Month: May 2011

zenét is írtam, egyétek (105 percnyi fasttracker)

Syskon (1997) by planetdamage

Mielőtt szavakban gondolkodtam volna, hangokban gondolkodtam. Napi hosszú órákat ülni egy gyakorlatilag Excel-tábla előtt, amit ha elég sokat fikszírozol, visszaadja a kilencvenes évek technokultúráját. Trackerekben zenét írni sosem volt szexi vagy eladható, még emlékszem a Király utcai kukára, amibe úgy dobtam bele életem utolsó demókazettáját, hogy előtte gondosan több métert kihúztam belőle, a fekete, füstölgő düh miatt a környező lakosok is udvariasan elkerültek, aztán Yonderboi egy házipécén összeeszkábált albumával kilőtte magát Nyugat-Európa felé, a producer meg, akinek a véleménye miatt (nyilván jó rákenni) átfordultam az írásba a zenélés miatt (nyilván páran hálát fognak adni az égnek emiatt), érezte, hogy a technológia mindazonáltal működik és az apja zsíros, füstölgő faszát, na akkor hagytam abba a zeneírást, a fenti szám volt az utolsó, amit egyáltalán.

Terminal Ward Victim (1999) by planetdamage

Ezt meg nyilván utána, amikor egy pillanatig még úgy éreztem, hogy lehetne iparit gyártani. Servohatred Módszer Simonnal néha ránézünk, hogy kéne rá vokált tenni, milyen szép lenne, aztán mindenki éli az életét tovább.

Lényeg a lényeg, felraktam a legjobbnak ítélt zenéimet SoundCloudra (goától raveig nyúlik a paletta, némi majdnemanalóg csattogással). 1995 meg 1999 között születtek, úgyhogy a legfiatalabb is iskolaköteles már, ilyenkor azért röhögök, főleg, hogy még mindig elkérik a személyimet mindenhol. Kíváncsi vagyok, mennyire tetszik nektek (ez nyilván azt jelenti, hogy kíváncsi vagyok, hányan fogtok lelkesedni meg lájkolni). Ha sokan, a végén még előveszem valamelyik zeneszerkesztőt és nekiállok megint hangokban gondolkodni. Nyilván inspiráció meg löket kell meg lehet, hogy két hétig tart a lelkesedés, merthogy egészen sok asdf meg lofasz nevű félprojekt terjeszkedik legalább három vinyó rootjában, de amilyen heteket élek, már azon se lepődnék meg, ha.

by damage