Három órának tűnik az ATR zajba, dühbe, tesztoszteronba és újrakilencvenes anarkipunkba tekert koncertje a Trafóban, @razZ0r orra vérben úszik, a Speednél valami elpattan, ahogy @_moire végtelen felületek között pattogó pisztolygolyóvá változik, a Revolution Actionnél a moshpit megnyúlik kétszer olyan hosszúra, crowdsurfing van meg amúgy teltház, vetkőzünk és félszemmel Nic Endo rackszekrényét, bár ez félreérthető, de majd mindenki magának. Még nem tudom pontosan visszaelemezni a színpadi dinamikát, jobb-e három emberrel ugyanazt visszaadni, mint amit néggyel és milyen rejtett kulturális (vagy szexuális vagy szexuálkulturális) változásokat okoz egy lány hiánya az eredetileg 2F2M felállásban, mindenesetre Nic Endo hangja szinte frekvenciapontosra követi azt, amit Hanin Elias követett el és a felvételen talán még látszik is az a fejoldalrakapós signature move, ami kicsit easter egg, ugyanakkor öt méterrel közelebb hozza a csapatot a megszokotthoz, CX Kidtronik meg a lelkes outsider, akit nem vettek még be igazán, de majd egyszer csak felnövi magát a szerephez meg Carl Crack utódjának lenni amúgysem kis feladat. Húsba gyolcsolt bontóvas az Atari Teenage Riot, akik tízmásodperces blokkokban emelnek át a digital hardcore fülsüketítő erejéhez junglet, reggaet, a dubstep hiányát viszont hosszabb (másfél percben a világot is el lehet pusztítani egy igével) hardtechnoval orvosolják, annál több pedig már csak tisztító erejű zajzuhanyból érkezhet, amitőltöbb napja nem hallok tökéletesen, a Revolution Actiont bevezető anti-gov beszédnél meg felnevetünk, beköszöntött a boldog atemporalitás aszinkron időszaka, újra boldog nineties, még elkapom, ahogy @honeymooncroon magyaráz a zajról valamint, közben motollában jár a környéken a fuckyeahkru (áldjuk a @d0raa @toyclouds @voodoo_violet @hikarieszter négyest, de valaki ellopta tőlük aznap este a képkészítés különleges képességét, könnycsepp), mi meg tele kézzel kívánjuk, hogy nagyszínpadra az egészet, lőn este, lőn reggel, második nap.