think

planetdamage webstat 2009 q1 & q2: from hello kitty gas masks to dental porn

It is a day of Hecq, Scanner and Murcof and the statistics of the past six months leaves me musing and mortified. Those of you that didn't go for love doll, gas mask fetish, Russian blowjob, mother daughter threesome, bukkake day or Hello Kitty gas mask ended up with hazmat fetish, fl0w source code or dental porn. Or non-Euclidean sweaters. Or, for that matter, post apocalyptic movies with furry characters. And a Hungarian guy who wanted flashing equalizer tees and if you've ever seen desperate, this man goes straight to dictionary illustration fame, never seen that many variations for anything, Hokusai's 36 is just rookie scrabble. Seriously.

Francesca Dani, she is. You were all looking for her like a sailor that caught a whiff of snatch.

(A magyar kulcsszavak listáját messziről uralja a 2 faszu ember, továbbá várom azon olvasóm levelét, aki szerint nem merem de akarom, illetve nem vállalom. Ugyanitt lelki tanácsadást vállalok. Elismerő pillantást érdemelt még ki a gép fegyveres játékok, a remekbeszabott a pina belseje, valamint a kurvák öltöztetése is. A bukkake party szervezés és az ázsiai leányok még hagyján, de hogy a keresztény filmek, illetve az üléshuzat göd is mágnest jelentett ide, az már kicsit sok.)

As for site traffic, 2009 brought 22328 unique visitors (a solid upward slope from 17317 as stated in the last webstat) - readers haven't changed much, though. 53.6% English, 20.1% Hungarian, 4.8% German, 3.7% Spanish and 2.3% French is telling me that I'm losing a bit of a native readership (which is okay, as long as they read the Hungarian excerpts I'm uploading from my book in progress).

Top content on PlanetDamage (2009.01.01-06.30)

14sec - too short to live, too long to suffer:: if you were curious about what I've done after LD50, that's one part of it, writing a script for a cyberpunk short film. The film was shot on HD, so currently it's on Vimeo (the YouTube upload options are just not enticing enough), it features music by BAAL and First Aid 4 Souls and we're actually planning a sort of a sequel in the same vein, different setting.

Japanese love doll hotel, a new business for the upcoming years:: you love weird stuff, don't you. A weird mixture of love doll fuckpuppies and the sorry, abandoned rent-a-rooms, this is the new shame magnet for sararimen and all the new scum we came to love and live with.

Weirding Wednesday: the Lego BDSM scene:: not much to comment on that. Fantastic how much you are enthralled by kink. I really should move on to posting almost-NSFW material and then get hired by Fleshbot.

Cyberpunk bodypaint girls with guns (G.E.N.):: Motoko Kusanagi really had it coming. Funny that the post I was working on for like three hours didn't make it into the top 10, that was some scrutiny into how the more kawaii girls tend to cosplay Motoko. Oh wait. I wrote almost that word by word the last time!

The sensoring manifesto::

by damage

jetpack, wilson, retrofuturizmus: és hol a jövő, amit ígértetek?

A harmincas években gyökerezik az amerikai öntudat fényesre polírozott igazi pénisze, a hátra szerelhető sugárhajtású repülő. A jetpack olyan, mint Celldweller és a többi, hollywoodi filmajánlók alá komponáló zenész: mindenki ismeri, csak éppenséggel senki sem tud nevet kötni hozzá. Aki nem az Amazing Stories vagy egy jóval kérészebb életű sci-fi magazin borítójának gömbfejű, kellemetlenül feszes pilótaruhájához szíjazva látta, annak maradandó emlék lehet a Thunderball jeleneteiből (nem is csoda, a film szó szerint elmerül a tengeri alatti jelentekben, bármi megmarad belőle, ami tengerszint felett játszódik), a Lost in Space tévésorozatból vagy egyéb cikkeinkből is. Az amerikai (fél)tudományos elit ugyanis ehhez nyúl vissza, ha sértett ötévesként kell visszamutatni a sokat ígérő, de semmit sem adó tévéképernyőre, az ezt kísérő where is my jetpack? pedig ugyanannyira elhangzik Daniel H. Wilson, a Popular Mechanics ügyeletes lelkes robotistája szájából, mint amennyire Warren Ellis futurista-képregényíró aktuális anarchista főhősétől, Doktor Sleeplesstől is.

Ami Wilsont illeti, neki köszönhetjük az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb pop-sci, populáris-tudományos könyvét - a fenti égrekiáltó, apám-miért-hagytál-el-minket cím mögött részletes tudomány- és kultúrtörténeti áttekintést ad a fiktív kém- és űrkorszak legszembeszökőbb elemeiről - a zeppelintől kezdve a halálsugáron, teleportáláson, mesterséges kopoltyún és univerzális fordítógépen keresztül a láthatlanná tevő készülékig és az űrvakációig. Véleménye szerint a technológiai lehetőségek annyira izgalmasak, hogy velünk - mint olvasókkal, írókkal, értő és értetlen közönséggel - legjobb esetben is elszalad a ló, úgyhogy illene szkeptikusnak maradnunk a nagy ígéretekkel szemben.

Mindezt azért, mert a tudomány hozza azt, amit hoznia kellett, csak a fejlesztések egymásból következnek, nem úgy van az, hogy a Hold meghódítása után rögtön a bőrnyúzó lézer, a nőket vetkőztető reptéri berendezés és a pezsgőhordó, tetszőlegesen sokszor szidalmazható robotszolga következik. A trendeket nagyon is jól előrevetítik a szaklapokban közölt tanulmányok (jól jegyezzük meg, a tudomány ezekben halad előre, nem blogokban vagy négypluszegy színnyomásos magazinokban), elvégre van már röntgenünk, csak nők helyett fegyvereket nézünk vele (az is férfias elfoglaltság), a fájdalomsugaras randevúkat már töltötték fel újságírók a YouTube-ra (vagy ez csak az amerikai hadsereg olcsó, a kínai haderőt megtévesztő vírusmarketingje volt csak), az űrvakációt pedig 2011-ben indítja be Richard "huszonöt éve ugyanolyan sármos vagyok" Branson, a Virgin főembere.

Nem is csoda mindez, hiszen a játékipar, az animék általában 18 évesnél nem idősebb, identitászavaros tinédzserek által irányított megarobotjai, az MTV-korszakos Transformers (aki szerint amúgy a Transformers férfias, kérdezze meg nőismerőseit Bumblebee-ről, minden nő először a párja, aztán Bumblebee miatt kötődik a filmhez) és a Lego Mindstorms instant surikenvető automatái hosszú évekre, ha nem évtizedekre belőtték előre a fiatalok által követendő útvonalat, az ezek által megragadott gyermeki naivitás pedig kötelező ahhoz, hogy a tudomány által megfogott fiatalok lelkesen, a "lehetetlen" után száguldva akarjanak kígyózó űrliftet gyártani a Holdtól a Föld felszínéig. A kérdés már csak az: mi van akkor, ha a popkultúra robottrendjét a tévécsatornák és a játékgyárak nem kulturális, hanem politikai nyomásra tervezték így előre, biztosítva az újabb demográfiai hullámokat?

Ilyeneken alapul a következő nagy projekt. Ez csak részlet.

by damage

william gibson is really on twitter

If you're on Twitter and you're into hard SF/cyberpunk, you're probably aware of the gossip that William Gibson is tweeting under the pseudonym @GreatDismal. How he writes on his books/blog and how he tweets are two completely different things, so we dug into friendlists of Bruce Sterling, Richard Kadrey, Pat Cadigan and other writers just to get more confused. Not anymore. William Gibson, pope of cyberpunk confesses in his blog: he really is on Twitter.

I've been on Twitter for a little while now. Under the nom-de-twit GreatDismal (no space). I had not much of an idea what Twitter was, when I first went there, so signed in under a flag of convenience. Still have no idea what it is, or where it's going, but will hang on to GreatDismal for simplicity's sake. At some point I might figure out how to incorporate it here, but then again maybe not.

(via william gibson's blog, photo: Eamonn McCabe/Guardian)

by damage

the sensoring manifesto

If we do not progress beyond the stage of gadgets, we will become increasingly detached as we attempt to follow an insurmountable amount of information. By acquiring information as sensory input instead of a disruptive gadget, the natural senses are strengthened. The capacity of the brain can be increased, new senses added, and old senses enhanced. It has already been found that additional streams of information can be parallel processed by the brain, the user only aware of the information, not the delivery system. Not only is this possible, but it is happening right now. (Grant Meacham, The Sensoring Manifesto)

by damage

silver bionic grace

A moment of awe. Robotic penguins shown at Hannover-Messe this year, using a new flexible glass fibre flapper technique, being able to move like their living counterparts - with the addition of being able to move backwards as well. The real beauty, it's more like the helium-filled animals floating and moving around each other with visible grace. If you remember the Jones, the cypherpunk dolphin from Johnny Mnemonic - how about this as a casemod for your box and router in one package of silver curves?

by damage

the merge is in progress

oh hai. the merge is very much in progress. i have the grid now, i know what to store on planetdamage and what extra do i need to do to get it done. it is merely time now and pressing lots of buttons. given the fact that i have managed to blown my 190g to pieces, it is hard. pondering to get another display and fix the old one to establish a bi-screen HQ. as i see lots of lots of good content, i just think i'll start uploading them here and then you'll see how the design changes with the content. when the design is ready and the new planetdamage stands, original content will flourish.

by damage

merge or kill

by damage

fétis: mágiából partykellék, szakrálisból deviáns

A fétis a tudatmódosítókkal és a több száz embert mozgató törzsi rituálékkal együtt, beleásta magát az alternatív szub- és szórakoztatókultúrába, prominens és eredeti funkciójához képest jelentősen átértelmeződött jelenség lett belőle. De hogyan lett deviáns, ami egykor szakrális volt?

Decemberben írtam még, hogy a PEP! fetish különszámában jelent meg egy kisgenerál a témáról, eltelt a kötelező megvárandó negyedév, úgyhogy itt és most olvashatjátok a teljes verziót. Szomorú, hogy ez pont egybevág a pepblog mai hírével: a printmagazin a gazdasági megszorítások pénzhiány miatt megszűnik, a konklúziók hangosan szikráznak, a lelkesedés ne szakadjon meg egy pillanatra se, csak ezt kívánom.

A hosszú combokra tapadó latex, a rózsaszín szőrös bilincs és a hordozható arcpisszoár ugyanarra az elképzelésre épül, mint a keresztény szentegyház keresztje vagy a szentek bebalzsamozott jobb keze: egyes tárgyaknak természetfeletti erőssége hatalma van mások felett - aki itt voodoobabát emleget, jól teszi - a nyugat-afrikai hitvilági valláskutatók a tizennyolcadik század közepén csapnak le az ötletre. Meglehetősen későn, aki foglalkozott néprajzzal, tisztában van a ténnyel, hogy milyen erőt tulajdonítanak a vérnek vagy csontoknak, levágott hajat vagy körmöt eldobni pedig akkora biztonsági rés volt az ember életében mint manapság az, hogy az MSN- vagy Gmail-jelszavát monitorra ragasztott papírfecnin tárolja. Az élet persze attól érdekes, hogy mindkettőre rengeteg példa akadt az elmúlt években és évszázadokban egyaránt.

A valóság szövetét aztán Freud, Binet és Kraffft-Ebing szentháromsága szaggatja nedvessé és gumiillatúvá. A pszichoanalízis atyja szerint a fetisizmus rendellenes szexuális viselkedés, amelyben a vágy egy tárgyra vagy testrészre irányul, az IQ-teszteket világrahozó Binet a fogalmat híresítette el, Kraffft-Ebing szerint a fetisiszták patológiás szexuális degenerációtól és hiperérzékenységtől szenvednek. A huszadik század elején a szexuálpszichológusok évtizedenként lőttek el újabb elméleteket korai orientációkról, a legszimpatikusabbnak és legbiztonságosabbnak talán Magnus Hirschfeld elméletét tarthatjuk, ami szerint mindenki fetisiszta, csak ez a legtöbbünkben egészséges szinten mozog. Elvégre a gyermekek esetében sem tartjuk fetisiszta viselkedésnek, ha órákig szopják a hüvelykujjukat.

Így lett valahogy a fétisből deviancia és parafília között meghúzódó divatcikk, tízezreket mozgató kink, kifejezési eszköz és elismert szexipari alzsáner, ami a popkultúra ezernyi részén talált már fogódzót. A Wachowski-fivérek óta tudjuk, hogy míg a bőrmaszk és az orvosi fogászfelszerelések nem feltétlenül elemei egy lézerekkel átszőtt partynak, addig a fekete lakk igen. A fétisdivatot a gothic és ipari szubkultúra térnyerése tette igazán a populáris kultúra részévé, ha máshonnan nem ismerjük a simaság és a corsetry divatját, Dita von Teese, Marilyn Manson volt partnere mindenkinek szexobjektnek számít, ha nem láttad, akkor is láttad már. Mások az ötvenes évek fétismodellére és spanking-királynőjére, Bettie Page-re asszociálnak.

A fenti elméleteket összegyúrva lyukadjunk csak ki a klasszikus hirschfeldi axiómához: mindenki fetisiszta. Tegyük szívünkre a kezünket - egyesek a fehérneműre gerjednek, a stiletto-magassarkúkra, mások csak a barnákat vagy a szőkéket szeretik vagy csak D-kosár felett hajlandóak gondolkodni - elég mindennapos, egyben ártatlan fókusztárgyak, fókusztestrészek ezek. A szexboltos bevásárlások sem feltétlenül közelítik meg a fetisizmust, dildótól, instant catsuittól vagy ujjbilincstől sem leszünk jobban fetisiszták. A hovatartozás és hozzátartozás meglehetősen nehezen definiálható, de könnyedén felismerhető. Aki a Titkárnő című 2002-es alkotást látta, emlékezhet: a belső stresszt önagresszióval kezeli a látszólag visszafogott főhősnő, előszeretettel helyezkedik hatalmi játékokba, különös jelentősséggel bír az a jelenet, amikor Maggie Gyllenhaal asztalra tapasztott kézzel ül az asztal mögött (sok órája már), arról faggatják, mozdulatlansága vajon szexuális természetű-e, ő pedig dühösen replikázik vissza, “Does this look sexual to you?”.

Erre már sokat értően bólogathatunk, hiszen tudjuk: bárminek lehet szexuális töltete, a patológia pedig elnéző az ilyen fantáziákkal egészen addig, amíg a vágy elérése nem ütközik törvénybe, illetve nem okoz kárt a fetisisztában vagy vágyának megtestesítőjében. Kérdéses lehet ennek tudatában az, hogy mi számít hardcore, menő, trendi vagy extrém fétisnek, mi az, ami a legjobban izgatja az embereket - ebben a kérdéskörben pedig kihagyhatjuk a büntető- és mindenhogyjogilag padlóbazúzandó pornóipari kilengéseket.

Aki belefutott már a Marquis vagy a Skin Two kiadványaiba és képes megfelelő nyitottsággal szemlélni a fétismodellekkel bőven megszórt magazinokat, ráérez majd a BDSM-szcéna alapvető elemeire, a szadizmus-mazochizmus, dominancia és alárendeltség egymást kiegészítő kettősére, az ehhez használt eszközökre, az ipari standardnak tekintett lakkra és latexre, gázmaszkokra, szájpeckekre, légzésvisszaszorítóra, mozgásblokkoló felszerelésekre, azokra az elemekre, amelyek révén a kísérletező kedvűek akár emberi szekérré vagy hordszékké is alakíthatják magukat. Nem feltétlenül nehéz dolog olyan webboltokra találni, ahol megtalálhatjuk a fétis-szcéna felszereléseinek nagyját, az elfogadásnál már jóval nehezebb elképzelni azt a mindsetet, amelyben valaki arra vágyik, hogy levegő-és folyadékmentes latexágyba szíjazzák, a mumifikálószetteknél és a kontrollmaszkoknál pedig önkéntelenül megkérdezik majd a kíváncsiabbak, hogy miféle stressz, trauma válthatja ki az igényt arra, hogy valakinek folyamatossá váljon ezirányú vágyódása.

Ami a japán fétist illeti, az ottani pszichoszexuális kultúrát és annak megnyilvánulásait nemcsak extrémnek és egzotikusnak tartják, hanem utánoznivalónak is - egyszerre üt különböző földrészeken az orvosi vizsgálatokhoz szükséges eszközöket, mind pedig a vizsgálatokat felhasználó medical fétis, Tokió a legézelt arcú lányokat már Shinjukuben is szívesen látja, ugyanúgy, ahogyan a gothic lolitákat is - érdekes módon a lolita-komplexus Japánban szerencsére inkább az ártatlan, barokkoskodó gothic kultúrába ágyazta bele magát. A polipokat a hentai-közeg vitte magával, a bondage pedig shibari vagy kinbaku néven értelmeződött át és értelmezte át magát a testet, annak (fel)használhatóságát és méltóságát is. Elég pár japán partifotóra ránézni (DJ Sisen és a Tokyo Dark Castle jó kiindulópontnak számít) ahhoz, hogy megállapítsuk, az európai extremitást a párszáz fős japán gothic közeg mindenestül falta fel.

Ha működik, akkor működik, süthető a fétis mindennapos értelmezése mellé a biankómondat, aki pedig az európai (főként a német), illetve az amerikai fétis iránt mutat nagyobb érdeklődést, kezdje a tiszteletkört az említett újságok mellett a Torture Garden rendezvényeivel, holdudvarával és filozófiájával - egy hat évvel ezelőtti party kivetítőjén többszáz ember között rögzített fülledt divatbemutató jut eszembe, a közel két méteres, fehérre meszelt, kopasz, mélyen ülő szemű gólyaember testébe több drót ruhafogast ütöttek, amelyeken különleges ruhakölteményeket egyensúlyozva lépdelt furcsán ingva a kifutón. Ha valaki emlékszik a Mátrix jeleneteire, megnyugtatom: alig volt köze a kettőnek egymáshoz. Aki pedig azzal érvelne, a fétis meglehetősen alantas dolog (pontosítás és érvelés nélkül), gondolja át: bármit kompenzálhatunk bármivel egészen addig, míg nem okozunk vele kárt senkinek. Lelkileg egészséges emberek pedig, bármilyen fájdalmas, nincsenek.

by damage

the web24.ap.hu live feed

10:18 "So let's go back to the LSD." This is how morning starts, aching and slowly building, with eager acid freaks, a hundred of them, all listening to Ernst-Jan Pfauth and his opening speech on Tim O'Reilly and Timothy Leary and why focus on big, hairy, audacious goals, umm, so actually why the internet is the new LSD. It's a spongy piece of nostalgy and my Twitter doesn't really work and if the internet is really the new LSD, I'm out on my very bad limbs.
On another note, Pfauth never took LSD.

10:20 Here with @muellah, @Sera, @hh and @kelt.

10:21 Laszlo Drajko, Microsoft CEO Hungary is here to talk about the future of online services and especially, is there any future ahead of them. From Air to Azure, Android, Chrome, Firefox and blah blah blah.

10:28 We've reached a point where we do not have to understand technology to use it. Disagree. It's more like 120 people here, most of them still displaying the luxury of faked attention. Drajko is ranting on about Vista and XP, saying XP was better because it showed comfort, crosslinking it to the trends of 2009, one of them being the need for comfort, guess what. BTW, Wiera hotspots disallow Twitter. Now I will need to stab myself in the groins with caffeine gloriously. I'm now looking at a spreadsheet about "pay after use", "changing license models". I'm thinking more about stabbing myself randomly.

10:36 Experimenting on new business models, example: iPhone. I'm interested but I'm majorly bored. CEOs should stick to their jobs and let enthusiastic performers do conference talks. (While I'm amusing myself with random caffeine eyejabs and also Japanese twins - I know this because you're always expecting me to say this.) Drajko, on the other hand, talks about "BizSpark".

11:10 Felébredtem. Kiss "Zoomhu, húsz éve internetezek" Sándor sajáét elmondása szerint hat emberre számított, valamint a londoni metrótérképet akarja nekünk eladni kontentháború-illusztráció gyanánt (én meg emlékszem arra a megjegyzésre a Király utcai VAM főhadiszállásról, hogy a zoomhu úgy leveri az Indexet és az Origót, mint a.), egy pillanatra még a modemidőszakot is emlegeti egy szemnedvesítő pillanat erejéig (most esett be @hh), én a padlószőnyeget szeretném feltépni, a kirakott elosztók nem működnek. Harminc inches képernyő, öt méter távolságról. Ahogy érzem, mindjárt le is merülök. @kelt az előbb még megkérdezte tőlem az előbb, hogy "Szerinted ebből az egész anyagból mit rakunk össze?" A válasz kész van már, csak kénytelen vagyok megvárni a délután ötös zárást.

11:53 A Visuland előadás az első, ahol nem akarok véráldozatot bemutatni - vagy azért, mert belootoltam egy itthagyott gépet (amin viszont a touchpad nem működik), vagy azért, mert effektíve tényleg érdekes a téma (minialkalmazásokra épülő virtual world), tizenhárman ülünk bent rajta. Kiss Sándor az előbb bedobta még, hogy a kommentelhető ingyenes híroldalakon milyen jók a betelefonálók, @muellah-nál ott sült ki a fegyelempalack. (Haha, megérkezett.)

12:00 Ahhoz képest, hogy nyelvtanulóknak kezdték el fejleszteni a rendszert, konferenciaszervezők, színházcsoportok, építészek kattanták rá, Faragó Péter szerint lehet olyan online agórát is létrehozni, ahol élőszóban lehet alkudni. (A fájlcserélés lehetőségét akarják gyorsan beletenni, mobilkivezetésre gyúrnak.) Örülök, hogy FP közel áll a képernyőhöz, egyébként megvakulnék, ha innen kellene elolvasnom a futuretech fontokat. Mutassatok virtuális medical fetish kórházat, programozó férfiak!

by damage

in the end

by damage

feb15: still alive and kicking

Above, that's a bottle of VDay super fruit juice and the index page for The Dose - which is online now and expecting contributors. Below, that's Monsieur tlvlp behind a piece of Vietnamese nem turned into a fat alien cock, taken on an experimental sushi night. I think it all began with "intelligent rice". 

As for the movie, yes, we've finished filming and it was motherfuckingly cold. We've made pics, behind-the-scenes materials and on-the-set videos but we're keeping that to ourselves until we've seen the edited (and non-CG) version of the movie. After that, MySpace time. 

Keep commenting.

by damage

why we're silent

We know you're hungry for grabmeat. Planetdamage has no grabmeat now. He works on movie script and his first week in February is actually spent on the sets. Second week is spent with evil domination plans and the new project launch. Until that, daytime job and Mirror's Edge. Planetdamage posts videos and funny pictures, nothing more. His smart ideas and longer articles might actually migrate to the new project.

by damage

a short notice

'ello, tweeps and readers. I'm simultaneously working on the 2009 resolutions: two books, a short movie that's going to be released in Q2 and I have lots of other projects in the queue, which means I have a relatively small amout of time to blog. Please behave until I gather my thoughts and shitload of mails with links.

by damage

towards 2009

by damage

steal these magz: új cikkek a mondo és a pep! decemberi számaiban

Olvassatok printmédiát a fagyban, decemberben  két popkultkiadást is elferdítettem, ballasztkerubok potyognak az égből, a donzsonok mélyén a falhoznyakláncolt rabszolgák pedig elégedetten verdesnek a farkukkal, a szerkesztők pedig talán életükben egyszer kaptak tőlem határidő belső keretén belül cikket. Az élet szép.

Printmédia #1, Mondo magazin - Vexille. Konkrétan szomorúan lapos, de nagyon csinos fércműnek tartottam, 700 HUF. Mármint a filmet.

Nagyon is kritikus szemmel nézve mindkét film (Appleseed: Ex Machina, Vexille) gyönyörű, illusztris bukás, amennyiben a Ghost in the Shell univerzumot állítjuk be etalonnak. Ott ugyanis a történet történet, a karakterek kidolgozottak, van idő dramaturgiára, ha lepattantjuk magunkról a fanboy gogglet és új dolgokra is hajlandóak vagyunk figyelni. Az Appleseed tökéletes házibulifilm, tele épp elég eyecandyvel, basszusokban lüktető zenével és sci-fi motívummal, hogy hallásküszöb alatt, látványként elfusson. A Vexille inkább az a fajta film, ami pont húsz perce fut, mikor beesünk egy baráti találkozóra, főzünk, a hangerő feltekerve, a Japán tökéletes izolációjáról szóló tragédia pedig anélkül gördül el mellettünk, hogy belegondolnánk: apánk-anyánk robot is lehetne, és sosem vagyunk otthon, amikor épp olajozzák egymást.

Printmédia #2, PEP! magazin. A fetish különszám mellékletét nyitom azzal, hogy miért lett deviáns az, ami egyszer szakrális volt, a képanyag nagy részét pedig Regis Hertrichnek köszönjük, személyesen én meg különösen, 690 HUF.

A hosszú combokra tapadó latex, a rózsaszín szőrös bilincs és a hordozható arcpisszoár ugyanarra az elképzelésre épül, mint a keresztény szentegyház keresztje vagy a szentek bebalzsamozott jobb keze: egyes tárgyaknak természetfeletti ereje, hatalma van mások felett - aki itt voodoobabát emleget, jól teszi - a nyugat-afrikai hitvilági valláskutatók a tizennyolcadik század közepén csapnak le az ötletre. Meglehetősen későn, aki foglalkozott néprajzzal, tisztában van a ténnyel, hogy milyen erőt tulajdonítanak a vérnek vagy csontoknak, levágott hajat vagy körmöt eldobni pedig akkora biztonsági rés volt az ember életében, mint manapság az, hogy az MSN- vagy Gmail-jelszavát monitorra ragasztott papírfecnin tárolja. Az élet persze attól érdekes, hogy mindkettőre rengeteg példa akadt az elmúlt években és évszázadokban egyaránt.

by damage

semen-based recipes: the moment when you'll (hopefully) stop reading this blog

Amelia Arsenic's feed wakes me up even on a Monday morning like this, you believe you can crawl through the daytunnel without a single drop of caffeine and there is nothing you need to wake up for, work is something you can monotonously jog your way through, it's the end of the year, noone sends you emails, thanks heaps, and the readers are more into buying their boxes of joy.

And then she sends a link straight to: Natural Harvest - A Collection of Semen-Based Recipes. 25 bucks if someone would actually want to order that - here's a list of what's on the Lulu preview. Gorgeous media hack.

Well then, merry Xmas.

by damage