Én sem gondoltam volna, hogy az önmagát igen válogatósnak és sztahanovistának tartó Henry “I am able to go for it with no restraints” Rollins ’95-ös interjúját posztolom ki ide hajnal negyed kettőkor. Rollins valahol megragadt bennem a Robert Longo “Doctor Allcome” Spiderjének, a straight edge hardcore zeneisége valahogy sose mozgatott meg igazán, amit meg az amerikai mindennapokról mond, azt olyan szintű vak beleéléssel és dühvel képes mondani, hogy párezer kilométerrel arrébbról nem lehet annyira komolyan venni, úgyhogy megmaradt a demagóg düh öntanító és önfejlesztő csodapéldányának egészen körülbelül tíz perccel ezelőttig, amikor is meghallgattam, hogy mit gondol a körülötte lévő emberekről és a munkájáról meg az élettempójáról és ugyan nem szeretem hallani a saját gondolataimat mások szájából vagy nem szeretek másokat jobban tisztelni azért, hogy azt gondolják, amit én is, de ha valamitől, ettől talán visszatért egy kicsivel jobban az edge. (Minden nap egyre hosszabb mondatokat kaptok.)