ベルリン: the rest.
“Berlin’s like a refridgerator. Set on fire. And it’s all empty.”
(Alec Empire, Berlin, THE DOSE 3 interview)
Hétfő, hajnal három, csendben fénylik az Alexanderplatz, a Kaufhof és a Saturn között lassan süt fel a nap. A vágány közepén penetráns, hányingerkeltő ginzengbűzt árasztok, a hátam mögött dülöngélő (ülve!) MoFo szintén, neki a térdét vitte le majdnem a tisztítógép az idilli előtt pár perccel. Az egyetlen működő wifi T-Com tulajdon, két euro 15 percre, úgyhogy elsüllyednek az ingerek és marad a padra szorult csoffadás, nyolcvanvalahány percnyi várakozás, négy órakor indul az élet, negyed ötkor már két higgadtan megvető neonáci tapad velünk szemben az üvegre a peron túloldalán, kósza 28 órával azelőtt is eljátszottak egy ugyanilyet, csak két ülés távolságról. Megjegyzem, az ilyen apró pillanatoktól eltekintve nyugodt a város, a távolsági vonat alattomosan ringat álomba (engem nem), a repülő remeg, zajos, előttem hisztis ötéves csapkodja az ülés támláját, ezen sikerül elaludni, de még hogy.

Három év után sikerült újra összefutni a sisters.org partykommandójával, az isten tartsa meg a jó szokásukat, szegényebb lenne nélkülük a világ. A K17 négytermes megabulija kiábrándító volt: a DJ-k beatmatchingről keveset hallottak, a grindcore kisterem vérfagyasztó, az 80′s-szintipop area láttán pedig egyértelmű: az éjszaka a hangoutról és nem a zenékről szól, de a zenék legalább rosszak. Tényleg. (És negyvenen a Noisexen? Come on. Sziget nagyszínpadra kéne őket küldeni, megvadítanának bárkit.)

Indiai, japán, koreai, szingapúri, thai és vietnami kajáldák egymás hegyén-hátán, kulturális programok egymás hegyén-hátán, élethelyzetek, amik egymás után rúgják a retinádba, hogy go with the flow, you can only go with the flow. Aztán, ahogy az utolsó este a biológus és kóder lakótársakkal koktélozva-kávézva körbevesz az élet, akkor jössz rá, hogy a stílus, az érdeklődés, az életvitel nem ragadhat le annál a pontnál, amivel az egész szubkultkaland anno elindult. You have to go with the flow, you have to open up. És nem keverjük a maganéletet a munkával. Nem.
(to be continued)











bwahh-ahh, bénák!
Berlinben képtelenség eltévedni, városközpontból meg van három is, tehát van mihez tájolni.
javaslom neked akkor az oranienstrasse szamozasat kozelebbi megvizsgalasra
beszamolokat meg meg, nekem ez a nyaralas:)
Leave your response!
about
Started LD50 in 2001, a media experiment for him, an alternative community portal for everybody else. Did DJ'ing and promoting for 6 years @ Budapest: the first weekly gothic/industrial clubnights in Bp, the VK/jrock nights Nippon Shoxx and the biggest local industrial/cyber party series called Kollektíva, among many. Spent 2 1/2 years as an IT/science journalist at hvg.hu.
He's chief editor for THE DOSE, an alternative popcultural PDF mag, co-editor for Mondo, a very glossy mag with a focus on Japan and pop culture and he's also working on projects to be unveiled in 2010 and 2011. Has insatiable love for weird stuff, Asian cuisine, pop culture, energy drinks, coffee, eyecandy, Japan, anything with a Scoville rate or a frequency and a life-long devotion to all things on the edge.
planetdamage twitter
retina feed
words of random
last.fm
archives
content candy
previous updates
Blogroll
Recent Comments
Most Commented
Most Viewed