Hat éve írtam egy könyvet (“könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. Enjoy.

“Every time I close my eyes
The noise around me amplifies”
(Assemblage 23 – Awake)

sdashfgjd
pfffzzzzt
Bedugult kora reggel, árkokat szánt az előző napi gyárilag szopogatott savanyúcukor ízű tempóital a nyelvem alá. Kommie69 teljes napra bannel egy szerencsétlen gyereket, aki Kornt merészelt keresni a zajzenék között, Roger Karmanik valószínűleg fordított kereszten belezné ki ezért. A kis pöcst. Pöcsöt. Azt hiszem. Ízes, kellemes, könnyed moduláris felépítésű a magyar nyelv, élvezet használni. Crackpipe hangosan sajnálkozik, hogy januártól negyedolyan halvány leszek, 220k down helyett örülök majd, ha megütöm az ötvenet, mint a jackpotot. Széttárom a kezem, a magyar azt se tudja, mi az a broadband, a T1-re azt hiszi, nukleáris rakéta vagy náci szuperfegyver. Az ADSL még csak-csak, annak is német hangzása van, a szomszédék Pistikéje viszont annyiszor üvölt este 10 után, hogy neki az kell, hogy akár vascsövön lekopogva is felfogja az emberfia két sör között. A szomszédéknek mindig Pistikéje van. Witheringet ellepte a horda, el bírom képzelni a szolgáltatóját, aki, ami, amely, naponta kirakja mindenki okulására az abszcisszára rágyógyult flatet, nesztekbazmeg, ez az ideális transzfer, csurig töltve a vonal, sok shareware van rajta. Hatvanon felül a queue, amit csak quenak hívunk, ez röviden azt jelenti, megszoptad. Megszoptad, kínai vagy, avagy japán, de várnod kell, begömbölyödhetsz a sarokba, mint egy plasztik zen-pók, aztán várhatsz, hátha

De-plugged karaoke Assemblage 23-ra, ez sem izgat fel, ahogy más sem, státuszt váltunk megfáradt kora reggelre, máskor ilyenkor kelek portugál népdalokra, amit csípőből ellensúlyozok (kell) Christian Death remixekkel, a mellembe van tetoválva Krisztus kora, nem tudok itthon lenni egy golyóálló mellény nélkül. Olcsó íze van a paranoiának, ahogy rácsókolok a szájára, black lipstick, ahogy az orvos javallja. Black Deatht szívsz? Persze, válasz nem jön. I’m using my fingers instead of words. Néha sajnálom azokat, akik ping timeouttal esnek ki a vérbe, lengyel volt, aki mondta, ha nem pingelhetem le, nem létezik. Elszállt velük az idő. Is.

A ping, az aztán egy absztrakt valami. Leköpi az egyik gép a másikat, az visszaköp, beledermednek az állóháborúba, ütésváltás egy kung-fu edzésen. Semmi több. Lepingelni valakit IRL, az kihívás. Leköpni? Fasz se akarja, hogy eltörjék az ember állkapcsát. Beszélni hozzá? Hosszú. Ránézni? Langyos, langyos. Ha ott a bookmarkban az URL, akkor hiába akarja valaki kiszúrni a szemem egy 404-gyel, attól még volt egyszer. Lehetett. Lehet, hogy nincs hálón. Vagy a site maga egy 404 oldal. Ha ez igaz, többszázezer site webmastere próbálkozik ugyanazzal a szánalmas kis ötlettel. Nesze neked, szinkronicitás.

Lolita22 hexaff0000ban sikoltozik nekem, hogy ha kúrni akarok, fényképes randevújelölteket akarok keresni, netán kúrni akarok, akkor látogassam meg a siteját, ahol minden, de minden (a nővéred fürdőszobában készített magáról fotókat, kínai nacionalista amatőrpornó-oldalakon végzi az összes botnetről szedett fotó, kövér párttagok kobráznak rájuk) megtalálható. Banneljük, ezúttal több időre. Ez is ausztrál. Tele a banlistünk ausztrálokkal. Amikor M még élt, mesélte, azért költözött haza fél év után onnan, mert a pasik térdzoknijától idegrángást kapott. Hashmark térdzokni, az örök takeover-land.

Vagyok, vok. Tudom, tom. Laksz, lax. Hogy, h. Elvégre a magyart is lehet facsarni, csak távolról sem olyan elegánsan, mint az angolt. Persze, ki mire érez rá. Withering semmire, nála a flat az alap. Hülyére röhögöm magam, amikor eszembe jut, hogy Erichte, a nagy műgonddal egyénietlenített Ancient nagy műgonddal egyénietlenített énekesnője úgy hívta a monitort, hogy the crimson glass, nekem meg kellett másfél hét, amíg leesett, hogy miről beszél a lány. (Bíborüveg, első hallásra 18 év, barna hosszú haj, távolba mélyedő tekintet, Gyűrűk Ura, bárdokról meg messzi erdőkről kéne susogni neki, miközben szárazra dugják, fazonraigazításról vagy életében nem hallott, vagy ő terjeszti a kerületben az új módit. Veszélyes nick ez. Biboruveg. Gevurobib. Böses, junges fleisch. Egyre sátánibb.) Lánynak tűnt, legalábbis, mert szoknyát hordott, bár ebben a szcénában lehet, hogy a falusi kovácsoké a szoknyaszerep, jobb esetben ő az Alpha Femme (ejtsd, Prime Bitch) én meg megszakadhatok a prototípusaimmal. Félig norvég volt, most valami darkwave csapatban énekel, avarban fényképezteti magát meg sírokra fekszik fel, aztán le.

A construction siteon túl fagy van, zimankó meg hó. (Common gyűjtőnév, lófasz.) Nem tudok anélkül ránézni a placere, hogy azt ne mondjam, mekkora ipari bulit lehetne itt tartani, ez valószínűleg olyan betegség lehet, mint ami a ravereknek van, meglátják az ábécét és habzani kezd a szájuk, számukra minden egyes betűnek külön misztikus, obszkúr jelentése van, meglátnak egy budit egy szertetalajvizezett telken és már mélynyomókra gondolnak. Pár éve még mi is ilyenek voltunk.
Milyen lenne a világ copypaste nélkül?