Category archive

support

GHOST IN THE SHELL: Thoughts on the New Trailer

in Headline/support/think/topstory/video by
ghostintheshell-scarlettjohansson-cyborgbody

Held the tight-lip policy as long as I could about the live-action adaptation of GHOST IN THE SHELL – up until today, the Tokyo debut of the movie’s first trailer, promptly followed by its international release. Kept myself tight-lipped for a good reason: however much of a cyberpunk I am (that extent is really pointless now),  I don’t understand and I definitely don’t support the fans’ public outcry. So first let me just quickly share with you my train-of-thought reactions on the not-so-fresh trailer – had to give myself almost a day to let it all sink in. I’ll also rant why you should take five and not whine too much about the 2017 movie.

TRAIN OF THOUGHT ABOUT THE GHOST IN THE SHELL TRAILER

Love the glitch behind the ScarJo foreword..need to colorpick that lipstick as well, looks hue-on.. visually striking, that’s obvious, we’ve seen that in the five short teasers.. robotic geishas have the air of cognitive dissonance and ambivalence around them, love that a lot.. city shot well, spectrum’s very similar to the opening of the 1995 movie, headgear as well, hope they won’t add that cliché-ridden falling-from-the-rooftop-thing.. MICHAEL WINCOTT! The Crow’s one of my favourite movies, partly because of Wincott and Alien 4 is damn good a flic as long as he’s alive.. expanded spider-geisha reminds me of the opening scene of GITS2, are the producers fishing out the memorable bits?.. Major’s doing her regular rooftop gravity romp thing, so that was a rhetorical question.. every fucking piece of GITS work has that in it, after 21 years, I’d really love to see a different method of traveling down a few (dozen) floors.. visuals are still damn amazing.. yeah, second shot after breaking the glass comes damn late, augmented perps would have already double-tapped her.. HANKA.. so that’s really The Laughing Man storyline.. right at the one-minute stop Motoko smiles, sexy for ScarJo (WHAT ISN’T SEXY FOR HER GODDAMNIT) but very much out of character for the Major.. Kowloon-like city shots are damn amazing, I wonder if there’s going to be a scene where they have to go fight through streets that are so narrow that you can only walk sideways, one person at a time, would go so well with the Kowloon theme.. although the wake-up scene from the first movie seems weird, the view from the window is out of perspective, only possible explanation: she doesn’t have a window, only a screen instead of that.. more feelings on Motoko’s face that’s out of character (and also, works well with Japanese theatrics that often has feelings played inside instead of theatrically posted outside).. connected to something I’m not sounds bland and vague compared to the source material’s take on philosophy, so thanks Hollywood and dumbed down teenagers, thanks a lot.. Motoko’s lesbian take was even censored in the newer North-American VIZ editions (3 pages, if I remember well), so I’m glad the reference is in there somewhere, what if they’d actually have the virtual lesbian threesome on the boat?.. also, what if you’d have fifteen extra minutes of proper philosophical discussion and references on the DVD that’s not shown to the masses because they wouldn’t properly understand it all anyways?.. fuck my face, that’s actually a slowed-down cover of Depeche Mode’s “Enjoy the Silence”? great idea to use a song like that for an international re-interpretation of a Japanese franchise but maybe a song with a more gritty, analogue feel would have added a lot more feel and atmosphere than this version.. we saved you and now you say others, why do you have to put sentences in bold and evident, this is Operation Cockblock aimed out our scene.. Motoko looks out of scene when she pops up in that retake from the first movie.. never been in that big urban jungle before, though, so I wouldn’t be able to say if this is fully unreal.. oh give Jess Hall a fucking Oscar for these visuals now, would you?.. did they take Batou’s eye implants from Poundland, a 100 yen shop or fucking IKEA? this looks horrifyingly cheap.. okay, Aramaki only had a gun once in the Stand Alone Complex series, he’s not a shooter guy, this is a huge deviation even if Beat Takeshi has an itchy triggerfinger, what is this.. more cheap Batou eyes.. I don’t know who to trust, Motoko is never this vulnerable in the series or the movies, not ever, not even when she’s got an arm ripped off from her body.. Batou without eye implants? does he have a promotional can of Pringles for a cock?… Motoko now goes on a spree to face her past?.. geisha with the expanding face, great reference to the opening scene of the second movie.. okay, is it Kuze in the final scene where he says everything Motoko’s been given was a lie? Probably Kuze.. also, that group of wired Buddhist monks is totally a blast, very powerful image.

So, that was two minutes and twenty-six seconds in my head. Thanks for being there. Now dress up and leave.

gits_poster

AND A BIT OF A RANT WITHOUT ENOUGH COFFEE

My take on the whole issue. (I deleted three paragraphs mostly ditching Arad and the unisex use of the expression “cunt talk”. Look grateful.) Ghost in the Shell is a Japanese story by a Japanese author about Japanese intelligence agency personnel living in a post-WWIII Japanese world. The GITS manga has a whole lot more tech, pol and tradecraft talk than the anime – this makes it very tight, iconic, cult-like, and also, hard to embrace for anyone who is not into this stuff. Nude geishas shooting everything that moves and then everything that does not? Super accessible. Introversion about artificial personality layering and its impact on a Maslow pyramid? Not accessible at all to most people. There, that’s the Ghost In The Shell reinterpretation pitch for you. If Hollywood’s doing a version, it’s 1) for international waters and it’s 2) for money. If you don’t like it, go indie, go for the source material or make your own brainwarping cyberpunk/biopunk series on Kickstarter.

But use your brains first. Anyone who’s not Japanese and tries to adapt GITS in any shape or form to the screen without thoroughly revisiting its core is prone to a fuckload of errors. (The source material is 100% rooted in Japanese culture, philosophy, technology, psychology – gaijin bastards can’t even read the kanas properly and we haven’t started talking about the cultural gaps and the highly different take of things in Western and Eastern cultures.) Japanese cyberpunk is miles away from its Western hemisphere counterpart and you know what, I’m actually thankful that the Hollywood industry didn’t pick Tetsuo Body Hammer for a rework. (I mean, look at Westworld – given how many reviews I read about how hard-to-grasp it is, I’d be glad to link voting rights to the capability of a proper debate about AI transitioning. Behave like it’s 2016.) But this is a rant and the bottom line is: don’t expect too much authentic mindwarping cyberpunk stuff from anyone on top. It never worked that way. (And if you wanted proper authentic Japanese Ghost in The Shell, watch the original movie and Innocence once again. They’re cultic for a reason, an anchor in time. Want an international or European interpretation? Go watch Avalon. Anything from the 2nd GIG onwards has lost a lot of its original density and coolness, so injecting new blood might not be a bad idea. Sure it won’t be smarter but I’m also sure it won’t be worse than the IP releases from the last few years.)

On the other hand, look at what’s on the shelves now – we’re having Blade Runner 2 and Ghost in The Shell on the big screen in 2017. Both promising to be “that one movie of the decade” that has a glorious all-encompassing cast that sort of serves as a carte postale of that era – Johnny Mnemonic, Repo Man: The Genetic Opera, maybe even The Matrix has a postal card on the cyberpunk shelves. It’s high time we got one such movie for the 2010s.

Just please change Batou’s optics. They look cheaper than anything the Garbage Pail Kids tried to fuck in that dumpster yesterday. And also: when referring to how cyberpunk ScarJo is, just please stop referring to Her. Lucy is a great reference film but as for Her, it’s damn voice acting. Get your concepts straight for once.

Yes, I stopped ranting. A bathtub full of coffee ready to inject in this great hate-spewing temple of mine. That can’t wait now, can it.

Planetdamage featured on The Cage 23!

in listen/personal/support by
cage 23 two gods planetdamage studios attrition

Just one week after releasing “Snapshots of a Surveillance Manifesto“, FIREWALLS (my most synthwaveish track ever written) was featured on Martin Bowes’ compilation Cage 23. If you’re not really aware of Martin’s endeavours (apart from him being the driving force behind Attrition and Engram), he’s running the label TWO GODS and he has a studio aptly named The Cage where he produces, mixes, masters, engineers or devilishly concocts bands (check out his client list, it is INSANE).

Every year he releases a track selection from all the music he produced, remixed or mastered at The Cage Studios: and the 2015-2016 selection entails (brace yourselves!) Amys Arms, Attrition, Colossloth, Eric Random, Factice Factory, Honeymoon Cowboys, Jet Noir, Khost, Mad Masks, Michael X Christian with Gitane Demone, Nanochrist, Poetry of Thorns, Prole Position, Rachel Haywire, Red Fetish, Spatial Relation, This Cold Night, Ultra Arcanum, Vagonovozgatye, Venus Fly Trap, Warriors Of The Dystotheque, ZE:RO and myself.

Snapshots of a Surveillance Manifesto

in Headline/listen/personal/support by
(c) Péter Sántha, 2016

You might have stumbled into it in the header area, but if you haven’t: my first EP is out.Snapshots of a Surveillance Manifesto” has been in the making for something like one and a half years – definitely wasn’t one of my fast-moving projects but hey, it is now officially out, freely streamable and/or downloadable, packed with lots of goodies.. and I might have some additional points of interest to share (to further hammer my SEO flags into uncharted territories in the net, vast and infinite). Enjoy!

BEHIND-THE-SCENES: You might read a few things here about the EP you didn’t know but there’s a whole damn repository of BTS intel packed with the EP. As I’ve always loved wading knee-deep in Angelspit’s blipverts or the audio commentaries Blue Stahli packed with his releases and as I’ve had LOADS of different MP3 drafts from different stages of writing a song, I thought it would be a great thing to actually make a production diary for each and every song. This way you can hear how the first core loops sounded like, what the idea is behind each title or how Lensjammer, for example, was originally a jingle for a European Space Agency music competition. If you haven’t grabbed the prod diary yet, now is the time – enter your email address here and grab a hefty download!

COLLABORATION: I am really humbled to say this but it was one of my favourite musicians, Martin Bowes of Attrition (and Engram) who worked on the EP in terms of mixing and mastering (and additional production). He’s a great guy, definitely knows his trade and I’ve surely learned a lot during our time working on the EP tracks – we actually agreed at some point that the premix tracks could have easily been called industrial dub as I’ve suffocated them with a more than fair amount of reverb and decay. And it wasn’t just him to remix these tracks – I could also feature long-time industrial favourite The Mercy Cage on the EP with a buddy of mine from the London days, Lhasa Mencur (whose sound pack I also reviewed here earlier), Hungarian industrial veteran First Aid 4 Souls and the solidly-rocking Black Nail Cabaret. And the artist photos were shot by Balázs Kassai, as always – he’s not just a good friend (since high school, actually) but he’s also the guy who makes the best photos of my weirdly changing, coffee-deprived face. Period.

Damage. Photo: Balázs Kassai
Damage. Photo: Balázs Kassai

COVER: The front/back cover, the inlay and the logo (with additional pieces of artwork) was created by a long-time buddy of mine, Péter Sántha – the Hungarian readers might know him from LD50 and our collaboration on Carbonbonbons, a goth T-shirt brand. Peter had a great idea for creating an EP moodboard: he told me to pick a huge handful (25-50, maybe?) of industrial album covers that I like and find patterns in them when I feel I’ve selected enough. Weirdly enough, all of them feature screaming faces with protective eyegear. It turned out that his buddy Jeremy Falconer has a statue that would be just the thing for the album cover – and from that moment on we were pretty much set!

CRYPTO: As you might have guessed from the title, there’s an overarcing idea about today’s surveillance society in the EP. There was even a long phase of production during which I thought adding a crypto game to the EP would really boost everything, from downloads through SEO and exposure to national security flags. I really wanted to encode a long list of references and messages into the artwork, the music, the lyrics, basically everything – but as I don’t have the proper brain for crypto and I had noone to help me out, I just left the idea sunbathing somewhere far away. Still, the first idea that I came up with is still embedded, quite audibly, in Lensjammer and I’ve already gotten the first proper solution from it from an eager listener who’d like to remain nameless. Congratz!

DAW: I’m actually proud to say that the original tracks were done with Renoise. When I was making music in the mid-nineties (I’ve compiled the best tracks of that period under the title Track Record), I was working with FastTracker, a music-making software with a vertical workflow, looking much like Excel. Apparently that’s the workflow I can work with, as I do have trouble finding an easy way into horizontal. (And Ableton is a no-go, I was flirting out with BitWig Studio for a time, but Renoise is simply, simply the best.) And the lovely Renoise team even pimped the EP through their social channels, which is a nice touch, thanks guys!

And yeah, there’s more in the pipeline where this came from. Until the new release, stream the older ones from Soundcloud or Bandcamp or just download the full pack (there’s some nice endorsements there from Leaether Strip and Angelspit!) and spread the virus to your friends and neigbours! ROCK!

REVIEW: Angelspit – Cult of Fake

in buy/Headline/listen/support by
angelspit cult of fake album review

TL;DR Angelspit finally made a club stomper album. Weird chord progressions, but very stompable, lyrics are golden Angelspit quality, very solid. Great musical surprises. Buy this baby now.

It’s quite the turn on-tune in-cop out experience to follow the industrial riot PA Angelspit, three steps behind, ears open. I got to know Zoog around the project’s early ‘Nurse Grenade‘ era and quickly endorsed how Angelspit always shared their method, workflow and creative processes to help the upcoming generation through that Desert of Anything But Not Just That One Thing. The blipverts and production diaries were a great insight into how an industrial musician works, and trust me, creativity aside, tips and tricks are always handy when it comes to studio time after working from 9 to 5.

So, as you can guess, I was sort of enthralled to hear Zoog tell me during one of our as-rare-as-cherished coffee-fueled conversations that he’s working on the most dancey Angelspit album so far. And, as files for CULT OF FAKE trickled in, I have to ensure you all, ladies and gents, he’s right. And as it happens, he’s right in the most twisted sense of the word. As always.

And mind you, Cult of Fake is still a 100% Angelspit release. It is ear- and watermarked with Doepfers and EMUs and a whole wall full of modulars, it’s still fueled by the anger and the frustration felt over how corporate agendas thwart the lives of The Few, the lyrics are still constructed meticulously and are still peppered with rhymes just enough to be able to roar them out loud as you’re drunk (which is the best proof of your lyrics being solid), Zoog’s vocals are recognizable as always and if it’s guitar, it’s obviously George Bikos, who else?

angelspit cult of fake album review

And thankfully, as far as progression goes, this is a very different album from The Product or Blood Death Ivory or anything before. It is a club stomper and in terms of rhythmics, it’s evened out – a steady 4/4 material overall and each track is worthy of a few remixes. On The List (She’s Not) is clearly in the top league – this is something pretty much in the vein of The Presets by way of Tankt and 90’s club tracks and lush female vocals, yet, unmistakeably Angelspit. Thanks For Your Cooperation opens the album with such a Skinny Puppy-esque diorama of weirdery that you’ll have to check your ID tags twice. Breath is the weird club hit that could instantly land in the TOP40 if its chord progression wasn’t turned upside down, flooded with diminished minors (which is just the name of my very sad industrial cover band, hands off!) My Little Blade sounds just like it escaped from a Hardcore Pong album with its crunchy 8-bit feel. And this is just four track out of the 12 – all of them being weirdly characteristic, yet equally bouncy and decent club material for your favourite bunker near you. Note: you might say that Cult of Fake actually sounds a wee bit like earlier albums like Krankhaus or Blood Death Ivory and you’ll be right to a certain degree, as Zoog re-used some of the percussive elements from the early days. Nothing like a good clang re-clanged!

Cult of Fake is out today, 6/6/2016, on Negative Gain. Look grateful.

Cinematic Series Vol. 2: Hacked Society Sample Pack REVIEW

in buy/play/support by
cinematic series hacked society

There’s a fair amount of sample packs conveying tough-ass industrial pounding or subtle microglitches trickling down your spine, but this one pack definitely stands out from the crowd that has CYBERPUNK written all over it. Lhasa Mencur‘s pack aptly named Cinematic Series Vol 2.:Hacked Society is in the smack middle of a fight between Deus Ex and Mr. Robot – and thankfully, neither of those are winning. (Or both. This is the grim future. I don’t actually know which scenario’s better.)

The pack is under half a gig (available formats are Ableton Live!, Acid Loops, Apple Loops/Aiff, MIDI, WAV), containing digi one-shots (perfect for setting the mood with sweepy bleeps and hi-freq sequences), effects (mostly those that you would hear in a hacker den, without the coffee machine sounds, the pizza cutters and anything porn-related, I love the typing sounds to bits) and vocal phrases – these are the samples that people more often than not mistake for speech samples from the otherwise brilliant cyberpunk series Mr. Robot. (I’m actually using one of these samples on my track ‘The Mark’ on my new EP that’s dropping tomorrow, but what you need to check out is a remix done by Lhasa himself that features more of his brilliant samples – I’ll update this review as the link goes public.)

Another surprising bit is a set of 8 construction kits, all of which scream “I should be on the new Deus Ex soundtrack!” And they should be. The demos made out of all these bits do have one major flaw, though: I want to buy Lhasa‘s album made for an imaginary cyberpunk game and he still hasn’t done it and these demos are the worst best teasers ever. Until he finally comes to his senses and makes an urban cyberpunk glitch-ambient album with an Asian influence, grab this baby and try to make the best of it. Because, even if the sounds do not connect with your project, it will definitely motivate you into making something better.

Overall, both the effects and the vocals reflect just a fair amount of urban grit, just enough dirt to get you knee-deep in Kowloon but all the construction kit elements give you just enough shine through the windowpanes to forget about all that urban decay. In any case, this is a solid library.

RATING: 4,5 out of 5 (LHASA, WHERE IS THE SOUNDTRACK ALBUM. NO 5 STARS UNTIL YOU MAKE ONE.)

Cinematic Series Vol 2.: Hacked Society is AVAILABLE here.

STEAM SALES: 38 cyberpunk games for the taking until March 20th

in buy/play/support by
cyberpunksteamsale_two

cyberpunksteamsale_two

72 hours to go before finally succumbing to a Steam sale as you do, you always do. So do I. Steam now offers 38 cyberpunk…ish games cheaper, some at hilariously great prices and some of them just bring tears of joy to my eyes.

BLOODNET, for example, was and still is, my favourite retro adventure/RPG. It’s basically a vampire story set in a cyberpunk North-Am setting, set against the ticking clock. In 2015 its visuals are definitely nowhere near today’s expectations but what it lacks in looks, it definitely delivers in plot, characters and all the little details that colour the world alive. Varied characters with tons of motivations, attitude, style.. very, very different than today’s adventure games. And of course, back in the 90s players had to figure out stuff for themselves and get used to dying A LOT.. something that today’s players are not good at making friends with. If I had to pick only one, it would be Bloodnet – and now it’s even cheaper than it usually is on GOG. (link)

On the other hand, a lot of my friends (and many reacting to the Steam sales news) were focused on two games: GEMINI RUE and E.Y.E. DIVINE CYBERMANCY: the former being a 2D adventure side-scroller, while the latter’s a first-person shooter. I have to admit I didn’t finish my Gemini Rue playthrough, because I got distracted a few hours into the plot and I definitely didn’t get around to playing E.Y.E. which feels and looks a lot like a WH40K action stomper. Definitely recommending these two, as well! (GR link, E.Y.E. link)

But there’s even more, so you can add games to your library such as MIRROR’S EDGE, the definitive cyberpunk parkour game that’s extremely well-polished, plays well, has an upcoming sequel and I simply loved this version of its theme song; DEUS EX HUMAN REVOLUTION, the one that the whole world seems to like and I’m the only person who didn’t – here’s my longer review about it – but it’s definitely worth a shot, even more so that its soundtrack is clearly on par with Vangelis’ Blade Runner OST; FAR CRY 3: BLOOD DRAGON, a whole-hearted FPS homage to 80’s action movies that doesn’t take itself seriously at all for even one second; SYSTEM SHOCK 2 with the most sinister bitch-ass AI ever put to a computer screen (together with every one of them, because they seem to be bitch-ass-eviling humanity with an off-the-shelf dislike for anything that has endorphins); HACKER EVOLUTION, a hacker simulator that’s clearly based on Introversion’s groundbreaking UPLINK and seems to have its own devoted followers; and a whole lot more!

Go, spend your new yens on mind fodder until March 20th! (Steam cyberpunk sale)

REGULAR RECAP ROMP [2015.004]

in Headline/listen/support/think/watch by
Wounderland-post-mortem-fairy-tales.__605

Weekly news recap from Planet://Damage, a magnet of cyberpunk, glitch, music production and anything else that can look black and neon-tinted at the same time. Enjoy your stay.

Wounderland-post-mortem-fairy-tales.__605

Wounderland-post-mortem-fairy-tales.1__605

This week’s “best find” title goes hands down to the Mothmeister duo. Their seriously thwarted taxidermy photos depict a world not unlike the one I’m working on in my novel at the moment and their photos are brilliant, both technically and aesthetically. And they’re clearly disturbing, according to a lot of commenters who blame it on their fear of clowns, a phobia I’m unable to relate to, maybe because I wasn’t scared of It in the first place? Still, if you’re as much in awe as I am (and I hope you are), go check out the post on BoredPanda that began it all, then go and follow Mothmeister on Instagram!

Click on READ MORE for obviously more poor impulse control about music and tech!
Keep Reading

REVIEW: Black Nail Cabaret – Satisfaction EP (2014)

in Featured/listen/support by
blacknailcabaret_by_kovacs_anita

Black Nail Cabaret‘s singer-and-songwriter Emke has been something of an example to me, of how to stick with one idea and run with it until your feet bleed and then run some more: she’s taken the synth noir girl duo Black Nail Cabaret, one of Hungary’s best-kept secrets to a great length, I still remember how they started out in an era when our alternative scene had its neon-filled heydays.
Keep Reading

PREVIEW: Guardians of the Galaxy

in ads/support by
Meet-The-Guardians-of-the-Galaxy

guardians-of-the-galaxy-photos-concept-art-full

TL;DR: Javaslom, IMAX3D. Ha nekem volt időm megírni, neked is legyen elolvasni, részletezem dühös punk szóvirágokkal, hogy miért.

Túlzófokig csúsztatott pozitív csalódás és értetlenség habzó elegye vagyok.
Magyarázom.Mila Kunis nyári wachowskista szabadesésére, a Jupiter Ascendingre hegyeztük magunkat egész nyáron, a filmipar eltolta a randit jövő februárra, a lógó arcunk mellett ittmaradt Laurence Fishburne indie scifije, az egészen furcsa hangulatot keltő The Signal, meg a csapból is robbanáshangokkal folyó szenzációmaradék, a 2008-ban rebootolt Marvel-szupercsapatos egészestés-teljespupillás, a Guardians of the Galaxy. A marketing puszta ereje persze elég ahhoz, hogy bármit áttoljon a fogyasztók már így is kellemetlenül vékony tűréshártyáján (ízlelgessük ezt a fogalmat még egy kicsit), de nem tudok kellemetlenül zsánerelitista dühös kérdőjel lenni, amikor megkérdezem, hogy tényleg a Blue Swede Hooked On a Feelingje kell, hogy szóljon a jövőben bármilyen műszerfal és bármilyen zenelejátszó környékéről? Nem kvantumambient, nem a fehangzásrólkete huszadik árnyalatáról elnevezett pupillapuhító zaj, nem flex-egyszerűségű spacepunk, hanem… értitek. (A magyarázat persze adott, az emberi főhős Peter Star-Lord Quillt a nyolcvanas években vitték el a Földről, amilyen zenék akkor beragadtak neki, azt a hangzást vitte magával az Univerzumba. Siouxsie Sioux, Joan Jett, Nina Hagen. Ennyit mondanék az űrbe vihető , a theremint meg a TB-303at inkább bedugom az ágyneműtartóba, ne is kerüljön egy lapra az oldalra kikacsintós, kalapbancsajozós funk emlékével sem.)

Meet-The-Guardians-of-the-Galaxy

Persze, vélem érteni a marketinget, észak-am piacra célzunk, paperback-gyűjtögető apák tinédzserkori emlékeire, a családjaikra, az egyértelmű geek targetmasszára. Persze, kell a comic reliefként és női fogyasztók figyelmére mágnesező mosómedve (Rocket Raccoon) meg a Vin Diesel hangján háromszavazó borderline vegán öntudat (Groot), az emberi főhős (Space-Lord) botor lúzerséggel színezett tinédszer attitűdje meg mindennapos brit túlélési mechanizmus, ha a briteket megfogtuk, mindenkit megfogtunk az európai kontinensen. Széttárt kezekkel padlózok a konyhapadlómon, persze, hogy elmegyek megnézni a csapattal moziba, hogyne mennék, de most hallok először a Marvel-univerzum ezen szegletéről, továbbá ha már space operát szeretnék, akkor Mass Effect, Cowboy Bebop remake (de csak Keanuval) vagy egy jól irányzott Firefly restart. Így is elég sok hiány van az űrben már, miért tennénk bele a bro-kultusz világmegmentő képzetét, csak azt ne. És tényleg, miért Blue Swede? Hollywood arra tenyésztette ki Celldwellert meg Blue Stahlit, hogy ha a futura egy hajszálnyit is megjelenik, akkor ők gyártsák le a hangokat hozzá.

Így esett, hogy reggel tízkor (ha ismersz, itt már hangosan nevetsz) egy jól kinkelt tumblrszendvics közepén (balra 5149eszter, jobbra kanly) félig alvó húsködként, egy indokolatlanul kék, mondjuk ki: unheimlich 3D szemüveg alatt remegek meg, ahogy a képernyő azt mondja nekem, beugrókérdés: elszámol nekem egy sietve lerenderelt alagútban tíztől egyig, próbáljak közben nem hányni a motion sicknesstől, attól csorog minden szekundum, ha sikerül, továbbmehetnek a pupilláim.

Továbbmentek.

https://www.youtube.com/watch?v=DbHFSf47MIQ

Így lett a Guardians of the Galaxy életem első filmje, amiben értelmét látom a 3D-nek, ami nagy szó, mert a Tron rebootot is levett szemüveggel néztem meg (utána pedig a Király utcai templomon keresztül próbáltam többször is bemenni a Kuplungba, úgyhogy előfordulhat, hogy félrecsúszott a mozgásérzékelésem, de így jár az, aki a tudomány nevében). Az első negyedóra, mondjuk ki, túl részletgazdag lett, amit mondathat velem a kávéhiány is, meg az is, hogy többször le akartam állítani a filmet, hogy visszatekerhessek egy pár részletre. A vizuál ugyanis sűrű, színpompás és gyors, pont elég ahhoz, hogy a hozzám hasonló, túltolt ingerküszöbű dühös felkiáltójeleket is megfogja. (Mielőtt megkérdezed, nem sikerült visszatekerni.) A film kezdeti felütése, a meglepően gyors dobbantás a The Kyln max-sec börtönéből tökéletes preview, lejön belőle, hogy a részletgazdaság és a látványvilág gond nélkül adja el a filmet, a történet pedig csak viccként van a filmben, pontosabban szólva: azért van történetünk, hogy kellően sok helyzetkomikumot lehessen elszórni, szituációst és karakterek közöttit egyaránt.

Eladták nekem az egészet, Eszter, érted?, bukik ki belőlem valahol hat perc környékén, AHAKUSSNÉZEK, ő valahogy így reagál rá, úgyhogy tudom, hogy őt is megvették, pedig egymás mellett egész gonosz kritikusként foglaltunk helyet, kitettek nekünk egy repülő mosómedvére szögezett, animált Photoshop color pickert, mi pedig lenyeltük engedelmesen. Amúgy szólok, jó íze volt és mosómedve ide vagy oda, az eddigiekből ítélve a legjobb comic relief karakter bőven Groot és Rocket Raccoon kettőse lesz, várom is a spinoffot belőlük, a többi karakteről ugyanis kellően kétdimenziós és kétjellegű, Gamora szép és halálos, Drax dühös és erős, Star-Lord pedig szemtelen és emberi, én pedig minden végtagommal harcolok azellen, hogy ne egy embernek drukkoljak egy különböző fajoktól hemzsegő univerzumban. Kötözködnivaló tehát bőven van, ahogy egy középre főzött mainstream film esetében ez a spacepunkoktól bőven elvárható, a coolness factor és a hangulat viszont átvisz mindent. Mindent. Még a Blue Swede szemöldöktépő zenéjét is.

Úgyhogy augusztus 14, premier.

Az IMDB reviewk ezrei szerint 9/10 a film.
Hajlok arra, hogy azt mondjam: megértem, miért.

DAMAGE REPORT: szindrómára stockholm

in personal/support/think by

planetdamage-2013

” Közmegegyezésre épülő hallucináció, melyet minden országban törvényes felhasználók milliárdjai tapasztalnak meg naponta, egészen a számtani alapfogalmakat tanuló gyermekekig… Az emberi világrendszer összes számítógépének tárolóiból származó adatok grafikus megjelenítése. Hihetetlen összetettség. Az elme nem-terébe nyújtózó fényvonalak, adatgalaxisok és adatcsillagzatok. Mint a távolodó városi fények…”
(William Gibson: Neurománc)

0, HOMMAGE

Eredetileg, tiszteletadásként is, csehtamásos-bereményis stílgyakban terítettem volna a kis- és nagy- elé, hogy mit tett velem az internet, f-moll, disz-moll, ezt tetted velem, irén, szomorú madár a dashboard tetején, hideg a kávé, benne olvadt koponyás cukorkanál, mint a kibaszott szerelmünk meg a daguerrotípia, irén, kétezerhétszáz olvasatlan levél, egyiktől sem könnyebb a bőrönd, sem a lélek november elsején, spamekből sajog a lelkem, arad-tizenhárom EBM a dashboard tetején, írd meg nekem, irén, kredencen pohár víz, milyen finom, tüttürűrü, tüttürűrü. Saccperre ilyen egy szocmédia (szocháló, szocház) előtt hajnaligragadó tinédzser, majd egyetemista, majd munkanélküli (javítsd, állásnélküli) estéje, lejtője, élete – színre, formára és szagra

meg az ártatlanság idő előtti nettóplusz elvesztése; amiről hallani sem akartam, azt még meg is mutatják, majd persze újra meg is nézem saját akaratból (ez a legrosszabb, hol az alufóliasisak), majd lájkolom, hogy el ne felejtsem továbbküldeni, persze napi harminc (háromszáz) ilyen után kafkai a közöny. A KÖZÖNY. Aztán ráfrissítek a dashre, a readerre, a glassra, az életemre. Megint.

Szóval:
az internet, mint a neon horizontot unottan bámuló, energiaitaltól és ingertúltengéstől fásult, felhőkarcoló szélén ülő koravén tinédzser popkulturális metaforája (és a szerző portréja), avagy miért perelném be az internetet, ha nem lenne Stockholm-szindrómám, ez egy új cím, én adtam ennek.

internet_gondolkodas_veszelszki
A [szindrómára stockholm] az Eötvös Kiadó 2013 decemberében megjelenő, Veszelszki Ágnes által szerkesztett A világhálóba keveredett ember című tanulmánykötetben jelenik meg. Jelent meg. Fog megjelenni. Idő sem létezik, miért küzdesz egyáltalán.

A szöveg a szerkesztő előzetes engedélyével szerepel itt – a kötetben szereplő változat némi stilisztikai változtatást tartalmazhat. Kávé sincs bennem, nem értem, miért küzdök egyáltalán.

MEGKATTINTOD.
A tanulmánykötet Facebook-oldala.
Könyvajánló, tartalomjegyzék.

KÖNYVBEMUTATÓ.
A bálnacet szemében (Jónás Kézműves Sörház, Fővám tér 11-12), december 16-án, este hattól. Facebook event itt.

Ez volt a kötelező önreklám, megyünk tovább.
Ja amúgy gyertek könyvbemutatóra, dedikálok bármit bárkinek bárhova, bocs, ha becsúszik pár sigil.
Proj on.

1, A MEMÓRIÁD MEG EGY KITŰZŐ (AZ EXOMEMÓRIA DISZKRÉT BÁJAI)

“Az okos mindent tud, a még okosabb meg tudja, hogy hol kell keresni” – a hetente rendszerszerűen másnak tulajdonított mondás 2k13-ra jobban bevésődött a fiatal generációnak, mint a jaigensálsapka. Éppen tegnap veszítettem jelentős összeget a még névtelen, de az elmúlt hónapokban egyre gyakoribb antijátékon: az fizeti az asztaltársaság teljes fogyasztását, aki először veszi elő a zsebéből (vagy az asztal közepére feltornyozott kupacból) a telefonját, mi meg éppen nem tudtuk, ki festette a mellettünk ékeskedő festményt, de ott a szignó, keressünk rá a… snitt, kétségbeesetten keresem a főpincér szemét, színváltoztatom az íriszemet, hátha a kedvezmény… hát nem.

A gadget-kodependencia (a 24/7 online-kodependencia, a szinte kötelező érvényű örök standby, a párna mellől alig kiforduló első reggeli Gmail-, Facebook-, Twitter- és Instagram-check, a lutraalbum halász-vadász ösztönét meglovagoló Foursquare-t a maga gamificationjével már hadd ne említsem), az EU- és startup-pénznyelők éppen lefutott buzzwordje, a cloud, a blogegyszerűen indítható wikik egymásra tornyozódó rétegei a nagy néprétegek számára (elől) kidobták a lexikális tudást az ablakon és még utána is köptek egyet – az információbeszerzés és -feldolgozás (és mint olyan, a 21. század komplett szociális és üzleti élete) teljességét mostantól az energiaszektor tartja sakkban (a Snowden-botrány így is új felvonást hozott az information age végére, ha nem éppen annak végjátékát), legjobb esetben is dinamót hajthatunk, ha lemerül az elem annak bármelyik értelmében, akkor az internet addig nem él, amíg nem helyezzük át új platformra mind az információtárolást, mind annak fenntartását. Kíváncsian várom a véráramból táplálkozó iPhone, majd router koncepcióját, csak hogy az FMCG-szektor bevételéhez is hozzájárulhassak valamelyest.

A mandzsettagomb helyén virító exomemória kényelmetlenül kényelmes fogalmával majd az oktatásügy vívhat evolúciós küzdelmet. Nem mintha a barlangrajzoktól kezdve a nagykönyvtárakig nem beszélhetnénk ugyanúgy exomemóriákról, de a hozzáférési sebesség és adatsűrűség valahol elmossa az emberek agyában a tényt, hogy a legtöbbjére azért emlékezni sem ártana. Két generációval később kellemetlenebb és időszerűbb lesz ezt visszaolvasnunk. Amúgy.

INTERMEZZO

Tegnap (igen, törzshely) hallottam egy viccet: hogyan ismerhetsz meg egy embert a legjobban? Úgy, hogy lemásolod. Túl gyorsan jöttünk rá, hogy ez igazából nem vicc.

2, PERSZE HOGY PARALÍZIS, PERSZE HOGY ADHD

Poszt-hidegháborús kémfilmekben megnyitott vízcsap mellett adják le az igazi titkokat: a poloskák ugyanis képtelenek kiszűrni a fehér zajként folyó csapvíz mögül az emberi hangot. (A barna mögül sem, munkahelyre ajánlom, persze a fizetésemelési ajánlatot se hallod meg, de hát valamit valamiért.) Pont ilyen a web is, na még egy linket, na még csak a harminc megnyitott tabot, a keleti parton most ébrednek fel és most posztolják ki a reggeli kávé mellett az új linkeket, akkor azt még megvárom. Ja hogy már hajnal van. Akkor már nem is alszok. Alszom. De ezt még meg kell néznem a neten, hogy hogy írják helyesen. Mi az hogy Grétsy, mi az hogy Chomsky, mitől komparatív nyelvészet, mi az hogy okkult lingvisztika, miért John Dee, biztos szabadkőművesek. A borgesi Aleph tökéletes paralízist kalapál az arcom közepébe, kapkodást vagy éppen túlzott, óráig is elnyúló előzetes mérlegelést, még utánanézek a flownak, ahogy zuhan a toronyház tetejéről.

Tabok számában, inboxban felgyűlt olvasatlanban (értsd, hasznosszennyes) kvantált fogalom az ADHD, amit hiába gyógyszerezne a DSM-IV-TR, diagnózisa öröktéves: nincs krónikus figyelemhiányosság a gyerekeknél, ők hardkódolva érkeznek ezzel, nálunk sincs, csak mindig van még valamit csinálni, így veszíti el a világ lassan az érdeklődést a szex iránt is (ilyen azért soha ne történjen meg), mindent láttunk már, mindent megcsináltunk, mindig van továbbhorgolni az extrémet kétszer is, a chan-gag-tumblr hármas biztos kézzel építi a wtflandet, epilepszia színű passportom lesz oda, ha olyan koncepciózus iratokat nyomtatnak majd nekem, mint amilyet a laibachista NSK adott.

Épp ezek miatt unalmas (annyira 2012, annyira huszadik századi, annyira OLD) minden, a Folyamat cerebrálisra vált és kiteljesedik a Weltschmerz igazi értelme: a test sosem képes meghaladni a szellem igényeit, legfeljebb majd akkor, amikor az internetszolgáltatók pincéiben nyitott megaillegál szexklubokban full body suitok, fétis- és orgiaszoftverek lesznek. (Jahogy vannak, valóságnak hívják és az is egy hagymahéj. Milyen meta.) Remekbeszabott konzumerista zárványpontok és zombibuborékok lettünk, no way out no way out no fucking way out, kivéve, ha kiírjuk magunkat a nagynarratívából, a britek már persze tesznek arról is, hogy ilyen ne történhessen meg, a pornó mellett az okkult is tiltott tartalomnak számít majd hamarosan a szolgáltatóknál, így múlik el a világ dicsősége mellett Blake, Yeats és Conan Doyle is.

3, LOCAL IS THE NEW GLOBAL

“Csak olyan embernek vagyok hajlandó hinni, aki egy kilométeren belül él”, mondja egy éppen Ázsiát járó barátom. A kábelmodem mellől magát szopadék göndörhajú modellnek kiadó párhónapos mexikói kölyökkutya ijesztő reality checkje ugyanolyan aktuális, mint 25 éve: fizikai, kézzelfogható, triplecheckelhető bizonyíték kell ahhoz, hogy valami tényleg igaz legyen, a kávé jó, a kávé rossz, a kenyér rákot okoz, mégsem, hadd maradjak meg az egészségtelen, de boldog halálnál inkább annak minden tudatlanságával felvértezve. A paranoia (vagy bullshit detector, BSD, hogy legyen még egy hitelességet sugárzó anagramma) örökre belém égett, józanparasztiésszel és médiatapasztalattal vegyesen – randira, állásinterjúra, újemberhez több körös háttércheck kell, magyar cikkhez külföldi forrást kell keresni, hogy hol a félrefordítás vagy a kihagyás, külföldi cikknél kulcsszavakat, hogy hol az ellenoldal, majd az egészet (mindent, bármit) urbanlegend- és hoax-szűrőkön, háziasszonyok pletykákkal megszórt hosszas telefonbeszélgetéssel is fogyaszthatják.

A hírcímek befektetőknek szánt kattintásgenerátorok, az investigative journalism bozóttűzön keresztüli menekülés (note: mindig is az volt), inkább hadd lássam, hogy mi történik a környékemen, abban jobban megbízom. Hinni persze kell valamiben, mindig kell valamiben és mindig kell valaminek, de én inkább meghallgatnék mindenkit és nem hinnék el senkinek semmit. Olykor, kávé nélkül magamnak sem. (Olykor, kávé nélkül remek reality show alapanyag lennék, a média a maya sokadik rétegét fekteti elém, én pedig egyre újabb és újabb christophernolani szintekre ébrednék fel a sokadik képzelt valóságban.)

A paranoia aztán az univerzum narratív gépezetében is megül, a darkwebből előkapart, izgalmasabbnál izgalmasabb és szubverzívnél is szubverzívebb cikkek felett ülök, hogy mindez igaz vagy szándékosan plántált, gondosan kicsiszolt hazugság, hogy a hozzám hasonlóakat megvezessék? A Question Everything globális, vicsorgó tépőfogas paranoiára bíztat minket a folyamatos társadalmi-gazdasági-politikai csatornázás és terelgetés miatt, így kezdett el az összes szubverzív barát kényszeresen sportolni és hobbizni harminc közelében és felette, így hal ki a láng, így múlunk ki mi is csendesen, hegymászó-biztonságikötések, DIY-csavartrükkök és házi receptek végtelen halmai között.

4, GEVULOT

Aztán jött a fantomcsörgés és a fiktív értesítők bal zsebben haldokló érzete, a mai napig szeretném azt hinni, hogy a bal combom ágyékmagasságban külön tudatra ébredt és jelez, ha munkaemailem jött vagy bringázni hívnak, aztán persze lehet hogy csak öregszem, de örülnék, ha nem. Az ilyen internetérzék jó százaléka mintakövetés, akár rá is érezhetnék tudat alatt, hogy mikor jönnek leveleim, de a Zeitgeist új gondolkodást követel meg tőlünk, új sebességet, új reakcióidőt, új kommunikációt, új nyelvet, új érzékeink ugyan miért ne alakulhatnának ki, gondolja Stirlitz. Hannu Rajaniemi újvonalas scifije, a The Quantum Thief גְּבוּלוֹת névre hallgató fogalma pont ilyen: a gevulot egyszerre technológia, hatodik (vagy sokadik) érzék és privacy-alapú védőmechanizmus: ezzel lehet emlékezni, hozzáférni az exomemóriához (mint tudásbázishoz, mint kollektív tudatossághoz) vagy az egyes találkozók privacyjét és nyíltságát szabályozni. A mintakövetők, nemzetvédelmi adatelemzők és anomáliaként élő tinédzserek scifikben létező, szinesztéziáig menő adatérzékelése valóságért kiált.

5, KTHXBAI

Úgyhogy enyhén luddita blues, az internet nélkül egy évig nemcsak létezni, de élni is tudó Paul Millert irigylem, értékválság is volt, amikor félre kellett ütnöm a hírportálos ajánlatot, hogy meddig vagyok képes utánozni az internetnélküliség bódhiszattváját, semeddig, bringán is csak azért nem netezek, mert vagy erősebb a maslowi túlélőreflex, vagy megint bekanyarodtam a hattizenhetes rakpartos lány mögé. Sikerélményt akarok és két kardvágásból győztes ütközetet, az internetek meg egy pavlovi gombbal megadják nekem, az agyam jutalomközpontjai karácsonyfaként világítanak, ha van áram, főként, hogy alapvető emberi jog lett az elme áramvonalas, kandírozott mandarinzselé színű tápláléka, jó kis szimbiózis lett ez, irén, sildessapkás amerikai turista gonosz énem, csak zabál, csak zabál, nekem csak a kredencszéli víz jut, az is langyos már, az internet meg széttárja az ölét, túl sok neme van, mind világít.

SUPPORT THIS ARTIST: Neon Shudder

in listen/support by

Neon+Shudder+neonshudderbandcamp

neon shudder is the project of jhm, an east coast us artist looking to express cyberpunk and electronic themes in their music. only in its infant stages, neon shudder is set to release the “signal.run” ep as of 1.31.13 via bandcamp.com

more info + music @ neonshudder.bandcamp.com

Neon+Shudder+jhm

Monsieur JHM of Neon Shudder sent me a few links to see how I like his EPs – and indeed I do, analog approximations of nullsweat jacks and chromeburns. If the notion “every thought has a sound” is as valid as I think it is, Neon Shudder’s another strong contestant in keeping the vast and infinite gridine alive.

Go support this dude.

44 abstract, futuristic & cyberpunk Android games that have the Edge

in buy/play/support by


Hey hey neon walkers and glitch babes – haven’t you seen a summary of all the cyberpunk-related games on Android? Good, because I haven’t, either. Time to change that, then – from virus splicing to implant surgeries, bank hackings to lightcycle grid races, here’s a list of 44 abstract, futuristic & cyberpunk Android games that have the Edge. Mostly casual. Mostly.
Keep Reading

BLEEP: DIY Electro Synth Kit

in buy/support by

This DIY kit includes all of the components you need, including the world famous 556 Integrated Circuit, jumper wires and prototyping breadboard as well as a speaker to create your very own DIY Synth. In building the circuit you gain an understanding into how the various components combined can create a whole plethora of wonderful noises. (more info and order link here)

TRAILER: Proteus (a very lo-fi exploration game)

in play/support by

The emperor of the South Sea was called Shu [Brief], the emperor of the North Sea was called Hu [Sudden], and the emperor of the central region was called Hun-tun [Chaos]. Shu and Hu from time to time came together for a meeting in the territory of Hun-tun, and Hun-tun treated them very generously. Shu and Hu discussed how they could repay his kindness. “All men,” they said, “have seven openings so they can see, hear, eat, and breathe. But Hun-tun alone doesn’t have any. Let’s trying boring him some!” Every day they bored another hole, and on the seventh day Hun-tun died. – Zhuangzi

GET INFORMED AND THEN BUY PROTEUS HERE

Proteus is a meditative experimental game about exploration and musical discovery for PC and Mac, now available on Steam, with a Linux version and soundtrack album to follow.

Video production: Erik Ravaglia (@erikrva)
Music: David Kanaga

Game by Ed Key (@edclef) and David Kanaga (@dkanaga)

Proteus-2012-11-01-96uPuB1086371195-0001

VIDEO INTERVIEW: Damage interviews Zoog Von Rock of Angelspit

in support/think/watch by

Angelspit frontman Zoog Von Rock has been a long-time comrade on the battlegrounds, fighting the war against apathy, boredom, fake revolutions and grey culture. We put the internets on our coffee table of ROCK and gathered around it, Zoog in New York, me in London and talked about social media, music and the future. How do you talk to your fans? What sort of effort do you need to put into communication? What do you need to sacrifice to live your dreams? And more words of wisdom ahead.

zoog

As you might have noticed, there’s a lot of Angelspit activity on my blog, always have, always will be. This is because I don’t just support their music that I love a lot, but also appreciate their know-how and how they decide to share that with all their fans, how they constantly try to renew themselves and how they put all that change into terms and processes that are simple to grasp, yet are powerful to live by. Support them if you like what you see and hear – here’s their site at angelspit.net and you can buy their stuff on Black Pill Red Pill.

Always,
Damage

SUPPORT: Kickstarter finds Angelspit too weird, they launch Spitstarter

in support by

Since we’re too weird for KICKSTARTER, Angelspit announce SPIT-STARTER!!
SPIT-STARTER is our rule-free platform to make lots of money, give it to Sir Richard F#*king Branson, and hi-jack one of his planes to ROCK North America on our WALL STREET MASSACRE tour.
By investing in “SPIT-STOCK” you are helping make the tour possible…and you get awesome sh!t in return! All proceeds of sales from our SPIT-STARTER page go directly to costs associated with touring, wreaking havoc, and obliterating the status quo! Your dividends will be everything from regular merch, to one-off insane jewellery!
(read more here!)

MUSIC: Headphone Commute releases benefit compilation […and darkness came] in December

in listen/support by

Headphone Commute, Tympanik, Futuresequence, Boing Boing Music, Bandcamp(fans), Synthtopia, Side-Line, Auxiliary… the list of worthy info hubs just keeps getting bigger and even better.

A few days ago I wrote about Tympanik’s new 42-track fifth-anniversary compilation and now here’s another in a similar vein which is a must: […and darkness came] (although it sounds like a decent V/A on Cold Meat Industry) is a massive benefit compilation, “with 100% of the proceeds being donated towards two charitable organizations, Doctors Without Borders and The Humane Society, to help all those affected by Hurricane Sandy”.

Seeing the list of contributors below and the reason above, definitely something to donate the $10USD+ for. For more details, go visit Headphone Commute.

Clint Mansell • Max Richter • Nils Frahm • Hauschka • Machinefabriek • Valgeir Sigurðsson • Dustin O’Halloran • Christoph Berg • Hummingbird • Simon Scott • Marcus Fischer • Peter Broderick • Black Swan • Rival Consoles • Lawrence English • Kate Carr • Ólafur Arnalds • Waves On Canvas • Maps And Diagrams • Dalot • Good Weather For An Airstrike • Leah Kardos • Ezekiel Honig • Mark Templeton • Radere • Fabrizio Paterlini • Netherworld • Stephan Mathieu • Talvihorros • Pleq • Antonymes • Brambles • Clem Leek • Minus Pilots • Olan Mill • Ian Hawgood • loscil • Bersarin Quartett • Hammock • M.Cadoo • Jóhann Jóhannsson • Rafael Anton Irisarri • Helios • Mike Jedlicka • Christopher Willits • Celer • :papercutz • Dakota Suite • Kreng • Annoice • Takahiro Kido • Yuki Murata • Aria Rostami • Peter Prautzch • The Frozen Vaults • riverrun • pinkcourtesyphone • David Wenngren • offthesky • Autistici • Strië • A Bleeding Star • Kane Ikin • Sun Hammer • Roel Funcken • Wabi Experience • Another Electronic Musician • Scanner • Erik K Skodvin • Julien Neto • Absent Without Leave • Last Days • Stray Ghost • Trifonic • Marcus Fjellström • Gen Ken Montgomery • David Newlyn • Boy Is Fiction • SaffronKeira • Ben Lukas Boysen • Somatic Responses • Évo Lüthi with Monolyth and Cobalt • Ex Confusion • Seth Chrisman • wndfrm • Infinite Scale • Floods
and even more

SUPPORT: Machete Girl Cyberpunk Digital Series

in support/watch by

The new issue of Australian cyberpunk magazine MACHETE GIRL scrapes reality with your brains in December, its eighth issue focusing on the subtle bridges between technology, magic and how we make ourselves into a living haggis of augs & fancy tech. Until that – you have 20 days to support the new Machete Girl project. Their ideas about making an all-encompassing media empire is something to look at – now they’re busy working on a five-episode long series about our world in 2043. Read more about the project here and if you think it rocks.. you know what to do.

The Digital Web Series: Machete Girl the Hacker Chronicles, is the story of a young woman who is desperately trying to find out who has been systematically hunting down and murdering her friends before she ends up the same way. Set in the year 2043 Chloe is a hacktivist who mines government data and hides it in a Virtual Reality Game known as Arcadia, which is a fully immersive virtual gaming world.

The series will be shot on an ‘audience participation basis’ for example at the end of the first webisode the audience will decide who lives and who dies. This will have a “Real World Effect” as it will determine if we employ the same actor/ actress for scenes in later episodes. It’s an entirely revolutionary concept at this level because of how intense and visually spectacular the scenes will be.

Currently Machete Girl is also a popular free online magazine with over half a million downloads and now a 24 hour four channel online TV station, all run out of pocket for the fans. There is also a novel in the works and a comic book too! (read more on rockethub)

SUPPORT: Industrial Soundtrack for the Urban Decay

in support/think by

Industrial Soundtrack For The Urban Decay will be my second documentary focusing on industrial and experimental music. Framed in the post industrial revolution society, industrial music stands out by its use of anti-music, noise and electronic elements, shock factor performances, provocative themes and unique design, as well as its independence from the major labels, mass media and culture: Industrial music has a culture of its own. (via kisskissbankbank)

I’m simply amazed. Amélie Ravalec goes head-on ballistic with industrial subculture in her latest endeavour Industrial Soundtrack for the Urban Decay and it looks massive. MASSIVE. Planning interviews with the likes of Cabaret Voltaire‘s Steph Mellinder, Chris & Cosey, Clock DVA‘s Paul Browse, Boyd Rice, SPK or Z’EV is nothing short of breathtaking and if you’re doubtful, check out the teaser for her previous documentary, Paris/Berlin: 20 Years of Underground Techno. SUPPORT THIS NOW. Again, here’s the link.

Go to Top