A D4m4g3 blogja legalább két ok miatt kilóg a listából. Félig angol, félig videó, a maradék meg magyarul van. Japán és távol-keleti vizuális kultúráról ír, nem törődik bele, hogy a cyberpunk túl van a legjobb napjain (mondjuk ezen én sem tudok felülemelkedni), és borzasztóan csípős dolgokról ír olyan lelkesedéssel, hogy az embernek kedve támad napalmot inni felmosóvödörből. (Kelt, SFportal.hu)

Dehogynem tudok felülemelkedni. Játsszunk egyet, adjunk nevet a jelenünknek megint. A retinákra égő hi-tech-low-life cyberpunk a jackdugókkal meg a loákkal már hálószoba faláról vakolattal együtt hámló tiniposzter, a cyberteret már túlideologizáltuk, a cyberspace 3d rácshálójából 2001-ben iskolázott le mindenkit a Rez, a szintetikus drogok, a hi tech low life, a mindent alternatív módon, a hogyan legyünk urban surviver fiúk, hologramdíszes ruhák, utcasarkon állvakínaizás, corporate különhálók, sőt, a misztikum és a technológia katonai fúziója: minden megvalósult. Amíg ezt a mondatot leírtam, körülbelül huszonöt különböző üzenetet kaptam a képernyő különböző pontjaira, féltő gondoskodással őrzöm kordában tartott, előnyökre szabott ADHD-met.

A jelenünkről írok, mert a jelen a legjobb jövő, amit megkaphatunk.