csak a zene: egy hangos kiállítás képei mellé (igen, majdnem írtam egy könyvet)
Damage, te írtál egy könyvet, hangzik el az irodában egy fáradt délután, amikor az egész jobb kezem egy gigantikus, szerves kávéscsuporrá változik és az ajtó előtt lesem, hogy a tetoválószalonból kisomfordáló fiatalok közül kit tudok egy bolával leteríteni, minden nap más harcnemet gyakorlunk. Dehogy írtam, mondom, meg amúgy is kurvanehéz egy kávéscsupor szélével millipontosan gépelni, de csak sikerül. Majdnem írtam, aztán elfeledkeztem róla, valahogy így kell lottót is nyerni meg Austin Osman Spare is így indítja elképzeléseit a sigil magickről, elvégre az írás is valahol varázslás meg az is, hogy egy órányi színuszhullámhallgatás után nem zselés púder jön ki a füleimen, de erről majd valahol később. Még 2009-ben keres meg Géczi "gitárral és egy üveg jó borral bármit elérek" Zoltán, hogy zenei lexikont ír de inkább szerkeszt, megírom-e neki a new wave fejezetet, nyilván megírom Cure-ostul, Neue Deutsche Welléstül, posztpunkostul, aztán megfeledkezek róla, a Magyar Posta a promópéldányokat elnyeli, ahogyan annyi minden mást is, a legszebb anno az volt, amikor egy amerikai kiadó óriási pakkjából kivették az illetékesek a CD-ket, de érezték, hogy az aláírt plakátokhoz erős érzelmi szál fűződhet, azt nem bántották. Szóval megfeledkezek, Gyí mondja az irodában, hogy háhá, könyv, én meg azon, hogy háhá, ez pont olyan, mint a festmények mellé tűzött feliratok, úgyis a képeket nézed meg, a feliratok gyorsan elkorhadnak és egyébként sem vagy már fiatal, ha azokat olvasgatod. Coffeetable könyvről van szó, amihez üvegezett kávézóasztalt veszel, hogy alatta látszódjon a szilikonról ívben visszacsillanó baszófény, a photoxolt pina meg ez a könyv, lényegi tartalom van benne, rengeteg képpel, hogy effektíve sokáig tartsd a kezedben, de szó mi szó, furcsa papírzenei lexikont a kezedben tartani 2010-ben, főként, hogy még ez a mondat is milyen hosszú. Jól és erős kézzel megszerkesztett könyvről van szó amúgy, reggaetől, soultól meg funktól bluegrassen és elektrón keresztül a rockig meg a new wave-ig, itt szeretném ezt a darabot annak a HVG printes ex-kollégának ajánlani, aki nem átallott munkaidő után felhívni és közölni velem, hogy a hard rock meg a rock'n'roll ugyanaz, azután jó egy hétig sírtam, amikor felállt. A bookline-nál most éppen leértékelve, aki akar családi műveltséget alapozni, az rendelje, én gyűrök a saját könyvre most már, ha az új Dose elkészül, és ha kiadják, annál is megírom, hogy ej de furcsa 2010-ben papírkönyvet olvasni, az iróniát matekozza ki magának mindenki azzal a tologatós japán abakusszal, a színuszhullámtól nem tudom abbahagyni az írást, minden helyes lányt üdvözlök így fél kettőkor, miközben hangosan éneklem a Veil Veil Vanish szomorúindiejét, úgyis ömlik most a gáz az utcában mindenhonnan, majd megmondom a szomszédnak, hogy hallucinált (és el fogja hinni) és most keresztülteszek valami síkosat és hegyeset a fejemen, hogy abbahagyjam, sziasztok.