Szívem szerint nem az utolsó napi rohanásban írnám meg, de annyira beharangoztam már nektek, hogy nem hagyhatom már ezt sem 2009re – mik voltak a legjobb appok az iPhone 3Gre? Az alapszabály nyilván üt, ami tényleg jó, azért fizetni kell, a free appokkal sosem fogunk annyira megelégedni. Amúgy nem, nem bántam meg, hiába nincs copypaste meg MMS, de jobb kézzel shotgunt tartok a zombiostromolt bunkerajtó felé, a ballal a melegítőberendezést működtetem, a bal- és jobb herével működtetett pumpával pedig sikerül minden harmadik karaktert pontosan leütni, vicsorra backspace. So there.

1. BLOOM
Brian Eno ambient-isten fémjelzi a generatív csodazenegyártás csodakódját (egy kávé volt csak eddig, a jobb kezem figyeljétek)  – kilenc különböző hangnemben tudunk loopokat kopogni a képernyőn, az interface minimális, átlátható, sallangmentes, szórakoztató – és nincs olyan ember, akinek eddig ne tetszett volna, pedig soknak mutattam. (Várom, hogy mikor jön a hőbörgő, mellét verő kivétel. Heh.) Ha nem akarunk mi Music for Airportson pötyögni (van nyugtató szőnyegháttér), akkor van self-running demó is. Totális-tökéletes találat.

2. RJDJ
Az RJDJ-ről már korábban is írtam, akkor még azt képzeltem, hogy emiatt fogok egy 3G-s peblt beszerezni, most visszanézve okos ötletnek tűnt ezt mondani. Az app ugyanis a környezetből nyert hangokból generálja a hangképet a headset felé, a teljes verzióban hat különböző program van: a Gridwalker eszetlenül jó soundtracket ad a városi zonerunokhoz, az Echelon maga az életrekelt LSD, a WorldQuantizer pedig azoknak jó, akik vagy építkezésen élnek vagy ilyenek közelében ébrednek fel. Karácsonyi vásárlást ne csináljatok Gridwalkerre, átmossa az agyatokat. Öt percig álltam egy palacknyi mosogatószer előtt. (rjdj.me)

UPDATE 1: Ebben a pillanatban töltöm le az új RJDJ Shake-t, ami a mozgásérzékelőből kinyert jelekből rakja össze a zenét, az Echelon-t tartalmazó egyszeri próbaverzió mellett pedig van egy komplett RJDJ Album is.

3. I LOVE KATAMARI
Bevallom, akkor vettem meg a telefont, amikor kiderült, hogy a Keita Takahashi által megálmodott Katamari Damacy kultuszjátékot átportolták, ki is adtak hozzá egy javítópatchet gyorsan, úgyhogy most már normális sebességgel tudunk szaladni az asztalon az egyre nagyobb tömegvonzással bíró labdával, felhengergetjük rá a morzsákat, gemkapcsokat, tűket, ceruzákat, szusikat, papírokat, üvegeket, virágágyást, macskát, ételesdobozokat, iskolásfiút, játszótéri korlátot, fákat, kocsikat… you name it. Mindez őrjítő, hipnotikus, seventies monokróm vastagkeretes szemüveges tánczenével, Yu Miyake shibuya-kei fortissimo bombáját hogy szaggassa meg a mongollepra, nem szakad ki a fülből soha már.

4. NEWTONICA
Kezdődött a Newtonica Playerrel, ami úgy adagol le nekünk egy tökéletes 90s japán minimáltechnót a la Rez, hogy egy starfielddel borított gömböt kell forgatnunk a képernyőn, ehhez jön még a Newtonica 1, amiben ugyanezt a két színnel négy mezőre osztott gömböt kell forgatnunk és a mezőkkel az egyező színű berepülő kockákat kell elkapnunk, ezek után pedig megjelent a Newtonica 2, ami az előzőktől eltérően az első rész sisakos kacsáját kell az űrben mandinerből elpattintanunk különféle akadályokon a végpontokig. Nineties revival for life! (newtonica.net)

5. RADIUS
És nem sokkal marad le a Newtonica mögött az első részhez nagyon is hasonló Radius, amelyben egy gömbfelületen kell megkeresni a támadó gócpontokat és leütni őket, többféle ellenfél van, slick menürendszer és borzasztóan addiktív.  

6. RADIO FLARE
A Newtonica-hangulat hozta fel a vágyat, hogy ugye akad valahol Rez-hasonmás is, a válasz meg jó zen scenario módjára is-is, hasonló (nineties minimal techno) lepusztult, mérhetetlenül sima hangzású soundtrackre szinkronizálva tudjuk letisztítani az ellenséget, de sehol nincs még 3D wireframe, pszeudomisztikum és világrengető contributorok. Van viszont achievement list és kifejezetten progresszívnek tartjuk. Ezt is. 

7. GALCON
Indiegamer körökben jól ismert a Galcon makarenkói büntetőpálcája, az iPhone-os verzió pedig gyors, feszült, stratégia helyett inkább fejbenszámolós akciót varázsolt a galaxisfoglaló űrhajóküldözgető játékból. A free verzió tökéletesen elég a négyeshatoson, trust me. (galcon.com)

8. GUITAR ROCK TOUR
A frankfurti sarokbanbongázás és a különféle DDR-klónok után (ott DDR-eztem emberek előtt életemben először, itt adok az égieknek hálát, hogy annyira nem is égtem be, mint ahogy gondoltam volna) éreztem, hogy a ritmusjátékokkal nem vagyok annyira rosszban, a Guitar Hero-t nem kell nagyon magyarázni egy olvasómnak sem és seriously, van ilyen. Aki nem két ujjal akarja tolni, annak elég lehet a Tap Tap Revenge is, az ingyenes, leszámítva a Nine Inch Nails verziót. 

9. ROLANDO
Nem kellene ezt sem kihagynom, bár annyira sokat nem szórakoztam vele – a produkciós minősége viszont annyira magas, hogy nem lehet mellette elmenni és igazából nem is a kilencedik helyre kéne rakni, jobbat érdemelne (csak az eltöltött idő mértéke is beleszámít a rangsorba) – aki ismeri a Lemmingset, az örülhet, ugyanezt kaphatja meg, most éppen guruló gömbökkel. Rajzfilmgrafika, logikai feladatok különféle feladatokat ellátó gömbökkel, az ötlet igazából zseniális, az interface is könnyen átlátható, talán csak azért nem tetszett annyira, mert a matyódalimisteroizo kombináció annyira nem hatott meg. Pedig!

10. LOOPY
Ha megtanulok végre rendesen időzíteni, akkor ez lesz a legjobb beatbox-tanító app a világon – mikrofonnal rögzíthetünk egymás mellé hat különféle loopot, nyilván nem hangszeres, hanem szájas verziót próbál ki mindenki először. Nem jövök zavarba a zeneíró szoftoktól, de felszerelhetnék a Loopyt pár featurerel, amitől könnyebb lesz szinkronizálni a trackeket egymás mellé meg a beszámolások is hiányoznak. Amúgy tökéletes, slick és Beardyman is in the house. (loopyapp.com)