PLANETDAMAGE

Ezt a tipót sem 500 pixelre tervezték, szevasztok. Pénteken Kacsuk Zolival (BME MOKK) és Kodaj Mondo Dániellel tartunk kisebb kerekasztal-beszélgetést a cyberpunk jelenéről meg jövőjéről, elmondjuk, hogy a jövő már a jelen, az űr- meg időutazáson kívül gyakorlatilag nincsen más a tech visionaryk jövőképében (Stephen Levy azért még pikírten bevágja, hogy 2050-ig biztosan lesznek használható szexdroidok, a szexdroidot akarom az elkövetkező két hónapban látni a Google Analytics top searchwördjei között, naszóval), Dani valószínűleg beajánlja az új havi Mondot, amiben pont a Vexille-lel kapcsolatban írok a japánok haláláról (vagy fordítva), Kacsuk kolléga pedig feltehetően tologatós kórházi ágyra fektetett lovedollal mutat be páros koordinációt, én meg savat köpök. (I have practice. I have the acidy spit.)

Mindez negyed nyolctól lesz pénteken a Néprajziban, héttől viszont tényleg lényegi frankó van, Vitos Botond fotókiállítását nyitja meg Kacsuk Zoltán kultúrakutató (aki ugyanaz, akit fent emlegettem, csak a két bekezdés között eltelt ezer mikrogrammnyi porított redbull), ahol elég harapós anyagok lesznek bemutatva, ízelítő és szövegek alább. Gyertek.

2008 folyamán megvalósítandó szakmai programom kulcsszavai: technotudomány (és annak társadalmi implikációi), képi irónia, pszichedélia. A projekt vizuális és ideológiai háttere elsősorban a sci-fi műfaji kereteihez kapcsolódik. Ezt a keretválasztást az alábbiakban röviden indoklom. A kultúratudomány vizsgálatai szerint a tudományos fantasztikum központi témái a kortárs technológiával és annak szociokulturális vonatkozásaival kapcsolatosak.

A technológia folyamatos változása egyfelől a sci-fi fluiditását vonja maga után, a vizuális műfajokat tekintve pedig ez az egyes művek gyártási technológiára is kiemelten érvényes. A mozgókép esetén pl. a technológiák vizuális megjelenítésének aktusai, valamint maguk a különleges effektusok is oly módon kerülnek előtérbe, hogy ezáltal a műfaj, látványos módon, önnön gyártási technológiáira reflektál. Másfelől pedig, a szociális vonatkozásokat tekintve, a sci-fi a világ technologizációjának kiteljesedéséről kínál szimbolikus, ikonografikus térképet. Ez a technológiai zeitgeist a kortárs társadalom azon elvárásaival és szorongásaival áll szoros kapcsolatban, amelyeket a tudományos fantasztikum gyakran felerősítve tükröz vissza. Mindezek a folyamatok és társadalmi attitűdök képezik a projektem vizsgálódásának tárgyát is, ezért a fotográfiai vizualizáció során a sci-fi motívumainak felhasználása hasznos eszköznek bizonyul.

Este nyolctól az Avimpulse rak mindenkit helyre (ezt más idősávokban audio-vizuális projektnek hívják, sounds promising), magát a kiállítást december 21-ig lehet megtekinteni a múzeum Muzbo galériájában.

If you’re into Japanese cyberpunk - especially the works of Shozin Fukui (Rubber’s Lover, 964 Pinocchio) and Shinya Tsukamoto (Tetsuo, Haze), you’ll love this - a co-operation of Hungarian experimental theatre group Kretakor and Balazs Temesvari, musical mastermind behind the Hungarian romantic biodark (don’t ask) project I.O.N., The band is quite known locally for their tendency of continuously re-working their songs for the concerts, sort of leading to not having a CD/DVD to release even after a few years, they’re so not content with the sounds and songs they produce. But I digress. This is oldschool industrial aesthetics turned sizzling into aetheric, harsh rock. (via ld50.hu)

(tiny dragon productions)

A VVVV vizuális fejlesztőrendszerre először Lok Neville Lee Londonban élő ázsiai designer oldalán akadtam rá - a kilencvenes évek esztétikájában tündöklő szürke alapon rácshálós Disco Boy  mindenkit megfog, aki egy kicsit is érdeklődik az absztrakció iránt. Az általa kódolt “virtuális interaktív hangszer”ben a lenyomott gombok különféle hangeffekteket szólaltatnak meg - míg az ötlet szórakoztató, a megvalósítás pedig bájos, ez még csak nem is közelíti meg azt, hogy a VVVV-vel mit is csinálhatunk igazán.

Utolsó post a héten a tranzit.blog.hu-n, ahol világot kihívó döntésként nem egyszerű, hanem bonyolultan használható téma megy a retinák mögé. (via tranzit.blog.hu)

This is Friday morning, Saturday morning, Sunday morning material, piano-laden, brain-clutching, greyish urban, rubble-under-your-feet breeze parkour and it’s really you and the momentum, wonderful flow. (rinpaeshidan.jp, youtube channel here)

“Rinpa” is a word created by the founders of the group meaning “to bring people together, while “Eshidan” essentially means “art crew.” The Rinpa Eshidan is a team of artists brought together by a common creative expression.
The Rinpa Eshidan core team is made up of Noiz-Davi, Daisuke Yamamoto, D.H.Rosen, Akari Sasai and XOLA . The group’s main activities are performing in live-art events and creating videos of art in action. Instead of focusing on the finished project, we believe the process of creation itself is where art comes to life and our videos aim to engage our audience in that process.

The long-awaited Rinpa Eshidan DVD “en” is now in stores, featuring new unreleased material you won’t find on the internet, as well as all new music set to your Rinpa Eshidan favorites. All in high-resolution DVD quality, sez their site - grab the DVD here on amazon.jp!

Copyright, finders keepers. (via livejournal vintagephoto community, thx Dawe!)

Semmit sem változik a világ. Tíz évvel ezelőtt az érdeklődőbb geekek világa a Mandelbrot- és Julia-halmazok körül forgott, mostanra a fraktálok helyét ugyanúgy az algoritmikus, tripbe hajló vizuális elemek vették, csak mindezt videóban pofozhatják össze otthoni gépeik előtt. Ilyen a Processing nevű, elektronikus művészeknek és vizuális tervezőknek szánt integrált fejlesztőrendszer, ami a számítógépes programozás alapjait kívánja megtanítani a nem-programozóknak, ezt azonban rögvest elfelejtjük az első rövidebb programunk után, amit legszívesebben partykon látnánk viszont billboardnyi kivetítőkön.

Vendégcikk a tranzit.blog.hu-n, benne egy halom izgalom az algoritmikus generatív vizuális baszokról, lesz majd részletes gyönyöróda róluk itt is. (via tranzit.blog.hu)

Van a számítógépes alternatív művészeti undergroundnak egy olyan ága, amit először senki sem ért - persze, mindenkinél máshol pattan el az ékszíj. Van, aki azt nem érti, hogy miként lehet 4 kilobyte-ba (sic!) belezsúfolni egy videoklipet, animációval és zenével együtt. Van, aki azt kérdezi: mi értelme van annak, hogy mainstream művészeket megszégyenítő fiatalok önmaguk szórakoztatására gyártanak vizuális csodákat. Én személy szerint azon nem tudok dűlőre jutni, hogy miért nem ezek az underground alkotócsoportok gyártják a világ vezető tévécsatornáinak a vizuális arculatot. Kétperces ízelítő a demoscene egyszerre absztrakt, dús és varázslatos világából.

Heti vendégblogolás a vizuális kultúrával foglalkozó tranzit.blog.hu-n, ahol meglepő módon még nem hallottak a demosceneről. Eddig. (via tranzit.blog.hu)