ベルリン: the rest.
“Berlin’s like a refridgerator. Set on fire. And it’s all empty.”
(Alec Empire, Berlin, THE DOSE 3 interview)
Hétfő, hajnal három, csendben fénylik az Alexanderplatz, a Kaufhof és a Saturn között lassan süt fel a nap. A vágány közepén penetráns, hányingerkeltő ginzengbűzt árasztok, a hátam mögött dülöngélő (ülve!) MoFo szintén, neki a térdét vitte le majdnem a tisztítógép az idilli előtt pár perccel. Az egyetlen működő wifi T-Com tulajdon, két euro 15 percre, úgyhogy elsüllyednek az ingerek és marad a padra szorult csoffadás, nyolcvanvalahány percnyi várakozás, négy órakor indul az élet, negyed ötkor már két higgadtan megvető neonáci tapad velünk szemben az üvegre a peron túloldalán, kósza 28 órával azelőtt is eljátszottak egy ugyanilyet, csak két ülés távolságról. Megjegyzem, az ilyen apró pillanatoktól eltekintve nyugodt a város, a távolsági vonat alattomosan ringat álomba (engem nem), a repülő remeg, zajos, előttem hisztis ötéves csapkodja az ülés támláját, ezen sikerül elaludni, de még hogy.

Három év után sikerült újra összefutni a sisters.org partykommandójával, az isten tartsa meg a jó szokásukat, szegényebb lenne nélkülük a világ. A K17 négytermes megabulija kiábrándító volt: a DJ-k beatmatchingről keveset hallottak, a grindcore kisterem vérfagyasztó, az 80’s-szintipop area láttán pedig egyértelmű: az éjszaka a hangoutról és nem a zenékről szól, de a zenék legalább rosszak. Tényleg. (És negyvenen a Noisexen? Come on. Sziget nagyszínpadra kéne őket küldeni, megvadítanának bárkit.)

Indiai, japán, koreai, szingapúri, thai és vietnami kajáldák egymás hegyén-hátán, kulturális programok egymás hegyén-hátán, élethelyzetek, amik egymás után rúgják a retinádba, hogy go with the flow, you can only go with the flow. Aztán, ahogy az utolsó este a biológus és kóder lakótársakkal koktélozva-kávézva körbevesz az élet, akkor jössz rá, hogy a stílus, az érdeklődés, az életvitel nem ragadhat le annál a pontnál, amivel az egész szubkultkaland anno elindult. You have to go with the flow, you have to open up. És nem keverjük a maganéletet a munkával. Nem.
(to be continued)












bwahh-ahh, bénák!
Berlinben képtelenség eltévedni, városközpontból meg van három is, tehát van mihez tájolni.
javaslom neked akkor az oranienstrasse szamozasat kozelebbi megvizsgalasra
beszamolokat meg meg, nekem ez a nyaralas:)
Leave your response!
about
Started LD50 in 2001, an alternative community portal for some, a media experiment for him. DJ'd and organized for 6 years @ Budapest: the first weekly gothic/industrial clubnights, the VK/jrock Nippon Shoxx and the biggest local industrial/cyber party series called Kollektíva, among many. Key figure behind the cyberpunk PDF magazine THE DOSE.
He's a freelancer, working on his next big project, with a love for weird stuff, Asian cuisine, pop culture, energy drinks, coffee, eyecandy, Japan, anything with a Scoville rate or a frequency and a life-long devotion to all things on the edge.
planetdamage twitter
retina feed
words of random
last.fm
Tags
archives
content candy
previous updates
Blogroll
Recent Comments
Most Commented
Most Viewed