Archive for July, 2007
a buddha, a póló
Még van egy lerakatnyi pólónk. Ha vesztek belőle most (a szöveg rajta félig ember félig kód), akkor össze tudunk dobni belőle egy kismopedre, amivel a Kék Yuk előtt rituálisan a falnak tudunk rohanni és ezen stílszerű, gazolinnal megsegített robbanással szállunk ki a partyszervezői szcénából, ha nem, akkor a szemeiteket karcoljuk ki a bérelt lézerrel (de akkor nincs robbanás). Vagy megkerestek engem ezzel kapcsolatban, vagy el lehet menni az Egyetem téren lévő TicketPortal jegyirodában (1053 Budapest, Egyetem tér 5., 13-as csengő, az udvarban jobbra a földszinten, hétköznap 10-18 között.) Kösz.
No commentspásztoridill
IEMF, complication magnet. A magyar Jekyll és Hydeként feszítő Szabó-Obersovszky öntudatpáros személye már a sajtóhír első felröppenésekor garantálja a fellow szervezők szerint a biztos kamut, bukást és gyors pénzfelmarási lehetőséget, egy kicsivel továbblépve pedig az itthoni szcéna újabb elkaparását a külföldi booking és promoting ügynökségek felé, de ezt is lassan megszokjuk. Péntek este a meglepően szellős és depresszív dubstepet visszhangzó MokkaCukka után/helyett inkább a Farkashegyi repülőtér marad meg, picsányi kis bekötőutat keresünk fél óráig Budakeszi közepén PT-vel meg Sajtossal, aztán megtaláljuk, a konklúzió pedig ívfényként ragyog fel (bár az igazi malter majd csak a következő este jön), a legjobb bulik Budapesten általában a valahova kimegyünk, állunk, helyzetfelismerünk hármasban sülnek ki. Táblák, csillagos ég, sorompó, fényszórók, csendes kis péntek esti pásztoridill. Ötezer ember helyett érezzük jól magunkat három négyzetméteren (se), roppantul meghitt pillanatok.
Szombat este Ninthszülinap a K2-ben. A felismerések és a ráébredések ötpercenként követik egymást, megjelenik az a Cherry, aki amúgy Jáván tengeti mindennapjait, árnyjátékot tanul, a K2 főnök régi jóbarátja, még én adtam neki anno Neurománcot és vezettem be a demoscenerek közé túlérzékeny gimnazista mindennapjaim feszültebb időszakában, gyerekkel sem kifejezetten nyugodtabb, de legalább (megismerési sebességet számítva) én sem változtam sokat. (Ez aggasztó.) A görkoris divatbemutatóban a lányok bizonytalanul mozognak sokkeréken, nem futnak falra, nem szaltóznak, az Art Macabre klasszikus Beast of Bloodra komponált vámpírkoreográfiája pedig egyfajta paródia akarna lenni, komolynak túl laza, paródiának túl görcsös, a zene hallhatóan rosszul vágott és ezzel valószínűleg még jobban aláástam az eddig sem fényes ázsiómat a komplett gárda előtt, szevasztok. A goahuszárnak meg boldogabbat, bár ezt majd személyesen átadom neki a hangcsiholóval együtt.
shit on my dick or blood on my blade
Most olvasom újra Gibson Pattern Recognitionjét, harmadik fejezet, kihagyhatatlan így a cím, legalább rajtamaradtok az RSS-aggregátorokon egy kicsit hosszabb ideig. (Csöppet kevesebb, mint két hét a Spook Country megjelenéséig. Céghez rendeljük és imádkozunk, hogy a Sziget előtt pont megkapjuk még, legalább tudjunk egy jó száz oldalt magunkba tömni, mielőttt elindul az egy hét munka-galériakészítés-beszámolóírás-cikkezés-ebéd-interjúzás-party-kétóraalvás tortúrája, rögtön utána következő nap már a Hajón figyeljük a Digit All Love és az Esclin Syndo kombóját), aktív hónap lesz az augusztusból is.
the start of something bigger
or
far less dangerous
No Berlin until sundown.
Miután sikeresen kitöröltem a fent látható 2201 moderálatlan üzenetet a THE DOSE oldaláról, sikeresen bejelentettem, hogy a július végére kitűzött berlini szám nem jelenik meg július végén, de legalább lesz hozzá ingyenesen letölthető videóanyag. MoFoMaN (Teryal, Levente) sem tagja a berlini utazás óta az újságnak, az új, nemzetközi gárda most épül fel. Onnantól kezdve, hogy pénz nélkül, csak lelkesedésből és dedikációból csináljuk az újságot, megengedhetjük magunknak, hogy csússzunk, furcsa a királyi többes, főleg úgy, hogy most tényleg és igazán magamra maradtam tördelésben, grafikai layoutban, interjúkérdésekben és cikkírásban is, a videóanyag viszont izgalmas lesz. És még mindig nem hiszi el senki a PDFet látva, hogy nem kérek súlyos pénzeket egy ilyen magazinért. (Ami az én tervezői készségemet és pénzügyi alkalmatlanságomat húzza alá, ugye.) Talán nem titok, hogy lesz benne Noisex, Frightdoll és Alec Empire, a többi interjút még nem lövöm le.
Tervezzük már a következő külföldi utat (és itt már jogos a többesszám), akinek van jókarmaforgató képessége vagy imamalma otthon, ugyan tekergessen már egy párat rajta a kedvünkért.
No commentsECHOCHROME: Escher gone interactive
Harmadik sor, tinnitus.
Lekerekített szélű slimtokos TDK-kazettáról üzente azt először Bill Leeb, hogy lázadni csak kapucnis pólóban, hevederes nadrágban és legalább három, feketepiacról beszerzett implanttal lehet, én pedig ott helyben elhittem, amit a kávébarna Grundig magnó mondott, az utolsó taktusig. A ZYX Music egyre egyszerűsödő technoválogatásai, a csak hírből ismert World Wide Web és a rongyosra olvasott Neurománc után a cyberpunk a tizenhetedik ősz alatt végre testet öltött, olyat, amit időről időre kiszűrtünk a 120 Minutes interjúiból és a másolt VHS-ek videoklipjeiből, örök memento is lett a Gunhedből és a headsetes-pisztolyos gyárudvari jelenetből.
Tizenkét évvel később életemben harmadjára állok meg a PeCsában, körülöttem jó ötszázan, mellettem lázas rohamban fotóz és kiabál felváltva egy kopasz, szakállas, fehér inges srác, azt visítja a haverjának, hogy ez a cyberpunk, de ez tényleg az, tudod, cyber, punk, a színpadon ott. A vontatózsilipekbe szánt ambient, a Chatsubo hallásküszöbre tornázott bárzenéje, a végtelen tinédzserkori zonerunok ütemei - crossoverbe és electro-rockba forgatva nullázzák le a hallásomat a harmadik sorban, legközelebb megfogadom Karl tanácsát és tényleg beszerzek valami custom-made UV-szenzitív dugaszt. A lipcsei botrány óta több, mint óvatosan nyúlok a FLA anyagaihoz és a legtöbbjében sikerült csalódni is, talán csak a semmi újat mondó dalszövegektől ment el a kedvem vagy attól, hogy a Millennium óta rágyógyult egy hangzásvilágra a csapat és nem képesek feljönni onnan. Harmadik sor, tinnitus.
Van ez így.
(Setlist: Intro - Buried Alive - Vigilant - Liquid Separation - Bio-Mechanic - Maniacal - Internal Combustion - Millennium - Prophecy - Unleashed - Plasticity — Gun - Mindphaser)
2 commentsGASTRO RUN: Sunny Lounge
SUNNY LOUNGE
1035 Szentendrei út 36/A
www.sunnylounge.hu
A dekor minőségi, kulturáltan fülledt, barnában és narancsban fürdik a hely tőle, a plafonon szelíden ömlik el a vetített lilás-zöldes-pirosas hullám-imitáció, a plazmával szembeülni talán csak annyiból volt hiba, hogy huszadjára hibátlanul a retinámra égett a Túrós Brownie Szelet, többféle itallal próbáltam eddig kimosni, sikertelenül. A felszolgálással semmi hiba, meglepően gyors (ennél gyorsabb már csak a Wasabi kaitenzushija lehetne, amit azért technikailag is nehéz lenne überelni, max ha én ejteném el a vadlazacot a patakban ÉS nyersen enném meg helyben, de ebbe inkább ne itt), a koktélokat és a helyre jellemző shake-kombókat a következő alkalommal ejtjük el, a kávé bivaly.
Ha már a pán-ázsiai ízek helyett itt lyukadtunk ki, futunk egy kört a thai csirkelevessel és a wasabis burgonyapürével megfejelt háromborsos lazac-steakkel. Az ígért csípősség csak a végén dolgoztat meg, de akkor is csak enyhén - valójában mintha donburi-csirkével megszórt klasszikus rament kapnánk, a riasztóan vastag tészta helyett remekül átfőtt és ízekkel teljes rizstészta fogad, a hagyma nem csíp, a fűszerek a gyomor barátai, talán csak a lé kevés hozzá, de ez már csak kötekedés. A lazac jó választásnak ígérkezik, ezzel tesztelünk mostanában új éttermeket egyébkéntis, a főleg borsból álló (vagy főleg borsnak érződő) fűszerréteg kellemes háttérízt ad, a csúcs azonban a wasabival összekevert krumplipüré, ami inkább aromát ad - aki a kerítésharapó háromemberes könnyezős wasabiélményt kívánja, csalódni fog, aki csak az ízt, könyörögni fog a receptért.
Az étlap merészen választ be fogásokat számos ízvilágból, which means we’re in for a couple of more rides. Maximális megelégedettség.
2 comments
