Pont tíz éve, Kassai kollégával a Vörös Yukban aka Siketek Sportcsarnokában, Diabloból rippelt hangmintákból, cafrangokká szakadozott lábdobokból, széteffektezett goafutamokból meg tisztító erejű zajfüggönyből gyártunk valamit, az eseményhorizont alatt, még nem értjük, mit csinálunk, de azt tudjuk, hogy a hang üzenet és ki kell jönnie és adnunk kell, a háttérben táncolnak páran, az előtérben Interzóna Bank Tomi bólogat elismerően, a monitorok nagyok, mi meg kicsik vagyunk, tíz éve meg netlabelt csinálunk, zenélünk mindennel, amihez hozzá tudunk nyúlni, aztán jön valaki, aki azt mondja, hogy ha nem akarsz többmilliót befektetni a bizniszbe, ne akarj zenész lenni, a demó darabokratörve végzi a Király utcai KFC melletti kukában, azóta nem fejezem ki magam zenével, pedig a Rebirth meg a Renoise meg a Fruity Loops meg a többiek egészen egyértelműen teszik szét a lábukat, hogy már, egy darabig gondolkodom még, hogy megosszam-e veletek a régi zenéket meg videókat, egyszer még tettem egy fogadalmat, hogy amíg legalább egy albumot nem hozok ki, nem hullok ki, sokáig szívhatom a világ ütőeréből azt, ami éppen folyik benne, pedig jó élmény volt, ilyenkor ismered meg magad a pult mögött igazán, @honeymooncroon meg elmélyülten lapozgat a passok között, aztán felmutatja azt ott fent és azt mondja, pont tíz éve. Bernáth/y szerint olyan zene voltunk, amivel a gyárakban a mélynyomókat tesztelték, hogy gyorsan tönkremennek-e. Ezt akkor és ott bóknak vettük, nincs ez ma sem másképp.