Kickstart az una tama don környékén. Két órára rá meg a precíziós jazzdobos Jojo Mayer koncertjén talál minket az este Teryallal, a hazai support Loop Doctorsért már megéri, mondogatjuk, a felriglizett négy képernyőre vetített videokollázs elég hatásosan helyez át minden hangot téren és időn keresztül valami teljesen más konstrukcióba, a vigyorgást csak addig hagyjuk abba, amíg nem teszünk pár kört az A38on (megfáradt kékharisnyák, zeneértő szemüvegesek és ködös szem, hangosan kiabáló és/vagy kubai szivarral táncoló fejek jól kiszámítható tömege, hogy a pókinváziót ne is említsem.) A Nerve (Jojo Mayer, Tacuya Nakamura, John Davis Janek Gwizdala, Roli Mosimann) contemporary freestyle-ja aztán egybemossa a pszichedéliát, a hetvenes évek ürességét, a törtritmus-kultúra feszültségét meg a bamba mosolyokat eredményező session jamet, két számig van csak időnk, de amit eddig is láttunk a YouTube-feedeken, az írd és mondd lófasz ahhoz képest, amit ezek a zenészek képesek nyújtani. Nerve CD-vel távozunk, a Loop Doctorsra nem futotta (hacsak lett volna egy ATM a hajó gyomrában, pfrzt!). A fényképek sorra félresülnek (a quickshotgép tényleg csak quickshotra jó és semmi másra), viszont a videó meglepően jól szól és azt a szándékosan torz és erőszakos dinamikát sem adja vissza, ami olykor még menekülésre is késztette a közönséget (egészen a színpad mértani közepéig). Kettő harmincötnél apró szerelési brilliansz, ami önkéntelen kiabálást okoz az első sorokban, ezt a videot pedig egészen egyszerűen csak ajánlani tudom összes zenész ismerősömnek és kontaktomnak. Lehetőleg így. (Tommy, thank you.)

UPDATE: Bass player Janek Gwizdala had kindly reminded me that it was him playing on the stage that night and not John Davis, quickly changed the names here and in the YouTube tags. Check his website here, by the way, it rocks!) – June 27, 2007