the dielectric - corridors
THE DIELECTRIC are an electronic music assemblage first established and instigated by founder artist ( J.Hookens / Jerico One / urbcom ) in late December 2006 to create more experimental, freeform improvised soundtrack / compostions............performed with a rotating line- up of likeminded collaborators)
a thesis on gibson and cyberpunk, part 3
We are getting to the interesting part now - chapter three, the body. Kroker's postmodern panic theory, how Wired's ex-chief ed Kevin Kelly thinks about how our body is basically a giant chemical ramen and something I called the bureaucratization of the body into organs, all of which are theoretized around the body without the mind. You'll get even more interesting things when we get to idorus and robot sluts. Check out part one and part two - they're fun to read. I know, I wrote them.
Read more
conspiracy - actuator
After 3 years of silence. ... You expected more, didn't you? Too bad.
We have to lower the bar you know. Anyway.
This intro was supposed to be done for Breakpoint, Scenecon, Riverwash, Assembly, probably Evoke too, and at some point it was also planned to be a Function invitation, but we could not finish the thing, probably 'cos we failed to even START it. Oh well. Hope you like it still and we hope Still likes it. For the record, it IS 1AM, so excuse us, if we're only moderately coherent.
>> Actuator by Conspiracy via pouet, ranked 1st on the combined 64k compo of Main 2009
black nail cabaret: borotvafedett kabarékeménycukrok
Gyárilag borotvafedett, keserédes sziruppal töltött kabarékeménycukor, ilyen lett mostanra a Black Nail Cabaret, akik nem csak azért finomak, mert feketék, hanem mert még ehetőek is, mindez pedig kedves egy dobbantónak ígérkezik hazai terepen és globálpalettán egyaránt, tudom, hogy a globálpalettánt félre lehet olvasni, azért írtam le egymás után kétszer is. Viszonylag közelről figyelem, hogyan áldozzák be az élet apró részeit, az egymás utáni estéket azért, hogy beinduljon valami nagyobb egész, követik az ausztrál aranyszabályokat, miszerint ha valamiben hiszel, akkor mániákusan, töretlenül, minden mást félretéve kell csinálni a nagy álmot, kicsit hinni benne, még többet dolgozni.
Effort. Put effort into everything you do, mondták a nálunk okosabbak, mi meg elhittük nekik, pokoli, fájó nyugalom jön mindehhez, ahogyan épülnek a kockák egymásra. Így született meg színes, feketében irizáló játékkockaként egy Umbrella-, egy Rammstein- és egy Lady Gaga-feldolgozás, így csúszik össze megint over meg under, érződött ez már akkor is, amikor a Still Patient? a ködös, késszúrkálós brit éjszakából feldolgozta a Jamiroquait, pincemélyen görgött a we're going deeper underground, there's too much panic in this town, most is ilyen kohóidőszak van, amikor összeolvad minden, a kommerszezüstből vérpettyes, daloló vágóformákat hevítünk babaházak oldalaira, ilyen a Black Nail Cabaret, olyan vonalon egyensúlyoznak, ahol dönthetnek, oldalra zuhannak-e, bármelyikre, vagy összefogják a világot szoknyaszegélyként és maguk után húzzák az egészet, éjszakában könnyet fakasztó basslineostul, gyomorszorítóra aláhangolt dobgépestül, szomorú, bonyolult helyzeteket akkordokra bontásostul, mindenestül.
2010-ben, azt mondják, két évünk van a világvégéig, mert a maják vagy a bolygó legjobb hírszolgáltatát üzemeltették, vagy csak tizenkettőig tudtak számolni és nem voltak képesek elzárni a hullákat a gyerekektől, akik a genetikai szabályok szerint mindent a szájukba vettek, ki is halt minden. Tökéletes felütés. Két évünk van Black Nail Cabaret koncerteket nézni, jövőre lépnek színpadra jelmezekkel, abszurdra cakkozott látványelemekkel és ahogy újra meg újra áthallgatom a Let Me In átmasterelt verzióját, gondolatban teszek egy apró, pulzáló csillagot a jobb felső sarkába, ezt tette velük Eskil Simonsson, a Covenant énekese is, ezek szerint valahol testvérek vagyunk, ő meg én, mindketten ívelő csillagot nézünk.
death beat club 008, the noble eightfold bandwidth
Hat éve írtam egy könyvet (”könyvet”), elmentettem és úgyhagytam, néha kipostoltam belőle részeket, aztán kitöröltem őket, hadd maradjon exkluzív az élmény. Most elővettem, kiporolom és felrakom ide anélkül, hogy kiadnám, ha nem tudok jobbat írni ennél, meg is érdemlem. A nyolcadik részben: miért jók az alpha blending szentjei, hogyan karoljuk fel az amnéziásokat és hogyan itassunk három hétig állni hagyott tejet a céges megrendelőkkel. Ez egy ilyen nap ma, enjoy. (On the pic: Porphyria, photo by Reagan Lam.)
Read more
evan hayden: dressing up your friends as broken robot dolls
I love exploring themes of body-horror, biomechanical transformations, insane robots, and anything vividly colorful. Thankfully for my artwork, I have some very helpful friends who don't seem to mind being painted with crazy metallic body paints, or loaded down with gadgets! Some of my influences are Tadanori Yokoo, Jasper Goodall, and Hajime Sorayama, as well as a life full of comics, video games, robot toys, and my trips to Japan. (evan hayden, via io9)
synplant: a genetic approach to create sounds
Synplant is a software synthesizer with a genetic approach to sound creation. Instead of creating patches the conventional way by turning dials and knobs, Synplant lets you explore a world of organic sounds by planting seeds that grow into synth patches. (soniccharge.com)
the dailykawaii promise of eyewatering neon mobile fiction
East side, west side, the days of hoarding are over. Releasing all the stuff I've gathered up in the past few weeks, together with some new reviews on movies like Pandorum, Visioneers, Ben X, Gamer (above), The Killing Room and Sleep Dealer. Seriously pondering on revamping complete template to accomodate more to how the current content is structured. Certain posts remain Hungarian, most of the content is going in English with the occassional dabbling in Japanese. Bear with me and spread more comments, ungrateful puppets.