írhatok semmit, ami azért is cseles egy jogi megoldás, mert a kurvajót viszont elég sokszor le lehet írni róla és ezt az agyatlanabb rajongók meg is teszik. Én szombat este jutottam el arra az igen kétes, de könnyen megközelíthető szintre, hogy a Kossuth Lajosra igen hasonlító kardművészt KossuthLajosnak neveztem el és azzal álltam neki a zombikat kaszabolni, majd valahogy megfordult az is, hogy akár el is lehetne küldeni egy screenshotot a kuruc.info-nak, hogy nézzék meg, a magyarságtudat megveti a lábát egy ilyen sátánista, globalista (itt asszem elszaladt egy jóseggű, latexbe öltözött démonvadászlány a szomszéd peronon) romlott tudatú játékban, de az ötlet hálistennek pillanatnyi volt, az már jobban megmaradt, hogy át kéne forgatni a magyar nyelvű MSN-t úgy, hogy chat közben $name után azt írja ki, hogy “azt üzente”, de aki kialudta magát hétfő reggelre, az nem fogja ezt értékelni.

A tudományrovat (lentebb) annyit gondolt csak erről, hogy mostantól nem fognak egy hétig látni. Még van negyedórám eldönteni, hogy bemegyek-e. Decide or decide.

Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu

A pszichotankönyvek elolvasásának egy nagy hátránya van: az ember elkezdi saját magát visszafejteni, az olvasóim nagy része a kényszerespost óta pedig érezheti, hogy ez nem mindig szerencsés. Egyszer kell negyed órán kereszül figyelni egy magas szintű MMORPG játékost ahhoz, hogy rádöbbenj, a magas szintű, céhben aktív playerek elhanyagoltak, szociális életük konvergál a nulla felé, valamint a tápolással, a gyűjtögetéssel és az új környezetben való kiemelt státusz birtoklásával kompenzálják azt, hogy szabadidejük ugyan tengernyi, de más, az nem igazán. (Azok a magas szintű MMORPGsek, akiknek van szociális életük, nincsenek elhanyagolva és elrontva sincsenek belülről, kérem, jelentkezzenek. Fenem a fogam rátok.) muhawhawhawhaw. haw. Szóval egy hete a Dungeon Runnersben szaladgálok, kifizettem az 5 dollárosnak kikiáltott (de időközben 5 eurosra váltott) havidíjat és amennyire nem akarok időt tölteni benne, annyira sikerül. *cosmic sigh*

Megfogadtam pedig, hogy a Hellgate:London lesz az az egyetlen MMORPG, amivel hajlandó vagyok foglalkozni (és mennyire szerencsés vagyok, hogy még időben lemondtam arról, hogy én indítsam el a magyar fansiteot), aztán persze jött a hír a Warhammer 40K MMO-ról is, a világ játékosainak döntő százaléka azért remeg, hogy ha már a Blizzard baszott bejelenteni a BlizzConon a Team 3 által fejlesztett projektet, ami remélhetőleg a Diablo 3 lesz, akkor legalább Lipcsében jelentsék be, hogy mikortól csókolhatjuk seggen a szabadidőnket. Esténként meg ezzel szaladgálok, ezzel, ott, fent és kifejezetten élvezem. Nem csoda, a Diablo 2 egy idő után csak elvesztette a varázsát, a Titan Quest a kamerakezelésével és a főhős customizingmentességével bukta be a sikert itt a HQ-n, a Fate-ben nem volt multiplayer, a szintén Flagship által fejlesztett Mythosról pedig (bétatesztelem) nem mondhatok sokat az NDA miatt, de egy biztos: még az indygameren is jobb játékokat találok nála.

A DR alattomos, remek voiceoverjei vannak, ötletes tárgyai, a loot requirementek csak szintekhez vannak kötve, az emberfialánya emiatt remegő kezekkel lép még csakmégegy szintet, a városi és erdei hangulatok egy az egyben a WoWra ütnek, én pedig titkos websiteok titkos fórumain keresgélek, hol vannak olyan szerek, amiknek az van az oldalára írva, hogy Time Potion, soulbound, Adds 2-4 hours to daily lifetime. Köszönöm, hogy elmondhattam.