PLANETDAMAGE

In Japan, we had 200,000 copies, including the special package with the Trance Vibrator. I think that in the United States, it was very small. So small. I don’t know why, but I think it was too challenging at that time, for the United States market. Recently, we had a big success with Lumines on PSP in the U.S., but before that, many people said to me, there’s no market for puzzle games. So it’s changing. Now, with Guitar Hero and Rock Band, and new types of music games, I think it’s a very good timing. (via)

Huszonháromezer négyzetméternyi hidegháborús erőműterepen alakították ki Berlin új kortárs parti- és művészeti központját, a MODEMet. Ha jól olvasom a német sajtóanyagot, a Mittében elfekvő erőmű korábban a komplett kelet-berlini hőellátásért volt felelős, mostantól pedig divattól építészeti projektekig ezernyi mindent mutatnak be - egy az ilyen projektek közül a MEGASTRUCTURE-UPLOADED (2008. április 6. és május 25. között), ahol többek között hasonló dolgokat állítanak ki (lentebb az Archigram munkája). Megint megéri visszamenni phot enni az Alexanderplatz mellé. (via)

Sajnáljuk, mondják bent a Nukleáris Medicina főokosai, amivel ideküldték a beteget, azt nem találjuk a szervezetében. Téves a diagnózis. Az azt másfél éve felállító orvos vörös fejjel üvölt a folyosón. Szerinte biopsziára kéne mennem mégis. Csak a biztonság kedvéért. Szerintem szopjon rühös gecit, lóból nem. Köszönöm, hogy elmondhattam, ma folyamatosan röhögök. (az előzmény, a kezdet)

Ma nincs igazság a földön. (via)

Pánsíp, magyarázza átszellemülten a nővér. Miután a scanner az előző ötperces roham során pár érezhető lökéshullám következtében sikeresen kisütötte belső szerveim legjavát, éppen-kivert, lobotomizált hatévesként meredek rá vissza, ez ilyen kozmikus háború éppen közte meg köztem éppen. Másfél órája ülök egy döglött svábbogarakkal meghintett, kénszagú folyosón a Nukleáris Medicina szakrendelés előtt, behívogatnak, kiküldözgetnek, a második kör végén a tizenöt betegből csak hárman maradunk, a többieknek nem maradt kontrollanyag, hazaküldték mindet.

Az osztályvezető belép, miközben a mormogó, lepattogzott scannerbe kapaszkodok. Anna, mondja, mit vizsgál most éppen? Most éppen a máját nézzük, mondja a pánsípasszony, itt ni. Mutat. Hosszú ideig csend van. Anna, akkor lesz szíves legalább harminc centivel feljebb húzni a scannert. Ez ugyanis nem a beteg mája. De igen, mondja a nővér egy fokkal bizonytalanabbul. Higyjen nekem, nem az. Másfelől most azonnal kapcsolja ki, ugyanis a beteget nem kisütni, hanem vizsgálni akarjuk, elég a fél perc. Próbálok erősen nem arra gondolni, hogy az előző scan is öt teljes percig tartott.

Némileg megrokkanva szemezek a scannerrel. Jöjjön vissza csütörtökön, mondja a nővér, akkor lesz csak lelet. Ilyen sokáig tart összesíteni, hogy jól vagyok?, kérdezem. Nem, válaszolja, csak nincs az osztályon se papír, se toner a nyomtatóhoz.

Mindig eltörik a mécsest valahol, sose tanulnak.

眠らない街[ALERT]~ Ilyen lehet a jövő Kabukichōban, ha unod magad, az elmúlt pár óra történéseit szaggatott, feszes, olajtól fényesen remegő ritmusra tördeli át a plug és adagolja vissza a hallójárataidba, ami pedig a képeket illeti, KC nem az a hely, ahol valaha is unatkozna a szem. A szemtelen kísérletezés, a fülledt, seggrázó r’n'b, a széttördelt ritmusokkal updatelt hiphop keveréke a glitch-hop, amiből rövid úton kihalt az afroamerikai funky-kultúra összes érzelme, az utcai hiphop megannyi sodrása, ami megmaradt, az a mechanikus, hideg, tucatnyi réteggel megfejelt törtütem - képzelj el egy ingerkisüléssel fenyegető r’n'b-klipet kétszáz évre előre a jövőben, implantokkal teleszorított testű kívánatos ázsiai fiatalokkal, felettük egy remegő állkapcsú DJ-vel, aki a turntable akasztásai közben néha előhúz egy idegi megszakítót és bele-belelő vele a tömegbe.

Ilyen a The Glitch Mob szindikátus egyik örökbecsű tagjának új lemeze, a Certified Air Raid Material. Az albumot jegyző los angelesi edIT (középen) könnyedén veti oda profiljában, hogy “tömegeket pusztítok”, igaza van, tehetséggel és változatosan építi bele magát a hipotalamuszba. Glitchmobos társai enyhén eltérő stílusban nyomulnak, a bandafőnök Ooah (balra) jobban érzi a hagyományos struktúrák és a dallamok szerepét, Boreta és Kraddy pedig inkább az önmaguk körül forgó dervis-zenét bírják, első ismerkedésnél csak nagyon óvatosan szabad velük bánni.

A mindent elsöprő japánamerikaitengelyes inger Fu-Rakk és Audrey nélkül nem jöhetett volna létre, all da pimped up kyoukei, hoi!

1994-1995, Pioneer ads for Zone audio-visual entertainment system, featuring H.R. Giger’s monstrous beauties. (via)

q3apd was a project developed in 2003 by Steven Pickles and Julian Oliver to expose the events in a game of Quake3 Arena, whether multiplayer or otherwise, to external programs used by artists to the ends of making music, graphical art or controlling mechanical events. It is the belief of the artists that the richness of activity in a 3D computer games is ripe for aesthetic and scientific investigation, merely needing some means of getting that information out of the game and into another tool.

In this installation the movement, position, health, viewangle and item status of 4 software agents in combat was sent to the synthesis environment Pure Data and used to make an auralisation of activity in the arena: a musical re-presentation of the flows and gestures of artifical life in combat. (via)

I definitely don’t know what this is, but in this hour of woe, dH just knows what to send me, thanks!