A hólyagod annyira elnehezedett tizenkét órányi formagyakorlatozás után, hogy saját neve és IP-címe is van már, te meg csak annyit veszel észre az egészből, hogy jobban be kell hajolni a térdsöprés előtt, na ez a flow, a pozitív pszichológia legnagyobb vívmánya. Hiába motollázik vele a magyar öntudatban a fogalmat elhíresítő Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a legtöbben itthon büszkén letorkoztak ötszáz évnyi tanult tehetetlenséget és nem értik, hogy miért lehet belefeledkezni boldogan abba, amit csinálunk, a párizsi fiatalok inkább izzadtak egy kicsit, eltörtek párszor kart meg lábat, aztán elindították világkörüli útjára a parkourt.

Hamarosan az újságárusoknál a júniusi Mondo magazin, aminek a címéből hiába dől az orális fixáció, igazából a parkourról szól, arról a sportról, amivel három másodperc alatt le tudsz jönni az Árkád tetejéről úgy, hogy közben virágot veszel és öltözködsz is, a jobbak ilyenkor meghódítják a lányok szívét (vagy stílszerűen rögtön az IMAX 3D terembe szaltózták be magukat a légbefúvókon keresztül), a rosszabbaknak meg egy hónap fekvő- és tizenegy hónapnyi járógipsz MEG a sztori, hogy megpróbálták. Július elsejétől olvasható a blogon, de vegyétek meg, mert amúgy egészen serere.