Jaron Lanier él. Ez a titkos konklúziója a HVG következő Háló mellékletében megjelenő cikkemnek, gyakorlatilag folytatása ennek (a bizonyos mailt meg kösz ezzel kapcsolatban, tudod, ki vagy). A téma a web3.0, amiről a Google-nagykutya Eric Schmidt azt nyilatkozza (lefordítom, kopaszítom), miénk a web, mi szetteljük trend (a nyelvészeti bravúrt!) az alkalmazásokat, a Google Packet, a vírusmarketing a YouTube megvásárlásával a miénk lett, úgyhogy a komplett Amerika le is szophat minket bő nyállal, köszönjük, Tim-Berners Lee pedig arról fantáziál, hogy megkérdezi a géptől, hogy melyik barátja ér rá egy kávéra vele délután (a kihagyásokból és a központokból elég konkrétan levehető, hogy ő mire gondol, tehát én mire gondolok, mélypszichológia nem barát, magamat kérdezgetem).

Szerda délután, back to square one, ráakadok a fenti videóra, utána kezdek csak el keresni Lanier után, csodálom a képeit nézve, hogy még él, az arca egyes darabjait lehetne konkrétan betűkkel meg gyökökkel helyettesíteni, maga az anyag elég jól lefedi a mai virtuálisjáték-valósgazdaság metszeteit, Philip Rosedale viszi a hátán az egészet. Amiről be is ugrott, adakozzatok Dose Kiddnek (ez én, Second Life), pneumatikus balkézre gyűjtök. Don’t panic, it’s organic.