PLANETDAMAGE

Egyszer el kell oda érkezni, hogy lezárjuk, ami nem működik, ne vonjon el több energiát, töltődjön át inkább olyan helyekre a reserve energy, ahova tényleg kell. Ennek jött most el az ideje. (Lehetett tudni ezt régóta, nekem kell az, hogy mindenkinek kimondjam.) A THE DOSE magazint hivatalosan lezártam, nincs rá időm, energiám és kedvem hiába lenne, hosszú távon non-profitban megcsinálni értelmetlen. Rengeteg jó anyag gyűlt össze ebben a három számban is, büszke is vagyok rá, köszönöm is minden érintettnek, aki közreműködött benne és a részese volt. Lesz helyette más.

To all those who don’t dig Hungarian: I’ve declared the magazine dormant due to a lack of time.

If you were really into MySpace and how industrial/cyberpunk bands started making friends on community sites some two years ago, THE DOSE might ring a bell. It was a free PDF magazine (that I designed to be print-ready just in case I got the possibility to make it into a commercial venture that I failed miserably, but anyways) focusing on a single city in every issue, showing all the interesting music, bands, DJs, pieces of art that we thought would be fascinating for you. I learned how to do proper DTP and layout with the mag. I also came to know excellent people and musicians, made the magazine count at a few places. I made three issues (Budapest, Tokyo, London, consecutively) and then I became a full-time journalist and decided I didn’t have the time to continue this project anymore, because, let’s face it, the majority of the work was done by me. (This is how I get good results. But I digress.)

So now I declare extended hiatus and also upload the previous issues to Scribd. Share the love, download the mag, contact the bands and also drop me an email to planetdamage at gmail if you think this idea is good enough to monetize. Or tell me you love the mag and break my fucking heart in two.The Dose website is in a state of death and dismay, by the way.

The Epson e-paper, again, now righteously held by one of the developers. I don’t really have more info on the conference to spare, if you’re a Hungarian reader, check the lead article on HVG Online on the green IT conference. The rest of you, shiny pictures of the Atomium below.

Had to add this one, though.

The best pics off the Atomium trip. And honestly, the place looks so much better from the outside than the inside. The experience is fuller if you’ve queued, traveled in the elevator, checked out the cafe and had a look from the topmost orb but the inner pics are just not good enough to publish. And we haven’t checked the restaurant located in the topmost orb - don’t remember the menu too much but you’re good to go with some 30-50 euros/head, I think? Okay, so much for Brussels.

Do not make me describe the impact of the LOLplane. Four hours of sleep with having lots of party members and diplomats behind you and then this plane navigates its way to the adjacent gate reading LOL. Life is not without a certain sense of irony.

And the better-looking from the Mini-Europe theme park. Not much to add apart from the fact that my cam died, I did all these with an iPhone (which is fun as long as you point and click. When you want to zoom or change any settings, it becomes a hassle, because you can’t change any settings, you’ve gotta download a separate photo app for all that) and it wasn’t raining. Last update on Brussels contains the Atomium pics.

A couple of pictures here from my Brussels trip earlier this week, because I’m too lazy to write a complete rundown of the things seen there. If you’ve been following my Twitter feed, you might already know about a few details. More groups of pictures coming up in the following days.

Saeko Sato of Epson, showing off the e-paper prototype. (For Hungarian readers: I’ve covered this earlier on.) It’s ultra-light, ultra-thin, good to read and an amazing thing to hold. (Similar to the iPhone. You ditch it until the moment you can hold it in your hands, then, snap, zeitgeist.) The thing I haven’t taken a photo of is a wireless phone charger that does the whole charging thing in two hours, obviously you need a special kind of phone for that (and you also have a safety mechanism that kills the induction). The e-paper won’t be seen on the shelves in four days, whereas the charger will be on the market in Japan in 2009. I managed to ask the developers whether they are contracted with two certain Japanese phone companies, their laughter and reactions said I hit bullseye with at least one telco. No names, but you can figure it out for yourselves.

That’s a very bad piece of ego trip. That’s also for Salander, who says he can’t imagine me wearing anything elegant. He probably doesn’t know it was all black, which covers up the whole act of not being in urban camo.

That’s a pic taken inside the European Parliament. I don’t know what this statue is (what I believe is symbolizing the member countries), because I was too busy asking around about the photo policy. Too bad I didn’t do a few shots at the hemicycle, anyways, seeing the rows of translator cabins was amazing.

The European Parliament, again, from a very, very bad angle. And it was raining. With no extra set of clothes, no umbrella and a Leopold Park that was littered surprisingly well, even by the Budapest standards.

That’s the Atomium, a fucking huge monument built for the ‘58 Brussels World’s Fair. Lots of interior pics as well, but that’s coming up later.

A level 5 Dungeon Runners viking. It’s still raining, but now I have an amazingly unstylish and silver Atomium umbrella and I’m getting soaked under it because I’m trying to make good photos with one hand with a compact camera that’s doing the evil grip fu to slip away from my hands. We’re in the Mini Europe theme park just beside the Atomium, by the way. (And it’s raining.)

Neon decoration somewhere at the Zaventem Airport, classic wireframe matrix style. (More to come later on.)

Iraki nő kapaszkodik egy kamionba, miközben ételosztásra vár Bagdad egyik siíta negyedében (via hvg.hu via AP)

Iraqi woman clutching onto a van, waiting for food in Baghdad. A picture that speaks very much for itself.

Ez a hír hozott vissza az élők közé a háromnapos törés-zúzásból. Frankfurtban idén újra megrendezik a Nippon Connection fesztivált. 2008. április 2-tól öt napon át vetítenek folyamatosan japán filmeket (ha jól láttam, kikötés az, hogy három évnél nem lehetnek régebbiek), emellett táncoló robotok, szusi- és karaokebár, szakélounge, filmrendezők által tartott panelek, előadások, shibari-bemutató és hasonló programok várják a látogatókat. Nincs VIP-terem, mindenki találkozik mindenkivel, szabad az interjúzás, valamint itt debütál Németországban az Appleseed: Ex Machina is. Ha minden jól megy, kaptok innen egy nagy halom feldolgoznivaló anyagot. (link, via)

Körbedícsérte a New York Times a Nyóckert, az amerikai bemutató a híresztelések szerint elég jól sült el, ilyenkor azért megdobban valami, még ha a forgatókönyvírókat nem is említik sehol. (És ilyenkor fáj, hogy kimaradtak a kínai vendéglőre írt jelenetek, amiket külföldön jóval többen értékeltek volna.) Több info erről később, Áron új filmje, az Egill meg halad biztosan előre.

On top of its other considerable achievements, this is a dazzlingly assured piece of filmmaking. Merging seemingly hand-drawn, two-dimensional characters and deep-focus, intricately shadowed, simulated 3-D backdrops, “The District!” is like a dirty, thrilling pop-up book you can step into.

(via, thx Phraktle!)

Annyira elszoktam a kevés embernek való blogolástól, hogy a végén még sikerül is update faszkorbáccsal végigkergetnem olvasóim szignifikáns budapesti többségét azért, hogy nem kommentelnek, szevasztok, jó itt lenni megint, üdvözlöm a szomorú egyedüli csajokat Jászberényben, Cegléden, Siófokon, Balatonbogláron, Nagyatádon és Kiskunhalason is, de lehet, hogy az Internet Hungaryre utazva pl. én néztem meg Boglárról saját magamat, de Kiskunhalast már nem tudom kimagyarázni, úgyhogy inkább ezt hagyjuk is.

Apropó, Internet Hungary 2007. Az egy dolog, hogy Ian Neild disruptive futurologist (ez áll a névjegyén) nevét úgy írta Ainnak a mediahungary.hu, ahogy az a lobotomizált hatévesek médiahack tankönyvébe vésve vagyon, az megint apróság, hogy a konferenciateremben 20 másodpercenként szakadt a T-Com wifi (a Marinában a Nortont kikapcsolva meg félóránként, úgyhogy ez akár még az én saram is lehet, leszámítva, hogy másoknak se ment a wireless, akiknek viszont nem volt Nortonjuk, hoppá), de hogy még idén is az menjen, hogy a mobiltelefon jó platform lehet, a web2 halott, valamint szerintem csináljunk kvízportált és ezzel évi 24 millió forintot kereshetünk és ez egy nyerő ötlet, az valami siralmas, nyilván a kiragadott fájdalmas elemekre reflektálok csak. Az egyhetes friscoi tartózkodással jutalmazott internetes verseny legjobb ötletét Erdélyi Superman Zsolt műsorvezető dobta be az inri.hu online gyóntatórendszerrel és ezt még az EstFM-es időkben hallottam már tőle, ami kb öt éve volt, ha nem több, ezzel körülbelül fél perc alatt alázva le a nyögvenyelősen, izzadó tenyérrel prezentáló tehetségeket.

Egyencink volt a MAHASZ-os Jeszenszky és Mátyás “még, már, F.O.System” Attila elegánsan szőnyeg alá söpört riposzt-ellenriposztja is, ahol Jeszenszky azt taglalta, hogy amikor a végfelhasználó amiatt hőbörög, hogy azért nem fizeti ki a háromezer forintos CD-árat, mert nem tudja, hogy a költségek hova mennek és hogy kap-e a zenész egyáltalán (elvégre support the artist van, így kéne mennie a dolgoknak). Mátyás Attila (még, már) csak annyit mondott erre, hogy “de mi tényleg nem kapunk a CD-k után egy fillért sem“, amire persze az a válasz jött a kellemetlen feszengés után, hogy “hát persze, mert olyan kevés lemezt adnak el”. JZS azt is lehadarta még, hogy “nekünk tökmindegy, hogy fizikailag vagy online terjesztjük-e a hanganyagot, mindegyik ugyanannyiba kerül“, amire azért őszinte szívvel mondhatom azt, hogy (hangosan röhögök a javításon, majd törlöm, amúgy ez átbaszás). Igaz, csak mert annyira jó turbóhobbibuddhista vagyok, elmondhatom, hogy igazából jó, ha a magyar zenészek nem kapnak pénzt, mert megtarthatják az elmúlt pár évszázad hagyományait, a szenvedő-éhező művész a jó magyar művész, alkotni csak éhezésből meg tüdővészből lehet, nyilván.

Real-time jammelni azért jó volt látni Lantos Zoltánt (ő távol, Pesten) és Horváth Kornélt (ő a színpadon) videolinkkel - HK szerint ő 600k-val uploadol, és 5M-mel tölt, amit azért szeretettel fogadnék én is, csak nem sikerült vele kezet fogni, hogy köszönöm a Trio Stendhalt a gyerekkorom együttérzőbb pillanataiért, igazán, így már gyakorlatilag a három alaptagból láttam kettőt élőben. Snétberger után eldöntöttem, hogy levágom az ujjaimat és nem gitározom többet, sosem leszek annyira penge, mint ő, most már csak Dés maradt, akit a legnagyobb lelki nyugalommal (ezt itt hagyjuk) a Nagy utazásért, de hátha elfelejtette már, hogy ő írta. (És Presser is csak az Electromantic miatt maradjon meg a magyar panteonban, ha egyáltalán oda kerül. Ő viszont elég szép jogdíjakat kap, ő nem szenved. Nem értem, nem értem, biztos a szemüveg teszi.)

A régi gárdának üzenem: Layka él és virul, Milesnak pedig új haja van, ami miatt csak egy órával később ismertem meg. A múlt, a múlt! (Neilddel meg csináltam interjút, majd kapjátok azt is.)