Nov 24, 20081
Nov 23, 20082
and inertia xiii begins here
1, Industrial angst. Truecolor anger. A one-note bushido of blind leet rage.
2, Hong-kong retro, 0615, neon ad chopsticks. Steel rice bowls.
3, Go multimedia. Go for the atmosphere. Go film.
4, Gib mir mein destillat.
5, What do TGV and Tao have in common? Hi-pressure orgasm, that’s what.
6, We glide in the vast k-rad nonspace like swans on liquid concrete.
7, Budapest panorama clusterfuck. Ever seen this before?
8, Military chopper, rotorblade polka, chemical halo fandango.
9, Skyhigh on adrenaline.
10, Eat junk. Be franchise. Sell your soul. Do us this favour.
11, A toilet full of Sterling. What a site. Out of mind.
12, That which does not kill us only makes us stronger.
13, Make accidents happen. Cyborgization should not be undervalued.
14, No compromise - no remorse. Radical preaching.
15, The sky above the port was the color of television tuned to a dead channel.
16, New world order deceit shows. Eat them, feed them, devour them.
17, Slavery is happiness. Happiness is ignorance. Ignorance is slavery.
18, Man-machine interface for president. Why vote for lesser evil?
19, My girlfriend’s a #00FFFF Lyapunov set. Say tentacle sex for life.
20, Feed us manic street pixelz. Especially the neon glow ones.
21, We’re the smartest thing in a woman’s mouth after Einstein’s cock.
22, Our daily routine, coffee embolia.
23, Implant the bioelectrodes into the funeral nation.
24, Stalking the retro nightmare we do the speed freak blues.
25, Suicide 20180 times. In a fortnight. That’s breathing.
26, Excuse me. But. I’m kind of dying.
27, Religions must involve spanking and Coca-Cola.
28, Mindless destruction is okay if it’s for kung-fu training.
If any of these one-liners ring a bell, you’re either a fan of Das Ich (4), Nietzsche (12, but being a Nietzsche fan is not something we’d love to digress upon and it’s 1PM, anyways been quite hard after the lobotomy and I’m off the hook with half a day), William Gibson (15), Killing Miranda (23 & 24) or for all the rest - you’ve been hanging out with the LD50 crew during the early days. Up until 2004-2005, ’cause that was when we finally revamped the design and buttfucked the whole randomtext header concept. Dug through the LD50 FTP, decided this was some good material to post with all the other memory-heavy anchors that stay hidden in a folder until I either make longish blogposts out of them to induce sad-sad nostalgy.
Or I write a book on it. Which is pretty obvious, come to think of it. (The pic, that’s Jaime Winstone on a promo shot of BBC’s cheesy kungfu weirdness Phoo Action that’s just been cancelled. But she’s gonna remind you, all you long-time ldfiftyers, of the girl in our old logo. That’s just for the memory, the keepsake, the shared grins. And grab some PA screenshots here.)
Nov 19, 20084
the t-shirts of kitsch and doom
Promiszból, de tényleg kirakom, hadd robbanjon szét az office melletti ház a röhögéstől. Minden héten érkezik weird film valakitől, szombaton éppen a McCann ostora terhel fel sorozatokkal (az új csatatáska ütéstől, rúgástól, rakétától is véd, memóriaszövetes, cserébe bármit, de bármit, csak lapjárahajtva), aztán megáll a mozdulatban, röhög és mutatja a pólót, valahol az agyérgörcskeltő giccs és a neonharisnyáralolicipő közti résben, ahol minden szem egyszerre tikkel, azt mutatja, reflexből jön a fotó. A lakásban időről-időre mindent ellopó kínaimanók viszont visszahozták a Camdenes pólóimat (kösz), úgyhogy méltó kultúrgiccset mutathatok fel érte (ezt a kreáknak légyszíves, hadd remegjen tőle minden dendrit), választhattam, hogy a távolba meredő szamurájt viszem-e el, a hasfájásos buddhát vagy ezt. Ez lett. Még nem tudom, fel merem-e venni.
Nov 17, 20080
búcsúlevél egy otthontól
Eljött az ideje, hogy hét év után búcsút mondjak annak az oldalnak, ami így vagy úgy, de az otthonom volt. A döntés - az igazi döntés - gyors volt és fájdalommentes. Hét évig voltam alapítója, mindenese, néha szíve, néha agya, a legtöbbször ízlése és szűrője ennek a falunak, beletettem lelkesedést, szakértelmet, időt, pénzt, feláldoztam magánéletet, néha még egészséget is azért, hogy a rendszer továbbgördülhessen és ne veszítsen tempót. Egyetlenegy percet sem bánok, amit beleforgattam, egyetlenegy forintot sem sírok vissza, amit a partyszervezésben elvesztettem, mindenből lehetett tanulni. Ha a szerkesztőség nem bővült volna azokkal az emberekkel, akikkel bővült, akik közül sajnos már sokan ilyen vagy olyan indokból, de nem tagjai a csapatnak, még ma is napi-háromszáz-egyedi-látogatós blog lenne.Aki igazán figyelte az oldalt, láthatta és érezhette, hogy jó ideje félszemmel, félfigyelemmel követem csak azt, ami itt történik. Nem az lett az oldalból, ami az álmom volt - túlhaladtunk már azon a kicsi álomképen, mások csatlakoztak mellém, más álomképekkel, egyre többen lettünk, a kontrollt pedig kísérletezésből, pontatlanságból, néha még döntésképtelenségből is ki-kiadtuk a kezünkből, ki-kiadtam a kezemből. Az utóbbi pár évben minden egyes LD50 születésnapon be akartam jelenteni, hogy vége, F8at ütök az adatbázison, szálljon a széllel mindenki, de valahogy sose jöttek a mondatok a számra, sokan voltatok itt, jó volt rátok nézni. Kezelni energiám nem volt titeket, kitörölni meg szívem nem volt. A hetedik születésnap adta meg az utolsó előtti bizonyosságot, hogy lépni kell: mindenki nosztalgiázni jött, várt egy olyan időt, ami már régen elmúlt vagy tisztelegni jött egy olyan emlék elé, ami még akkor is szép, ha mára már teljesen szétfoszlott.
Az irányítást átadom Ninthnak. Sokáig gondolkodtam ezen a poszton, a döntésen, Tibor minden egyes hibáján és erősségén, mindegyikből kijutott neki. Ha viszont ránézek, még mindig azt az embert látom benne, aki a Marco Polo Clubban indult, a lelkesedése pedig átsütött mindenen. Akárhogy változtunk az elmúlt években, akárhová is jutottunk, még mindig azt hiszem, hogy ez a kétperces kis vallomás rengeteg dolgot megváltoztat majd, új lendületet ad sokatoknak, új lendületet ad majd neki is, az új kezdetből pedig születik valami teljesen más. Hiszem azt, hogy neki kell átadnom az egészet, ez a lehetőség és ez a prés kell neki most.
Álljatok Ninth mellé, csináljatok a siteból valamit együtt. Magatokért. Hozénak is üzenem azzal a blogbejegyzésével kapcsolatban, amit azóta talán már törölt: amit tervez, ingyen is meg lehet csinálni, keresni sem kell annyira sokat, ha pontosan tudja, mit akar elérni. Van a világon Wordpress MU, Ning, Twitterből felépíthető tematikus fórum, rengeteg API, az előbbiekhez kódolni sem kell tudni nagyon, technikailag ezeket elindítani könnyű. Van egy oldalatok, van egy közösségetek, ott van az ujjaitok előtt az összes lehetőség, csak össze kell kombinálnotok őket. Elegen vagytok hozzá.
Én elindulok, másfelé. Az, ami itt felszabadul, lendületet ad egy másik irányba, ennek pedig itt és most, ma kell elkezdődnie. Nem száműzöm magam innen, de nem is leszek itt gyakran, ismerve magam, egyre kevésbé. Aki akarja, az a blogomon ugyanazt olvashatja, amiből az LD régen elindult, aki el akar érni, elér.
A Music for Airports, Brian Eno klasszikus, ambientstílusteremtő albuma szól most, szólt akkor is, amikor kristálytisztán láttam, hogy ezt itt kell elengedni és egy nagyon őszinte mosollyal, békével eltelve mondhatom azt, hogy köszönök nektek mindent.
Nov 14, 20080
rinpa eshidan: street art collective interested in flow, not result
This is Friday morning, Saturday morning, Sunday morning material, piano-laden, brain-clutching, greyish urban, rubble-under-your-feet breeze parkour and it’s really you and the momentum, wonderful flow. (rinpaeshidan.jp, youtube channel here)
“Rinpa” is a word created by the founders of the group meaning “to bring people together, while “Eshidan” essentially means “art crew.” The Rinpa Eshidan is a team of artists brought together by a common creative expression.
The Rinpa Eshidan core team is made up of Noiz-Davi, Daisuke Yamamoto, D.H.Rosen, Akari Sasai and XOLA . The group’s main activities are performing in live-art events and creating videos of art in action. Instead of focusing on the finished project, we believe the process of creation itself is where art comes to life and our videos aim to engage our audience in that process.
The long-awaited Rinpa Eshidan DVD “en” is now in stores, featuring new unreleased material you won’t find on the internet, as well as all new music set to your Rinpa Eshidan favorites. All in high-resolution DVD quality, sez their site - grab the DVD here on amazon.jp!
The television skies of Chiba City branded his brains in 1992. He hasn't recovered fully since. Re-wired his brain with a few years of FastTracker, hosted radio shows on the first .hu netradio for 4 years, went on to broadcast radio for another two. Worked on the absurd radio series Kónuszék, that actually led him to become a script writer for the multiple-award winning animation Nyócker.