yuichiro katsumoto has a new video for two of his pet projects out on youtube - the first being amegatana [sword of rain], the one he’d been presenting at ars electronica, 2007 (see my yt linked at the end of this post) - an umbrella linked to an accelerometer that obviously detects the types of swings that you try to pull off and plays a few sound effects (like thunderclaps and rumblings) if you succeeded in doing so. katsumoto-san describes this “an umbrella for enjoying a blissful walk after a rain“, which obviously means that all Japanese with umbrellas have this innate ability of kicking our asses hard without even trying.

fula, he says, “is a muffler for warming the user’s body and soul on a cold winter’s day“, but it’s more like a gadget with dramatic effects, blowing a scarf off our backs and keeping it floating while we show off our blissful shadow-swordsman technique. if i’m nonsensical, just tap play and you’ll see what I mean.

funny thing is, I did a brief talk-to with him back at second city. turns out he’s a huge fan of bushido blade and this really leaves a mark on the whole amegatana thing. secondly, he said that since the Japanese mobile market is starting to get flooded with handsets with built-in accelerometers, he could rewrite the software for mobiles instead of umbrellas adding multiplayer support. which could leave him with a righteous amount of revenue, so all thumbs up for yuichiro katsumoto!

No comments

Teh holy tempul! Jobbra (nem látszik) a sajtóiroda, ahol lootoltam rengeteg könyvet és volt ingyen netünk, valamint sok francia és japán újságírónk. Balra (nem látszik) a Pimp Your Head fodrászat, ahol csak be kellett mutatnod az SL avatarod haját, az enyhén uniszexre illatosított lányfiúk pedig megcsinálták. Középen egy beach, amire csak vasárnap kora délután sütött igazi nap, addig csak eső volt, szél és borult idő. A narancssárga napernyők alatt laptopok, amiken a SL futott éppen, bejelentkezhettél és kacagva ugorhattál bele a vízbe avataroddal, aminek a hatására csobbant egyet a vízfelszín a ronda kék medencében. A fehér siló mellett trip-hop DJ-k tolták esténként, kellemesen. (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

A kötelező hangulati elem, csak a kiabáló néger fagyiárus hiányzott belőle. Meg a fagyi. Meg igazából a hangulat. (dmg)

Látszólag egyre távolabb kerülünk a cyberművészeti témáktól, ugyanis ez a városközpont szemérmetlenül központi pornóbunkere, az enteriőrt kihagytuk. Az Ars Electronica Center mellett van, ha valaki nem tud mit kezdeni magával. (dmg)

Az ITRI által fejlesztett Flow of Qi egy UWB-szenzorokkal megvalósított kalligráfiai rendszer. A kivetített vászonhoz képest balra ülő személy a megjelenő írás erősségét, a jobbra ülő a sebességét kontrollálja lélegzetével, a gép gyakorlatilag folyamatosan ír, az élményt a két ember csak és kizárólag együtt tudja alakítani. Az idei Ars Electronica egyik legemberibb és ránk legnagyobb hatást tett műalkotása, ami fejlesztésként sem utolsó: az ITRI ugyanis egyike az innovációs megoldásoknak, amik túlmutatnak a hagyományos “csináljunk valami látványos baszt és adjunk hozzá egy leheletnyi interakciót” művészkedésen, amin 2007-ben lassan már túl kéne lépni. ITRI is teh heat! (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

 

No comment. (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

Az Ars Electronica Center repülőszimulátora. A körülbelül öt perces session alkalmával Linz felett lehetett repülni egyet (illetve a víz alatt lehetett úszni egyet ugyanazon mozdulatok alkalmazásával). Az önkénteseket kezüknél-lábuknál fogva lógatták fel a plafonra (including me, akinek az első gondolata az volt, hogy az enyhén buggyos Criminal Damage baggy pants hogy nézhet ki alulról, my bad), oldalra kitartott kézzel egyenesen lehetett menni, előretartva felfelé, a kezeket test mellett tartva pedig lefelé lehetett haladni, épülettel ütközve meglepetésszerűen leengedett a kötél egy fél méternyit. Szórakoztató volt, de az érzékelő bugos, kellett jó egy másodperc, amíg a fordulási szándékot észlelte a gép (amit, ha jól láttam, egy PDA irányított), a grafika pedig nem volt túl látványos. (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

Három szettnyi ruhát lehetett próbálni, legjobb tippem szerint csak a próbálkozók testméretétől függött, hogy melyikbe bújhattak bele. (dmg)

Az Ars Electronica csúcsdíjazottjának nyereménye, a Goldene Nica. (dmg)

1 comment

Európa (ha nem a világ) legnagyobb cyberművészeti fesztiváljára illően érkezünk Stiller kollégával. Egy sportkórháznyi testépítőt vinne sírba az a mennyiségű energiaital meg kávé, ami bennünk kotyog, csaknem sikerül frontálisan ütközni százzal az autópályán (“pedig csak egy pillanatra néztem félre”), majd rövid idővel utána le is grindoljuk Linz betonját, először az út közepén éktelenkedő villamospadkára futunk fel alvázzal elölről, majd nemsokkal utána oldalról, a csikorgás egyértelműen jelzi, hogy elvesztettünk legalább egy tengelyt, számos fogaskereket és egyéb olyan kiegészítőket, amik egy kocsiban vannak és nem tudjuk a nevüket, de biztos fontosak.

Sötétben, kegyetlen esőben (“ilyen időben én még a kutyámat se küldeném ki a házból. én igen.”), térkép és utcatáblák nélkül sikerül kihajtani a városból (de rögtön be is parkolunk egy magánterület kellős közepére, valamit valamiért), negyed órára rá két konklúzióval vagyunk gazdagabbak - egy, a városban nem egy egyetem van (amit mi következetesen waypointnak használtunk), kettő, a város gaimani misztikus mélységekben lebeg, ugyanis csak úgy tudunk bizonyos pontjaira elérni, ha elhagyjuk, kimegyünk az autópályára és ott kanyargunk hosszú percekig. A benzinkutas, akihez odamegyünk a netről kinyomtatott, már kellőképpen ronggyáázott térképet mutogatni, néz egy darabig, majd közli, hogy most mit mutogatunk már neki, látja ő, hogy ez Linz, hát ő itt él.

Nyilván majd nem fogamzásgátló bombával érkezünk jövőre.

A tévé. Egyfelől nem adtak benne pornót (ez ritka), másfelől ebből tanultuk meg azt, hogy milyen az ember arca 5G gyorsulásnál.

PinkTsunamiinak, Bécsből. (És egyúttal üzenem Sajtosnak, csont nélkül sikerült beparkolni mellé térkép nélkül. Muhahaha.)

3 comments

Top Uber Dog of this year’s Animation Festival @ Ars Electronica. More about this later. Arriving late night back to Budapest.

1 comment

Approaching shock level. This year’s Ars Electronica in Linz teems with a load of weird, emotional and sensual Japanese technology, Christian technological inventions close to madness and quite a dozen of weird press people running around with their avatar names above their heads (transparent plastic is quite the method, I tell you). The town is splendid, otherwise, very intimate, the small alleyways and the cozy cafeterias almost make you feel like home. (Then you look out the window and see a beach modeled after one based in Second Life and its gets quite surreal.) Girls are gleaming and their coffee is quite a Hiroshima kind of assault.

Been checking out various exhibitions for seven hours now, the available DVD materials here are awesome beyond recognition. Day 1’s been awesome so far, a shitload of pictures taken, will start posting them tomorrow (or the day after tomorrow. Or when we get back. There’s no wifi at the guesthouse but we have lots of Austrian guys with bears and beers and noise. And then some more beer. This is slowly getting to me.) We almost crashed at the autobahn face front. Quite a memorable picture of a piece of machinery ass. Now we’re off to Second City at Marienstrasse.

2 comments

DJ DAY-MÁR - Embrace the Night
Interviewed in Issue 2 of THE DOSE

No comments

Feedbackre genetikailag képtelen Kedves olvasóim, csíkra szorított lábat kívánok nektek az elkövetkező pár napra, elhúztunk a kollégákkal az Ars Electronica Fesztiválra Linzbe, ahol három napig mértéktelenül digitális arcokkal leszünk összezárva, Second Life dietetikus szakemberektől kérek orvosi tanácsokat, hogy miként hasonlítsak a legjobban avataromra (és hogyan legyen tócsányi mangaszemem többmillió forintos arc- és szemüregimplantáció nélkül), sírva fotózok és videózok mindent, ami a szemem elé kerül, az orromból pedig enyhén sznob, afrikai díszítésű ginzengadagoló lóg majd, fotósunk a kritikus pillanatokban megpróbál Atisra hasonlítani (fotó, fotó?), ilyenkor jobb esetben átveszem az uralmat magam felett. Józanabb értékítéletű, az Atkinsont is ismerő olvasóim már bólogatnak az ingerhiányra és az autoagressziós tünetekre.

Csak hogy a helyzet bonyolódjon, fotósunk (a későbbiek kedvéért ő lesz Az Ákos) rámaggat még egy méretesebb apparátot is, minek következtében jobb kézzel fotózok, ballal rögzítek YouTubera, középen meg feltehetőleg fasszal írok, esetleg ráakasztok egy kalapot, multitasking man, will mess around for intel, donate me. Búcsúzóul kaptok egy remek Flickr steampunk galériát.

Part of the Kat Bret Photography Portfolio

1 comment