the damage report 004: nejlonharisnyás-asszony-szaga volt a jövőnek, el is múlt
Egyes gazdasági elemzők az új ázsiai kistigrist olyan nemzet kloákájából várják, akik egészen addig nem voltak hajlandóak kilépni az űrbe, amíg nem tudták legyártani a zérógében is harapható erjesztett, csípős káposztát. Ami felmelegítve, előre szólok, olyan ízű és illatú, mint egy régóta hanyagolt jómellű negyvenes felsővezető asszony. Nejlonharisnyában. Dél-Koreáról beszélünk, egyértelműen: parkolókamerás KIA, Wonderful Days, kimcsifagylalt, tévében közvetített Starcraft-meccsek, Seo Taiji, örökwifi meg az Oldboy, ebből pár Red Bull után már össze is rakhattuk, miért a szöuli popkulturális holdudvar az új Tokió. Rövid válasz: mert kellően messze van.
A májusi Mondóban megjelent cikkem arról, hogy savat köpök Korea teljességéről, nem alszok, de sikeresen kitiltatom magam onnan, hogy soha ne láthassak embereket, akik a kimcsinek külön hűtőt vesznek és zergekre kapcsolnak át, ha túlságosan sokáig tartják az ujjukat a távkapcsolón. Style over substance meg vicces kulcsszavak, szevasztok.
