Árnyvilág. Spook Country. Árnyilág. Összehúzott szemekkel nézni a könyveket egymás mellett, visszaemlékezni az esti beszélgetésekre Ajkay Armitage Örkénnyel, aki végtelen mennyiségű tippet dobott fel, mielőtt maradt volna ennél a címnél, én meg annál a meggyőződésnél, hogy vagy angolból vagyok túl jó, vagy magyarból vagyok túl gyenge, de az egyik legalább. A lényeg, magyarul is kapható az új Gibson, amit elolvasok, mert Örkény jól fordít, bármennyire is mondja a posztmodernben fuldokló Bán Zsófia, hogy pontatlan és amatőr (két percet túlélést tippelek neki egy középkategóriás Sprawlban, aztán már vagy jó tizenöt csecse szervtankban folytatná az utat Mianmar és Bukarest felé), a Galaktika szerkesztőség tagjai közül pedig aki amellett kardoskodik, hogy a cyberpunkot kiberpunknak kell fordítani (lásd 2008 február, Bruce “A cyberpunk Milli Vanillije vagyok” Bethke Cyberpunk című novellája sem úszta meg), azt rozsdás faszlánc szögezze pontonhídra.

Amúgy Gibson köszöni, jól van, az új könyve Zero History munkacím alatt fut, az Árnyvilágot pedig a Galaktikaboltból, ha már. (Van Árnyvilág blog is, tizenöt éve nem láttam olyan őszinte underconstructiont, mint ott, majd töröljük ki ezt a bejegyzést.)

Hollis Henry, az egykori Curfew rockbanda újságíróvá avanzsált ex-énekesnője munkalehetőséget kap egy indulás előtt álló, trendinek ígérkező életmódmagazintól. Első feladata Los Angelesbe szólítja, ahol a virtuális valóságot és a műholdas helymeghatározó technikát ötvöző, újfajta képzőművészetről kell anyagot gyűjtenie. Hollis azonban hamarosan egy sokkal veszedelmesebb történet kellős közepén találja magát.
Eközben az Államok másik felén, Manhattan mélyén Tito, egy patinás kínai–kubai bűnözőklán csempészetben, városi akadályfutásban és a misztikus afro-karibi santeríakultuszban egyaránt jártas, fiatal tagja családi utasításra iPodokat kézbesít egy titokzatos öregembernek. A furcsa megbízás azonban nem csak benne kelt megválaszolatlan kérdéseket. Tevékenysége és főként kapcsolatai nyomát egy ködös szervezet jól kiképzett ügynöke követi, az igazi célpont azonban valószínűleg nem Tito, hanem valaki más…
A világ szállítmányozási útvonalain ezalatt hol felbukkan, hol eltűnik egy teherkonténer, sehol nem állapodva meg elegendő ideig ahhoz, hogy valaki rátehesse a kezét..