Kösz mindenkinek, aki drukkolt, szorított és/vagy érdeklődött. Az elmúlt egy hét számos konklúziója közül az egyik hangsúlyos, never speedgrind Japanese. Három tankönyvből, jegyzetből, tesztből és megoldókulcsból sikerült közel öt nap alatt behozni egy hónapnyi nemtanulást, a négyes szinttel nem is lett volna baj, nyilván a hármasra adtam be a jelentkezést. A vizsga egy órával később kezdődött a kelleténél (és ténylegbazmeg, report-in at test center at 10:30 volt a lap tetején), a teremben négy vizsgáztató grasszál fel-alá folyamatosan (a fehéringes japán lány szomorúan néz maga elé és támasztja a fejével a táblát három órán át, one down, three more to go), az asztalon nem lehet semmi a kizárólag HB-s (2B-vel írtam, lázadokbasszátokmeg) ceruzán meg az azonosítópapírokon kívül, nem lehet enni, nem lehet inni, nem lehet beszélgetni, nem lehet félrenézni, a pandát se teheted ki az asztalra, a mobilt ne halkítsd le, hanem kapcsold ki, egyébként a sweeperrel bemérjük vizsga közben, és ha hazudtál, megölünk. Almost. Az MLC anyagairól meg csak annyit, hogy jó úgy érezni egy pár napig, hogy a kezedben a komplett megoldókulcs, aztán megkapod a kandzsikat, te meg meredsz, hogy nyilván a megtanulandó háromszázból tudsz kettőötvenet, na ez a többi, ott a lapodon, ez ott a maradék. A vizsgázók szocio- és pszichológiai elemzését hadd ne. Így is azért írok most, hogy ne rosszabbat csináljak. Eredmény: március.