DBC024, opaque display of power

21vertigo.jpgA Fényhozó sajnálatraméltóan komikus figura, adják-veszik a telefonszámát az emberek, minthacsak rajongói lennének, a Trónok szerint a földi lakosság java a sötétséget éltető ún. teeshirtökben jár, ezt viszont csak egy bizonyos frekvencián lehet látni, amin csak ők látnak meg Malaise, a Fiú Akinek Már Egy Testrésze Sem Ép, de krokodilbőr szkepticizmusát ez sem tudná nagyon kikezdeni, ha figyelne rá. A Fényhozó telefonja gyakran csörög, mert adják-veszik a telefonszámát, az amerikai kontinens kedvéért az 1-800-HELLt duplaáras szolgáltatássá tette, valahova Clichy környékére van átirányítva a hívószám, ha a geográfiai környezetre telefonvonal-terheltség-térképet lehetne feszíteni, Clichy szupernovaként ragyogna Európában. Malaise ott született, Azon A Helyen, Ahol Minden Testrészét Eltörte, Lehetôleg Egyszerre, ekkor még nem volt szkeptikus, pedig többször szaladt meg alatta a bölcső, a csecsemő ilyenkor a plafonon, szülei, Akik A Minden Testrészét Eltört Fiú Nevelői, a padlón végezték, ájultan. A Fényhozó telefonja gyakran csörög, szívességet kérnek tôle a suttyó/Don skálán, házi feladattól világuralomig ingadozik a kívánságlista. Kevéssé ismert tény, hogy csak azok a kívánságok teljesülnek, amelyeket luxxal mérnek le, a Big Bang közvetlen előzménye a “Csak azt a kurva napot, csak azt lőjétek már ki” mondatban csúcsosodik ki. A kívánságok magukkal rántják a telefonálókat, ott keringenek a rendszerben meg a készülékekben, több billiárdan szólnak egyszerre belőlük, a Fényhozó mindegyiket név szerint ismeri, szólítja, raktározza és fraggolja, kedve szerint. A kívánós (terhes anyák, vigyázzatok!) kedvben pangók, pár perc elteltével, pangottak mellé véletlenszerűen dob lapot olyan Tarot-pakliból, amelyben 78 ugyanolyan kártya lapul egymáson, ugyan a képek adott idôközönként változnak, ez mégsem old meg semmit. A Fekete Halál idején beragadt valami az égi gömböknél, magyarázta egyszer Malaisenek, több hónapig csak tizenhármast tudtam húzni, aztán rájöttem, hogy használat elôtt alaposan fel kell rázni, csak akkor működik. Malaise szemei mélyen ülnek, mert visszább implantáltatta őket az arcüregében, belebámul a Fényhozó pofájába, és azt mondja: Te milyen szánalmas, szar, szemét alak vagy. Isten ilyenkor érzi azt, hogy a Menny humorérzéke még mindig a régi.


[response frequency] のにばんこうふん, くさった

Make a frontal shot of a warehouse reconstruction site. Don’t forget to raise the camera a little so that you don’t eternize the cascade of broken whistles, glosticks, one-time UV tops (“Let love strip you!”), vivid memorabilia of rave parties. Use fisheye optics, color lens. Sides blur, you end up with a peculiar quality of bizarre geometrics. Transfer it to your favourite GFX environment. Play with it, make a collage. Use your imagination like you’ve never used it before. There, a glimpse of the industrial quarter, a vomitorium of consumer society, heavy rain, defected metabolism. A multitude of asymmetric primitives, each with different IOR values. A vast cloud of raw energy, sexual hunger and inferiority complex.Effectize. Little tints here and there. Use random filters on random areas. Alter the palette, go neon if you like. Render a stereogram based on a Lyapunov and paste it on a transparency layer, like a ghost hunting over Europe. Dress it up with memories. Scents. Smells. Let it reek. Five percent of communism, ten of desperate consumer socialism. Another five stinks of piss, the right wing riots. Twenty goes for an elegant and hectic champagne-filled luxury odor, the Mafia. The rest, a massive load of sixty percent has an undefinable, infinitely complex scent molecule of massive drug deficiencies, herd conformity, sheer hope, anonymous terror assaults against corporate systems, a handful of new art movements.Go multimedia. Go for the atmosphere. Go film.Go for the soft that is capable of modular production of shrilling bat hymns at 19 kHz and subliminal ramblings at 8 Hz. Fuzz, expand, eq, distort, loop. You’ve just gotten yourself such a killer brainwave-pattern-altering stuff, it makes li’l Industrial Jonny Bimbo fall off his subwoofer throne, his neurons neatly folded in half. A curtain of white noise, dripping with speech cuts and tele-ads.

Now disinfect your work, clean all virii of the past, those of history, sociopolitics, attitudes, alienations. Globalize. Delight in what you have done. Dive into it head-first, come back for air every ten seconds.

The Multiplex. Where it all started.

The file date tells me I wrote this six years ago, "The Bullet-Dodger Blues", lost amongst huge chunks of bad literary meat.


Gargoyling around.

sonycenter.jpgÜlök egy kupacnyi holmi fölött egy keserves hangulatú lakás közepén és az motoszkál kettővel az agyalapi mirigy alatt (berettenek, ha a medikusok pontosan megmondják nekem, hogy ott minek nem kéne motoszkálnia, ami pedig igen), hogy a berlini csomag jó egynegyede (ha nem számolom az utazóbőrönd nettóját) bizony recording gear, laptoptól a kábeleken meg az mp3diktafonon keresztül a beatses kameráig, póttáppal, tizensok órányi kazettával együtt. Többek között. Megjegyzem, munkával egybekötött pihenésnek indult a berlini utazás. Ha minden igaz, nyolc élő interjú és két koncert vár minket. (Nem, mi nem koncertezünk, még.)

A Google Mapsbe bedobáltunk rengeteg markert, ha visszajöttünk, publikussá tesszük azokat is meg a forrásokat is, a többi anyag meg felkerül ide meg a szokásos helyekre.


Hidrogénkarcolta babafejek, the drum is the most important instrument.

meyer.jpg
Kickstart az una tama don környékén. Két órára rá meg a precíziós jazzdobos Jojo Mayer koncertjén talál minket az este Teryallal, a hazai support Loop Doctorsért már megéri, mondogatjuk, a felriglizett négy képernyőre vetített videokollázs elég hatásosan helyez át minden hangot téren és időn keresztül valami teljesen más konstrukcióba, a vigyorgást csak addig hagyjuk abba, amíg nem teszünk pár kört az A38on (megfáradt kékharisnyák, zeneértő szemüvegesek és ködös szem, hangosan kiabáló és/vagy kubai szivarral táncoló fejek jól kiszámítható tömege, hogy a pókinváziót ne is említsem.)
A Nerve (Jojo Mayer, Tacuya Nakamura, John Davis Janek Gwizdala, Roli Mosimann) contemporary freestyle-ja aztán egybemossa a pszichedéliát, a hetvenes évek ürességét, a törtritmus-kultúra feszültségét meg a bamba mosolyokat eredményező session jamet, két számig van csak időnk, de amit eddig is láttunk a YouTube-feedeken, az írd és mondd lófasz ahhoz képest, amit ezek a zenészek képesek nyújtani. Nerve CD-vel távozunk, a Loop Doctorsra nem futotta (hacsak lett volna egy ATM a hajó gyomrában, pfrzt!). A fényképek sorra félresülnek (a quickshotgép tényleg csak quickshotra jó és semmi másra), viszont a videó meglepően jól szól és azt a szándékosan torz és erőszakos dinamikát sem adja vissza, ami olykor még menekülésre is késztette a közönséget (egészen a színpad mértani közepéig). Kettő harmincötnél apró szerelési brilliansz, ami önkéntelen kiabálást okoz az első sorokban, ezt a videot pedig egészen egyszerűen csak ajánlani tudom összes zenész ismerősömnek és kontaktomnak. Lehetőleg így. (Tommy, thank you.)

UPDATE: Bass player Janek Gwizdala had kindly reminded me that it was him playing on the stage that night and not John Davis, quickly changed the names here and in the YouTube tags. Check his website here, by the way, it rocks!) - June 27, 2007


Gucci snake skin goggles and respirators.

Székesfehérvári meg hódmezővásárhelyi olvasók, szevasztok. (The same i-know-you're-there applies to my readers in good ol' London and High Wycombe.)

formatadre.jpg

Bújjon belém a ferde gyász, de csak kihagytam a top 10 cyberpunk album közül a Forma Tadre dolgait, a héten kellett erre rájönnöm. Andreas Meyer meglepő arányérzékkel keveri a FSOL-féle ambientet a Haujobb feszült, intelligens, suttogó elektrojával, tipikus OffBeat-hangzás a kilencvenes évekből, a Lo Rez Skyline, a Snake Charmer vagy az FX on a Human Subject kifejezetten a hideg art-cyberpunkot hozza, Andrea és Marly duóját Párizs kellős közepéből. A Navigator és az Automate után érkezik az új FT-anyag is egy idő után. (Imádkozzatok, hogy Meyer válaszoljon.)

The Daily Read. Richard Kadrey - Metrophage. Drogdealerek az alienek földiekkel kötöt alkujának nyomában. Speedeseknek és erőszakhullámokkal küszködő művészeknek tökéletes olvasmány, a fele Gibson-koppintás, amit nagyon hangsúlyozottan próbálnak nem érzékeltetni, ettől (is) bájos.

Fent pár percnyi anyag Veqtor barátom pénteki Strandstampos szerepléséből, Abletonba ágyazva, Voodoo People Pendulum-remixxel, egy perc tizenhatnál indult a gappelt szeretet. Összerakva azt, amit MSNen beszélünk, azzal, hogy a pult mögött mit csinál, elég hamar Stockholm lesz a Dose következő városa. (Akinek megtetszett, olvassa el az interjút vele a legutóbbi DOSEban.)


Chrysalis: október végén


Francia, rendőr főszereplő, klinikákba vezető nyomozás, holttestek és nem a Renaissance. A CPR és a MySpace kb. egyszerre dobja a hírt az október legvégén bemutatandó cyberpunk filmről, a CHRYSALISról. Hivatalos oldal és trailer itt.


ANGELSPIT: Budapesten

Igazából ott kezdődik a nap, amikor felhívom a NegativeArt nagybecsű ezmepusztítóját, hogyasszondja, "az ajkaiak 10%-ért cserébe nyomják meg a névjegy hátulját feketére, milyen ez már". Erre ő meg azt mondja (görcsösen szorongatod a bal kezedben az erectust, tudom), azt mondja, "A határon vagyok. Az Angelspit meg publikus."

angelspitlive.jpg

Pic by Solange Helbling

Öt éve volt ilyen húzása, akkor csak annyit mondott a telefonba (akkor még egy randa piros plasztiktelefonról - Batmaaan, dinnerdinnerdinnerdinner - hívtam fel egy sarokban gubbasztva egy randa házinövény alatt), "a Severe Illusion mellett a Sepiaék is átjönnek játszani, rajtuk nem törtek el úgy sörösüveget, mint a svédeken", ekkor jött az eufóriaroham meg ott, amikor Julesék a nyakamba omlottak a régi Süss Fel Nap közepén, az ilyen pillanatokért éri meg az LD50et üzemeltetni, mondtam én, amikor még nem a pénzen járt az eszem. (Most sem, sajnos.)

Szóval az elmúlt két év legnagyobb cyberpunk zenei húzása Pesten szaggat majd az LD50 hatodik születésnapi partyján, itt indul a történet. Két hét múlva ilyenkor, ha minden igaz, a Mitte valamelyik vietnami éttermében fogunk terpeszkedni a Zoog-DestroyX duóval és megváltjuk a világot, útinapló, fényképek, YouTube embedek érkeznek hamar.

angelspitlogou.jpgnail one more angel head to your door
pin another demon’s arm on to the wall
death and knowledge verses bliss and bland
which part of fuck off don’t you understand?


Aztán elhallgat.

fuck.jpgA rootkit harmincötfokban meghajol, köszön, aztán szisztematikusan végigharákolja a rendszeremet, kékhalál, kékhalál. Én harmincfokban meghajlok, köszönök és sztoikus nyugalommal nézem, hogy egy cikkírás, öt japán tévéműsor meg egy névjegykártyatervezés között hogyan füstöl el az összes jelszavam meg a négy éve gyűjtögetett zenei kontaktlistám soulseekről, ez persze csak 2 órával később tűnik fel, amikor felkerül a Nijikon Fetchi a képernyőre és elnevetem magam. Három másodpercig, utána már csak a hangtalan csuklás jön persze. Time to get Spartan strict. A pofon persze Hiroshima-erejű, a tanulság meg fájó és sok visszatúrást igényel. Ilyenkor jó, hogy vannak olyan dalok, amik nelson headlockba fogják az ember fejét és végighúzzák az egész napon. Alec Empire says: fuck you. ユンナ says: fuck you I'm happy anyways.


SISTER Q: csak üveg meg fém.

sisterq.jpg

A pair of predatory-looking Christian Scientists were edging toward a trio of young office techs who wore idealized holographic vaginas on their wrists, wet pink glittering under the harsh lighting. The techs licked their perfect lips nervously and eyed the Christian Scientists from beneath lowered metallic lids. The girls looked like tall, exotic grazing animals, swaying gracefully and unconsciously with the movement of the train, their high heels like polished hooves against the gray metal of the car's floor.Before they could stampede, take flight from the missionaries, the train reached Case's station.

sisterq2.jpgIlyen pillanat a Sister Q Working Girlje is, óvatos ajaknyalogatás egy teletömött metrón, az agyalapot barátian karcolja a két óra alvás és a hitogomiból (emberszenny, mondja a japán a tömegre, vonjon konklúziót, aki mer) áradó kristályos unalom, aztán jön egy részlet, amit félig lesütött szemekkel nézel és vigyorogsz magadban nagyon, az eseményhorizont felfénylik, mindennel, ami egy kortynyi koktél mögött két másodperc alatt megeshet egy metropolisz legmozgalmasabb kereszteződésében, indulhat a zonerun. Pedig, fiú, ez a kibaszott Gloria Estefan szégyentelen koppintása és nem sokkal több, mint egy két év után önmagától beomló lánybandára számolt pár oldalnyi könyvelés mellékterméke. Pedig meghallgatod-megnézed.


THE GENE GENERATION: Far away, so close.

genegen.jpgMár csak hármat kell aludni (ez az okkult mintákba kuporgatott ginzengtabletták, Go Fast!ek és kávébögrék nélkül két hetet tesz) és 白靈 szilikonmellei végre betöltik a falra gyorsszegecselt tartalékképernyőt. Az elmúlt egy év kisebb-nagyobb cyberpunk sikerei (Renaissance, Karas, Ergo Proxy) után csak őszintén remélhetem, hogy a THE GENE GENERATION gyorsan eléri a kultfilm-státuszt, van rá alapja.

A rendező Pearry Reginald Teo ugyanis (xangájából leszűrve) hithű módon követi a meszkalinon edzett hiperaktív tinédzserek kiskátéját (most éppen az Aleister Crowley által újradózerolt szabadkőműves-klón Ordo Templi Orientis konzumokkultista edzéseire kattant rá), gyökeret vert a VNV Nation meg a Combichrist segítségével az underground ipari körökben, a szereplőválasztás sokszínűsége meg magáért beszél. (A kétségbeejtően megalapozatlan prágai Dűne-sorozat óta nem tudom Alec Newmant komolyan venni, heh heh.) Pearry szerint a sound design második lépcsőjénél tartanak a munkálatok, most adják hozzá a jelenetekhez az extra hangokat, ill. módosítják azok térbeli elhelyezkédését. (Egy korábbi bejegyzés szerint a mellékszereplők kéket hugyoznak majd a sikátorban, ezt a Coca-C*la pár évvel ezelőtti limitált szériás kék ipari limonádéjával is megcsinálta bárki, itt Heptoid izgalomtól remegő beszámolójára gondolok, filter se kellett hozzá.)

Aknamunkázok a pesti bemutató sikeréért.


いちばん (expeditionary recon force)

expeditionary.jpg
今全部が始まります.
And so it begins.