A magyar SF-et – ugyanúgy, ahogy a teljes magyar irodalmat – mindig egy különös kettősség jellemezte. Egyszerre volt elmaradva a Nyugati „trendektől”, és mindeközben mégis tűntek fel olyan írások, melyek megállták a helyüket a külföldi művekkel szemben, sőt, előfordult, hogy bizonyos aspektusukban túl is léptek rajtuk. (…) Az információs társadalom, a számítógépek, a globálissá váló világ, a Távol-Kelet dominanciája – akár technikai, akár kulturális téren – csak a kommunista rendszer fölbomlása után valósulhatott meg, amikor szabadon áramolhatott – kezdetben még kontrollálatlanul – az információ. Ugyan már a nyolcvanas években is jelentek meg elvétve cyberpunk felé tendáló írások – pl. Gáspár András novellái a Galaktikában –, igazán a kilencvenes évekig kellett várni a „klasszikus” magyar cyberpunkra.

Via Csordás Attila/Galaktika érkezik az új tipp arról, hogy a spektrum másik oldaláról hogyan tekintik át a magyar CP-t, szigorúan irodalmi oldalról, Gáspár Andrástól László Zoltánon keresztül Csepregi Tamásig. A fictionkulton most úgyis a CP a kiemelt téma, fűrészporízűen, de gerincesen átrágják magukat Gibsontól Ruckerig, az Appleseedet következetesen Applesheadnek írják, ahol már vérzik a szemem, de több is veszett már, úgyhogy tovább, Csepregi Tamás-interjú, még egy SF meetupos videón gyorsajánlóként is megjelenik az új nagy reménység, a szerzővel készített interjút elolvasom kétszer, az éjjelnappaliban kezembe gyűrt blokk is izgalmasabb annál, amit a potenciális olvasó elé (elém) tár, a könyvet már meg sem merem venni, abban mi lehet, de hogy is kell ezt iskolásan, nyálgőzös-diplomatikusan lezárni? a kezdőknek és a témával ismerkedőknek viszont hasznos információk tömkelelegével szolgálhat, itt megint megindult a vér a szememből, kénytelen vagyok visszavonulót fújni. Itt a link, harapd.