Konyhai kísérlet egy medúza és több csomag koreai savanyúság között. Felfeszül a falra, karomgörcsbe feszülő tíz ujjal tartja vissza magát, hogy ne süllyedjen bele a betonba az izgalomtól, amíg a többiek megpróbálják nem felgyújtani a szomszéd szobát, türelmetlen nyögései elbújnak a Birdy Nam Nam felismerhetetlenségig széttöredezett, bohó scratch-hopja alatt. Mindezt a tudomány nevében. A mirakulint teszteljük, az anyagot, amitől papíron minden savas és savanyú édessé válik és aminek hatására, négy tesztalkalom is bizonyítja, mindenki üvöltve teszi fel ugyanazt a kérdést életkortól és józansági foktól függetlenül, miután derékig eltűnt a konyhaszekrényben. Izgalmas tabletták, közel sem tudományos vaginateszt, meglepő eredmények. A többi a sípszó után.

Nála fedeztük fel azt a miracle fruitként is ismert synsepalum dulcificum nevű növényt, amelynek bogyói megváltoztatják az ízlelőbimbók érzékelését: a keserű és fanyar ízeket édesnek érezzük tőle példának okáért. A nagy trükk benne a mirakulin nevű, kilógó szénhidrátláncokkal terhelt aktív glikoprotein, ami az édesítőipar egyik nagy fekete báránya, izgalmasabb az a világ sarkaiból kiforgatott időtartam (fél órától két óráig tarthat), ami alatt az ízek teljesen megfordulnak-változnak az ember szájában, nem csoda, hogy alakultak már mirakulin köré bacchanáliák, mi meg nem hisszük el azt, hogy Ázsián kívül ezt nehezen lehet beszerezni (főként, hogy ebből már van tablettás változat is), úgyhogy rendelünk és már gyűlik az aktív csoport, akik forgó szemekkel akarják bármelyik pesti luxusétterem rendjét szilánkosra törni, mert az azért valahol még mindig élmény, ha totális, LVA-val ellenőrizve is totális, sziklaroppantó bizonyossággal állíthatjuk, hogy a libamájtortának konkrétan pepperonival és festékoldóval díszített iparilúg-íze van, gyárilag szopogatott citrom- és pármaisonka-utóízzel.

A mirakulin majdnem olyan, mint a there is no spoon, csak kevesebb falon derékszögben futással és több nevetéssel is jár, ugyanis széttépi a több évtizednyi, természetszerűleg szar kondicionálást a szemed és a szád között. Hozzászoktál ugyanis, hogy a citrom savanyú, megindul tőle a nyálad, a hagyma büdös és… hagymaízű, az ecet kis mennyiségben isteni a ragulevesbe, de önmagában csillagászatilag érzékelhető mértékű fekete lyukat csinál a szádba, annyira összerántja, a miracle fruitból legyártott tabletták pedig ezeket az egyedfejlődés által diktált szabályszerűségeket morzsolják szét.

Úgyhogy tesztelünk, a rendelés innen viszonylag olcsó (11 euro egy tízdarabos kiszerelés) és gyors (nekünk 4-7 napon belül megérkezett), a zöldségboltosok pedig értetlenül nézik, ahogy ellepi a szemünket egy újabb tinédzserkori konzumerista frenzy és egymás szavába vágva dobálunk a mérlegre minden citrusfélét, aztán egymást állunk neki rázni, hogy mi savanyú még itt? MI SAVANYÚ MÉG ITT?, de ezúttal is üdvözlünk mindenkit, aki látta ezeket a készülődési rohamokat, innen is üzenjük, hogy megérte.

TUDNIVALÓK, EREDMÉNYEK, VÉRBUBORÉK
A tesztre használt tabletták hatóideje (a képeket [tmp Pierre] fotózta sokszor, hálaneki) 15 és 30 perc között mozog. Más helyeken olvasható két óra is, akkor valószínűleg méretes bajszú kolumbiai vallatótesztek szögelik bele a kemikáliát a teszterek nyelvébe. A használati utasítás szerint a tablettákat rá kell helyezni a nyelvre és azon is kell tartani olvadásig, a szájban körbeforgatás nem feltétlenül a legszerencsésebb, amúgy egészen szórakoztató legjobb barátainkat nézni, ahogy kinyújtott nyelvüket grimaszolva sikálják egy Ljubljanából kipostázott állítólagos csodaszerrel. Minden, amit ezután beveszünk a szánkba, valamennyire lemossa a nyelvünkről az ízlelőbimbók hatását módosító szert, aki meg idő előtt szeretne kiszállni a ringlispílből, az igyon forró folyadékot, a kávé vagy tea pillanatok alatt visszavarázsolja a nyelveket eredeti állapotukba.

A teszt a citrusfélékkel indul. Mindig. A citrom nem különleges, egyszerűen csak édescitrom-ízű, mintha porcukorba mártottunk volna egy karikát és azon csámcsognánk, mondják a lányok, bólogatnak nagyon, aztán jön a narancs, ahol a mirakulin szintúgy nem hoz ki különböző ízeket, de aki szereti a narancsot, az édes narancsot még jobban fogja, a grapefruitnál ugyanez a helyzet. Meglepőbb viszont a lime, aminél már többen kókusz-utóízt vélünk felfedezni, egyesek ilyenkor kenyérhez meg sajthoz meg kolbászhoz nyúlnak, hogy megnézzék, azok édesek lesznek-e, de csalódnak, ők később lépnek csak szintet. A teszttányéron azonosíthatlan mennyiségű és milyenségű citrus leve keveredik, valaki titokban azt hörpöli és reméli, hogy édeskés kéjbarlang lesz a szájában, az ujjongás viszont ott kezdődik, ahogy valaki beleharap egy fej hagymába és elhagyja az első győzedelmes ÚÚÚÚÚÚÚ a száját, hogy megtörtént végre az első házi alkímia és ez nem hagyma, hanem alma, itt egymás kezéből tépik ki a hagymát és heherésznek, ezt látná egy tisztes agrármérnök, visszaadná a diplomáját meg az életbe vetett hitét, a huszonegyedik században meg egyszerre mindenki testvér lesz és Neo gyermeke és egymás után vetjük le az agyunkról a béklyókat. Az eddigi négy teszt során mindig itt érkezik el az áttörés, fiú hozza üvöltve, a hanghoz kép is tartozik, legalább nyolcvan fokban megdöntött derékkal kell eltűnni ilyenkor a hűtőben vagy a konyhaszekrényben és valahol úgy kezdődik, halkan és mormogva hogy holvanholvanholvan, nagyon finoman, aztán mindenhol teli torokból böffen ki, hogy

hol van az a kibaszott ecet

és ilyenkor mindenki meglepődik egy kicsit, mások jobban és már fejben is távolítják magukat a helyzettől, amíg valaki fel nem visít, hogy ez nem ecet, hanem peezsgőőőő és a verseny itt már más téttel mozog és azé a nyerő konyha, ahol többféle ecet fordul elő, az ínyencek évjáratokat rovátkolnak a fejükben és senki nem gondol bele abba, hogy a következő nap ez nem csak büdös lesz, de borzasztóan is fog fájni. De ez nyilván mind nem számít. Tényleg pezsgőíz. Almaecet, azt ajánljuk.

Aztán elengedi a falat, lenéz, a sötétben is látom, hogy az van a szemében, hogy tudom, hogy 3.8 és 4.5 között van a péhám, mézédes vagyok ugye, felállok, kikerülök közben egy gyorsan repülő, önálló életre kelt koreai növényt és megrázom a fejem, az ujjai leválnak a falról, ahogy megigazítja a ruháit és visszalibben a többiek közé, gyorsan elmosódó fekete csík csak, de még hallom, ahogy azt mondja, gyenge szarokat rendeltünk, az van, a Wikipédia meg benyalhat, de nem, ezek után inkább ne nyaljon be, hát ezt lehúztuk a listáról, ez nem izgatószer én meg vigyorgok, dehogynem az. Mától mindenki ezen fog rugózni.