The big bad Planet://Damage post for 2013


Let's recap.
Day One of 2k13, North London. Circle of friends, merriment. Cold. Working for a startup that's just like my old community site in Budapest, only that it's ran and paid for by coders who believe real content is cats and a community is not forged by giving it time to fertilize itself and let people loosen up enough. I rebel in the name of almost a decade of experience. This, obviously, gets me fired. (Good luck, North London startup!)

With a sudden and muchly unexpected turn of events, a move back to Budapest, a place I called home for a long period of time, with bike and all. Things suddently get moving. Living again in a freemason lodge. Still not a joke. Started working on a novel with a fellow Hungarian writer. Continuous progress bar movement until completion. Started working on my own novel, details to follow. English translation of my debut non-fiction book Damage Report is still underway. Also, a bit of an academic publication in a book about how the internet changes your thought patterns. (Porn, obviously.) Also, ended up in a list of the most creative 25 Hungarians. Upping the stakes, isn't it.
Last day of 2k13, Budapest. Circle of friends, merriment.

Thanks for making my life easier this year. Or harder. Or, as it often happened, both.
Better luck next year.


Camera 360







.youth code


Photo by Rick Rodney.

My all-out-all-in favourites this year. The most frantic newcomers in the 2k13 eargasm bunch, they're re-pushing the boundaries of EBM and re-staging the splatter - doing it very well indeed! I'm a complete sucker for Mentallo & The Fixer (most of the regular readers know this) and YC works in a similar vein but with more sweat and less psychedelia, forging 4-minute tracks instead of ten-minute long DMT epics. If you want anger, frustration and sheer tension ventillated in your stems (not just brain, any stem will do), they're for you. Their recent winter mixtape is a Hiroshima strength coffee bukkake in itself. Start your new year with buying all their shit. Seriously. (Here's the video that's love at first hearing.)



Photo by Holger Karas.

Attrition's been my love object since their Hidden Agenda LP in 2001, sensual dark electro (fetish electro, I might have said this a few times) at its best, completely fit for flogging. The new album (The Unraveller of Angels) is a worthy sequel to everything that's coming out of their Cave - and its teaser, the Narcissist EP brings you the track that I simply had to call THE BEST TRACK OF 2013. Dragged me back from hell multiple times. Depression, tooth ache, plane travels, you name it. This is a pick-me-up-cure-it-all baby.

.john costello

And via Martin I got to know the stuff of his Engram collaborator John Costello. Sinfully catchy retro synth-techno, a Numanesque touch here, an angry vocal distortion there. What's not to love?



Both Skinny Puppy and Front Line Assembly released an album this year (Weapon and Echogenetic, respectively) but I didn't find either of them particularly ear-gripping: surprisingly enough, the cEvin Key sideproject DOWNLOAD's ripe and succulent mindfuck entitled LingAM easily claims one of the thrones with its mixture of weird nineties electronica and mega funk glitch. None of the tracks miss a single beat. If you want some hardcore psychedelica, this is it.

.atom tm


That album easily pulled me through the worst half of the year with my face first. Lassigue Bendthaus is a household name for me and Uwe's project Atom TM came almost the closest to that sounds with this glaringly minimal glitch beat of an orgasm. (I completely do NOT get the Pete Townshend cover but apart from that, this is double decker music on long, long autumns and winters.)



Comaduster with his new album Hollow Worlds ended up on loads of 2013 best posts and that's with a good reason. Glitch, drum'n'bass, Tympanik-worthy electronica, great vocals, amazing production value. It's actually so good I stopped listening to it not to OD on it.

.juno reactor


Ben Watkins releases new album! Turns out he's back on track making supreme music! (Which we banged during forest biking, but that's a longer story.) Classic psy trance with organic tribal infusions, a bit of ethno on the side.

.phantom love


Photo via

Got Phantom Love's first EP for my birthday from a wonderful lady called Julie, she introduced me to Phantom Love who/that turned out to be a side project of Mushy. A few years ago I fell in love with Farah's track Law of Life and Phantom Love sounded a lot like it, so it was instant love on the first hearing. New EP's equally powrful, slowly pulsing, minimal sex electro. That whole EP is about nothing else, really. Fuck the Buddha Bar chillout lovemaking sessions. This is the soundtrack for anything carnal.


It's great to know that Neuroticfish is back - especially that I've been on their "final" gig at the Leipzig Wave-Gotik-Treffen: their four-track EP Limited Behaviour is just one track short of being the perfect party stomper accessory and their even newer track Silence is an even better proof that the new LP (hopefully in 2014?) will be the one new injection the scene needs. (Well, it will be another injection of 2004 but I'm not too much convinced by the way Combichrist, Funker Vogt and Suicide Commando is heading, so for me at least, that's a more favorable turn of events.)



Photo by Eliot Lee Hazel.

Easily the cheesist contender in this whole package of love, Chvrches came home with me from London as a part of the indie virus (together with the sadly disbanded The Good Natured and the amazing but supercommercial Charli XCX - whose first single Nuclear Seasons is still an amazing witch housey production) and frankly, I don't seem to mind. I'd love to see them turn broodier and more glitchy or splattery but that's probably not happening in this quantum shithole of a universe.



Not enough gothic this year (although The Cemetary Girls' Opus Vitae was still a must-have!), but the new Lycia LP entitled Quiet Moments is a jewel, dark, foreboding, catastrophe-inducing and loving it for every dark thunderclap.

.access to arasaka


Rob didn't leave us without any audio material this year, thank heavens! Although released on CRL instead of Tympanik, his weirdly Voltairean EP "écrasez l'infâme" lends you the same distant air of glitch electronica as his previous materials, maybe with a slightly less sense of urgency. If you don't know what I'm talking about, stream his wonderfully mind-awakening stuff on the Bandcamp link below.

.best radio: SUBCONRADIO

Listened to a lot of weird Skinny Puppy-related stuff through SubConRadio - not entirely surprising as it's maintained by Key and friends. Soundhound or Shazam doesn't even have a single axis with these tracks, so good luck upping your active track recognition skills. Even's weird space channel doesn't come close to the coolness of this stream.

.best desktop music app: SCROBLR.FM

Finally a scrobbler that includes Google Music, Bandcamp, Soundcloud and YouTube. Nuff said.

.best mobile music app: CAUSTIC 3

However much of a late-comer Caustic is to the 2013 party, it's easily the best music-making app on the Android platform, sending any and all DAWs and soft synths off the charts to the depths below. (Okay, SunVox still has a chance, but most of you won't have enough time to master its UI, if you do, why not use a desktop DAW?) Check the trailer below and decide for yourself. (And, oh, the PC version is completely free! Not that the Android version would put you into serious debt..)

.five series this year


And surprisingly, Ghost in the Shell: Arise is not among them.

2014 will bring you more content from me and that's a promise.
You ROCK the world this Old Year's Last Day.
See you soon.


DAMAGE REPORT: szindrómára stockholm


" Közmegegyezésre épülő hallucináció, melyet minden országban törvényes felhasználók milliárdjai tapasztalnak meg naponta, egészen a számtani alapfogalmakat tanuló gyermekekig… Az emberi világrendszer összes számítógépének tárolóiból származó adatok grafikus megjelenítése. Hihetetlen összetettség. Az elme nem-terébe nyújtózó fényvonalak, adatgalaxisok és adatcsillagzatok. Mint a távolodó városi fények…"
(William Gibson: Neurománc)


Eredetileg, tiszteletadásként is, csehtamásos-bereményis stílgyakban terítettem volna a kis- és nagy- elé, hogy mit tett velem az internet, f-moll, disz-moll, ezt tetted velem, irén, szomorú madár a dashboard tetején, hideg a kávé, benne olvadt koponyás cukorkanál, mint a kibaszott szerelmünk meg a daguerrotípia, irén, kétezerhétszáz olvasatlan levél, egyiktől sem könnyebb a bőrönd, sem a lélek november elsején, spamekből sajog a lelkem, arad-tizenhárom EBM a dashboard tetején, írd meg nekem, irén, kredencen pohár víz, milyen finom, tüttürűrü, tüttürűrü. Saccperre ilyen egy szocmédia (szocháló, szocház) előtt hajnaligragadó tinédzser, majd egyetemista, majd munkanélküli (javítsd, állásnélküli) estéje, lejtője, élete - színre, formára és szagra

meg az ártatlanság idő előtti nettóplusz elvesztése; amiről hallani sem akartam, azt még meg is mutatják, majd persze újra meg is nézem saját akaratból (ez a legrosszabb, hol az alufóliasisak), majd lájkolom, hogy el ne felejtsem továbbküldeni, persze napi harminc (háromszáz) ilyen után kafkai a közöny. A KÖZÖNY. Aztán ráfrissítek a dashre, a readerre, a glassra, az életemre. Megint.

az internet, mint a neon horizontot unottan bámuló, energiaitaltól és ingertúltengéstől fásult, felhőkarcoló szélén ülő koravén tinédzser popkulturális metaforája (és a szerző portréja), avagy miért perelném be az internetet, ha nem lenne Stockholm-szindrómám, ez egy új cím, én adtam ennek.

A [szindrómára stockholm] az Eötvös Kiadó 2013 decemberében megjelenő, Veszelszki Ágnes által szerkesztett A világhálóba keveredett ember című tanulmánykötetben jelenik meg. Jelent meg. Fog megjelenni. Idő sem létezik, miért küzdesz egyáltalán.

A szöveg a szerkesztő előzetes engedélyével szerepel itt - a kötetben szereplő változat némi stilisztikai változtatást tartalmazhat. Kávé sincs bennem, nem értem, miért küzdök egyáltalán.

A tanulmánykötet Facebook-oldala.
Könyvajánló, tartalomjegyzék.

A bálnacet szemében (Jónás Kézműves Sörház, Fővám tér 11-12), december 16-án, este hattól. Facebook event itt.

Ez volt a kötelező önreklám, megyünk tovább.
Ja amúgy gyertek könyvbemutatóra, dedikálok bármit bárkinek bárhova, bocs, ha becsúszik pár sigil.
Proj on.


"Az okos mindent tud, a még okosabb meg tudja, hogy hol kell keresni" - a hetente rendszerszerűen másnak tulajdonított mondás 2k13-ra jobban bevésődött a fiatal generációnak, mint a jaigensálsapka. Éppen tegnap veszítettem jelentős összeget a még névtelen, de az elmúlt hónapokban egyre gyakoribb antijátékon: az fizeti az asztaltársaság teljes fogyasztását, aki először veszi elő a zsebéből (vagy az asztal közepére feltornyozott kupacból) a telefonját, mi meg éppen nem tudtuk, ki festette a mellettünk ékeskedő festményt, de ott a szignó, keressünk rá a… snitt, kétségbeesetten keresem a főpincér szemét, színváltoztatom az íriszemet, hátha a kedvezmény... hát nem.

A gadget-kodependencia (a 24/7 online-kodependencia, a szinte kötelező érvényű örök standby, a párna mellől alig kiforduló első reggeli Gmail-, Facebook-, Twitter- és Instagram-check, a lutraalbum halász-vadász ösztönét meglovagoló Foursquare-t a maga gamificationjével már hadd ne említsem), az EU- és startup-pénznyelők éppen lefutott buzzwordje, a cloud, a blogegyszerűen indítható wikik egymásra tornyozódó rétegei a nagy néprétegek számára (elől) kidobták a lexikális tudást az ablakon és még utána is köptek egyet - az információbeszerzés és -feldolgozás (és mint olyan, a 21. század komplett szociális és üzleti élete) teljességét mostantól az energiaszektor tartja sakkban (a Snowden-botrány így is új felvonást hozott az information age végére, ha nem éppen annak végjátékát), legjobb esetben is dinamót hajthatunk, ha lemerül az elem annak bármelyik értelmében, akkor az internet addig nem él, amíg nem helyezzük át új platformra mind az információtárolást, mind annak fenntartását. Kíváncsian várom a véráramból táplálkozó iPhone, majd router koncepcióját, csak hogy az FMCG-szektor bevételéhez is hozzájárulhassak valamelyest.

A mandzsettagomb helyén virító exomemória kényelmetlenül kényelmes fogalmával majd az oktatásügy vívhat evolúciós küzdelmet. Nem mintha a barlangrajzoktól kezdve a nagykönyvtárakig nem beszélhetnénk ugyanúgy exomemóriákról, de a hozzáférési sebesség és adatsűrűség valahol elmossa az emberek agyában a tényt, hogy a legtöbbjére azért emlékezni sem ártana. Két generációval később kellemetlenebb és időszerűbb lesz ezt visszaolvasnunk. Amúgy.


Tegnap (igen, törzshely) hallottam egy viccet: hogyan ismerhetsz meg egy embert a legjobban? Úgy, hogy lemásolod. Túl gyorsan jöttünk rá, hogy ez igazából nem vicc.


Poszt-hidegháborús kémfilmekben megnyitott vízcsap mellett adják le az igazi titkokat: a poloskák ugyanis képtelenek kiszűrni a fehér zajként folyó csapvíz mögül az emberi hangot. (A barna mögül sem, munkahelyre ajánlom, persze a fizetésemelési ajánlatot se hallod meg, de hát valamit valamiért.) Pont ilyen a web is, na még egy linket, na még csak a harminc megnyitott tabot, a keleti parton most ébrednek fel és most posztolják ki a reggeli kávé mellett az új linkeket, akkor azt még megvárom. Ja hogy már hajnal van. Akkor már nem is alszok. Alszom. De ezt még meg kell néznem a neten, hogy hogy írják helyesen. Mi az hogy Grétsy, mi az hogy Chomsky, mitől komparatív nyelvészet, mi az hogy okkult lingvisztika, miért John Dee, biztos szabadkőművesek. A borgesi Aleph tökéletes paralízist kalapál az arcom közepébe, kapkodást vagy éppen túlzott, óráig is elnyúló előzetes mérlegelést, még utánanézek a flownak, ahogy zuhan a toronyház tetejéről.

Tabok számában, inboxban felgyűlt olvasatlanban (értsd, hasznosszennyes) kvantált fogalom az ADHD, amit hiába gyógyszerezne a DSM-IV-TR, diagnózisa öröktéves: nincs krónikus figyelemhiányosság a gyerekeknél, ők hardkódolva érkeznek ezzel, nálunk sincs, csak mindig van még valamit csinálni, így veszíti el a világ lassan az érdeklődést a szex iránt is (ilyen azért soha ne történjen meg), mindent láttunk már, mindent megcsináltunk, mindig van továbbhorgolni az extrémet kétszer is, a chan-gag-tumblr hármas biztos kézzel építi a wtflandet, epilepszia színű passportom lesz oda, ha olyan koncepciózus iratokat nyomtatnak majd nekem, mint amilyet a laibachista NSK adott.

Épp ezek miatt unalmas (annyira 2012, annyira huszadik századi, annyira OLD) minden, a Folyamat cerebrálisra vált és kiteljesedik a Weltschmerz igazi értelme: a test sosem képes meghaladni a szellem igényeit, legfeljebb majd akkor, amikor az internetszolgáltatók pincéiben nyitott megaillegál szexklubokban full body suitok, fétis- és orgiaszoftverek lesznek. (Jahogy vannak, valóságnak hívják és az is egy hagymahéj. Milyen meta.) Remekbeszabott konzumerista zárványpontok és zombibuborékok lettünk, no way out no way out no fucking way out, kivéve, ha kiírjuk magunkat a nagynarratívából, a britek már persze tesznek arról is, hogy ilyen ne történhessen meg, a pornó mellett az okkult is tiltott tartalomnak számít majd hamarosan a szolgáltatóknál, így múlik el a világ dicsősége mellett Blake, Yeats és Conan Doyle is.


"Csak olyan embernek vagyok hajlandó hinni, aki egy kilométeren belül él", mondja egy éppen Ázsiát járó barátom. A kábelmodem mellől magát szopadék göndörhajú modellnek kiadó párhónapos mexikói kölyökkutya ijesztő reality checkje ugyanolyan aktuális, mint 25 éve: fizikai, kézzelfogható, triplecheckelhető bizonyíték kell ahhoz, hogy valami tényleg igaz legyen, a kávé jó, a kávé rossz, a kenyér rákot okoz, mégsem, hadd maradjak meg az egészségtelen, de boldog halálnál inkább annak minden tudatlanságával felvértezve. A paranoia (vagy bullshit detector, BSD, hogy legyen még egy hitelességet sugárzó anagramma) örökre belém égett, józanparasztiésszel és médiatapasztalattal vegyesen - randira, állásinterjúra, újemberhez több körös háttércheck kell, magyar cikkhez külföldi forrást kell keresni, hogy hol a félrefordítás vagy a kihagyás, külföldi cikknél kulcsszavakat, hogy hol az ellenoldal, majd az egészet (mindent, bármit) urbanlegend- és hoax-szűrőkön, háziasszonyok pletykákkal megszórt hosszas telefonbeszélgetéssel is fogyaszthatják.

A hírcímek befektetőknek szánt kattintásgenerátorok, az investigative journalism bozóttűzön keresztüli menekülés (note: mindig is az volt), inkább hadd lássam, hogy mi történik a környékemen, abban jobban megbízom. Hinni persze kell valamiben, mindig kell valamiben és mindig kell valaminek, de én inkább meghallgatnék mindenkit és nem hinnék el senkinek semmit. Olykor, kávé nélkül magamnak sem. (Olykor, kávé nélkül remek reality show alapanyag lennék, a média a maya sokadik rétegét fekteti elém, én pedig egyre újabb és újabb christophernolani szintekre ébrednék fel a sokadik képzelt valóságban.)

A paranoia aztán az univerzum narratív gépezetében is megül, a darkwebből előkapart, izgalmasabbnál izgalmasabb és szubverzívnél is szubverzívebb cikkek felett ülök, hogy mindez igaz vagy szándékosan plántált, gondosan kicsiszolt hazugság, hogy a hozzám hasonlóakat megvezessék? A Question Everything globális, vicsorgó tépőfogas paranoiára bíztat minket a folyamatos társadalmi-gazdasági-politikai csatornázás és terelgetés miatt, így kezdett el az összes szubverzív barát kényszeresen sportolni és hobbizni harminc közelében és felette, így hal ki a láng, így múlunk ki mi is csendesen, hegymászó-biztonságikötések, DIY-csavartrükkök és házi receptek végtelen halmai között.


Aztán jött a fantomcsörgés és a fiktív értesítők bal zsebben haldokló érzete, a mai napig szeretném azt hinni, hogy a bal combom ágyékmagasságban külön tudatra ébredt és jelez, ha munkaemailem jött vagy bringázni hívnak, aztán persze lehet hogy csak öregszem, de örülnék, ha nem. Az ilyen internetérzék jó százaléka mintakövetés, akár rá is érezhetnék tudat alatt, hogy mikor jönnek leveleim, de a Zeitgeist új gondolkodást követel meg tőlünk, új sebességet, új reakcióidőt, új kommunikációt, új nyelvet, új érzékeink ugyan miért ne alakulhatnának ki, gondolja Stirlitz. Hannu Rajaniemi újvonalas scifije, a The Quantum Thief גְּבוּלוֹת névre hallgató fogalma pont ilyen: a gevulot egyszerre technológia, hatodik (vagy sokadik) érzék és privacy-alapú védőmechanizmus: ezzel lehet emlékezni, hozzáférni az exomemóriához (mint tudásbázishoz, mint kollektív tudatossághoz) vagy az egyes találkozók privacyjét és nyíltságát szabályozni. A mintakövetők, nemzetvédelmi adatelemzők és anomáliaként élő tinédzserek scifikben létező, szinesztéziáig menő adatérzékelése valóságért kiált.


Úgyhogy enyhén luddita blues, az internet nélkül egy évig nemcsak létezni, de élni is tudó Paul Millert irigylem, értékválság is volt, amikor félre kellett ütnöm a hírportálos ajánlatot, hogy meddig vagyok képes utánozni az internetnélküliség bódhiszattváját, semeddig, bringán is csak azért nem netezek, mert vagy erősebb a maslowi túlélőreflex, vagy megint bekanyarodtam a hattizenhetes rakpartos lány mögé. Sikerélményt akarok és két kardvágásból győztes ütközetet, az internetek meg egy pavlovi gombbal megadják nekem, az agyam jutalomközpontjai karácsonyfaként világítanak, ha van áram, főként, hogy alapvető emberi jog lett az elme áramvonalas, kandírozott mandarinzselé színű tápláléka, jó kis szimbiózis lett ez, irén, sildessapkás amerikai turista gonosz énem, csak zabál, csak zabál, nekem csak a kredencszéli víz jut, az is langyos már, az internet meg széttárja az ölét, túl sok neme van, mind világít.

[PDHU] ilyen lesz az új regény

Annyit rebesgettem már fű alatt, hogy na két regény lesz jövőre, hogy ideje lenne már elárulni is valamit legalább az egyikről.
Olyan lesz az egyik, mint ez a kép.



PS: Igen, untam, hogy nem blogolok már magyarul, úgyhogy!
Yeah. Expect more Hungarian posts. (English posts will keep you grounded here, though.)