Angolszak, emelt szintű nyelvészet, Polgárdi. Az unalom kozmikus szintjeit lehetett elérni az óráin, ellentétben másokkal, Lázár A. Péter például zseniálisan magyarázott (és buktatott később a vizsgákon, de ez már egy másik sztori), Polgárdi szemében mindenesetre ott váltam nemkívánatos tényezővé, amikor egy nyelvészeti helyzetre (egy szó magán- és mássalhangzó-összefüggéseit balfasz vagy jobbfasz módon kötjük-e össze) azt mondta, hogy ez igen nagy probléma, én meg a kelleténél hangosabban tettem hozzá, hogy az a probléma, amikor látod kint az utcáról bennégni a házban anyádat és nem tudsz rajta segíteni bazmeg, az probléma, ez nem az. Hát hogy, hogy nem, megvágott félév végén. Neki küldöm szeretettel annak az órának az első húsz percét az alábbi vázlat formájában.

UPDATE1: Ha valaki meg akar lepni, akkor elemezteti az írásomat egy grafológussal és elküldi nekem. Legalább megtudom, milyen ember voltam öt éve, amikor még így írtam (most már kurvára nem, de főként nem így).

UPDATE2: Basszátokmeg. (Ezt csak úgy.)