So zis is ze new edition of le weekend zen! Momotaro Ramen. Ahol a rock katonái esznek (Frenreisz Károly gigantikus adag takeaway mellett), az nem lehet rossz hely, komolyra fordítva a szót: klasszikus ramen-ya, udvarias, precíz és gyors kiszolgálással, a vendégek fele ázsiai, a száznapos tojás szójaszószban is verhetetlen, a városban számos helyen el tudnék képzelni ilyen töltödőpontokat. Fejenként 1-2kból bőven megvan az emberlánya. Térkép és fénykép itt, szerintük kínai étterem, nekem meg igazából mindegy, de Momotaro Udon van amúgy a cégéren. (És mostantól törzshely.)

Le grin! Ez itt TLVLP “Love Cushion White Sugar” Pierre, aki öt perccel később azon mormog, hogy szemgolyókat nem kapott az udonjába. Ugyanolyan harcos szararimann, mint mi (les quatres!), csak ő főz is, saját elmondása szerint még nem modellkedett. Ebből nem csiholtunk történeteket.

Körbevettük, néztük. Tigrises Virgin Pink energiaital, megdőlt a Red Bull Cola harmadik kerületi címzetes előnye. Ők meg minket néztek, ahogy a dobozt rugdaljuk, vegyielemezzük, kis híján (harminc fok árnyékban, a kávé nem elég) kóstolgatjuk alatta a buszpadlót.

Le weird. Útban a SceneCon felé pár hosszúcombú szőke légy után. Megchipeltük, mind a hárman.

Date Kyoko, anyone? The 3D models dressed into EU-clothes just alongside the river Danube, French street bal. And trust me, vive la France, but it really sucked major logistical, organizational and just big fat hairy ass. (Street bal that you cover in five minutes slowly, two minutes in normal stride? Gimme a break. Haven’t tried the crépes, though, they probably had these tricolor lozenges in them that slowly turn your vision inside out so you think you’re strolling along several kilometres of vendors? And that was just a glimpse through a glass of beer? Must try it next year, bah.)